A „Riporterek határok nélkül” nevű szervezet minden évben megpróbálja felbecsülni a sajtószabadság mértékét a világban. Ezt egy mutató segítségével teszi meg, amely azt jelzi, hogy egy adott országban a szólásszabadság elnyomás vagy korlátozás alatt áll-e.Ugyanakkor egyetlen olyan mutató sem létezik, amely azt mérné, hogy maga a szabad média veszélyeztetheti-e a szabad véleménynyilvánítást.

Thomas Petersen, tekintélyes német közvélemény-kutató és az Institut für Demoskopie Allensbach projektmenedzsere szerint ez is lehetséges. A Frankfurter Allgemeine Zeitung számára írt cikkében aggodalmát fejezte ki a németek radikális hangulatváltása miatt: a relatív többség úgy véli, napjainkban már nem bölcs megosztania véleményét. Petersen szerint ennek okát a médiában kell keresni.

Cikkében leírja, hogy a németek már 1953 óta részt vesznek olyan közvéleménykutatásokban, amelyek azt mérik, hogy szerintük szabadon szólalhatnak-e meg. Az elsöprő többség válasza mindig is igen volt: szabadnak érezték magukat.

De ez a szabadságérzet már évek óta erodálódik. Az Allensbach közvéleménykutatóinak legújabb felmérése szerint, 2021-ben a válaszadók mindössze 45%-a érezte úgy, hogy kockázat nélkül oszthatja meg véleményét. Hasonlóan sokan, 44%, úgy vélik, jobb óvatosnak lenni és nem kimondani az álláspontjukat bizonyos kérdésekben.

A korábbi évek során több olyan téma volt, amelyet nem talált problematikusnak a közönség, de

ma már sokan úgy gondolják, kockázatos lehet felvállalni, amit az iszlámról és a muszlimokról, a hazáról, a hazaszeretetről, a nemek közötti egyenlőségről és az emancipációról gondolnak.

A részletes számadatok a következők: 1996-ban a válaszadók 15%-a tartotta úgy, hogy kockázatos az iszlámról vagy a muszlimokról nyilatkoznia. 2021-ben ez 59%-ra nőtt. A patriotizmus esetében, 1996-ban a megkérdezettek 16%-a nem látta bölcsnek szabadon beszélni a témáról. Ez a szám most 38%.

Hogy történhetett ez meg egy olyan országban, ahol a szólásszabadságot az alkotmány garantálja? Petersen szerint, mindenki tisztában van azzal, hogy amikor hangot ad személyes véleményének, nem fenyegeti veszély az állam vagy a kormány felől. A társadalmi nyomás az, ami miatt nem mernek az emberek szabadon beszélni, pontosabban a megfelelés nyomása, amelyet az a hangnem vált ki, amit a média használ az említett témák kapcsán.

Nem meglepő, hogy a jobboldali AfD szavazóinak 62%-a úgy gondolja, hogy a véleményét nem hallják szívesen. A Zöldek támogatóinak ugyanezen százaléka (62%) viszont úgy érzi, szabadon kimondhatja, amit gondol.

Ez egyszerűen jelentheti azt, hogy a média által közvetített nézetek megegyeznek a Zöldek szavazóinak nézeteivel, míg a jobboldali szavazók véleményét többnyire elítéli. Azonban, még a liberális FDP, a szociáldemokrata SPD és a baloldali „Linke” szavazóinak relatív többsége se érzi biztonságosnak kimondani, amit gondol.

Petersen úgy véli, a média társadalomra gyakorolt nyomása vissza fog ütni, mert az állampolgárok nem fogják ezt örökké tűrni.

Ebben az értelemben a német média mindinkább "normatív" szerepe a nemzeti párbeszédben önmagában veszélyt jelenthet a demokráciára. A sajtószabadság a demokrácia egyik fő pillére, de ennek alapja a polgárok médiába vetett bizalma. Ha a társadalom elveszti bizalmát a demokratikus rendszer ezen alapvető alkotóelemében, akkor elvesztheti bizalmát a politikusok, a pártok és maga a parlament iránt is, ami elvileg az az intézmény, amely az ő érdekeit hivatott képviselni és védeni.

This article is also available in English.

Borítókép: shutterstock.