A legnagyobb újdonságot, a korábbi rendezési mechanizmussal szemben meghirdetett „városok Európa-bajnoksága” koncepciót végül a járvány sem tudta megakadályozni. A korábbi gyakorlattal ellentétben nem egy, esetleg két ország látja vendégül a kontinens legjobb nemzeti csapatait, hanem összesen 11 város rendez mérkőzéseket. Ennek köszönhetően első alkalommal Budapest is a torna rendezője lesz, ráadásul a magyar válogatottat is először láthatjuk majd hazai pályán nagy világversenyen.

Válogatottak a nemzetközi színtéren

Az első nemzeti labdarúgó válogatottak többnyire a környező országok csapataival játszottak. Az I. világháború után a közlekedés fejlődése, az intenzívebb és szorosabb nemzetközi kapcsolatok hatására, továbbá az országok számának növekedése miatt emelkedett a válogatott mérkőzések száma. A labdarúgás az olimpiai programban is viszonylag gyorsan megjelent, 1908-tól nemzeti válogatottak részvételével. Korábban a klubok külföldi vendégjátéka rendelkezett jelentősebb vonzerővel, ami mellé felzárkóztak a válogatottak szereplései is. A válogatottak más tartalmat, jelentőséget képviseltek a klubok versengéséhez képest, ami sok szempontból szélesebb érdeklődést is biztosított, illetve különböző történelmi helyzetekben mélyebb érzelmeket is kiváltott a szurkolókból.

A nemzeti válogatott esetén még hangsúlyosabban jelentkezik a labdarúgás reprezentációs jellegzetessége, ami azt eredményezi, hogy politikai identitások és üzenetek rendkívül intenzíven jelennek meg a válogatottak szereplése során. Ez annak ellenére sem fog változni a 2021-es Eb-n, hogy a torna történetében először egymástól távol eső helyszíneken, 10 országban zajlanak majd a mérkőzések.

A „városok Európa-bajnoksága”

Az UEFA 1960-tól 1976-ig a kvalifikációs sorozat végén még versenyben lévő 4 válogatott közül választott rendezőt az Eb-re. 1980-ra 8 csapatra bővítették a résztvevők számát, egyúttal már az eseményt megelőzően döntöttek arról, hogy mely ország lesz majd a rendező. 1996-tól 16 csapattal rendezték meg a tornát, négy évvel később pedig sor került az első olyan Eb-re, amit két ország, Belgium és Hollandia közösen rendezett. A 2000-es években jelentősen növekedett a közös pályázatok száma, valamint a 2008-as (Ausztria és Svájc) és a 2012-es (Lengyelország és Ukrajna) Eb is két-két országban került lebonyolításra. Mivel a 2020-as tornára rendezési szándékot jelzők többsége is közös pályázatban gondolkodott (már volt elképzelés 3 ország részvételével történő rendezésre is), 2012-ben az UEFA úgy döntött, hogy a korábbi gyakorlattal szemben városoknak kell majd pályázni a 2020-as Eb mérkőzéseire, a rendezők kihirdetésére pedig 2014-ben került sor.

Bár ezt a lépést kezdetben sokan kritizálták, védelmében azt fogalmazták meg, hogy ez a forma lehetővé teszi olyan városok és legendás stadionok bekapcsolódását a rendezésbe, amelyeknek korábban erre nem volt lehetősége, és ez a korábbi rendezési elvek fenntartása esetén még hosszú ideig nem is változna.

De miért is szeretnének ennyien labdarúgó Eb mérkőzésnek otthont adni?

Minden sportesemény, így labdarúgó Eb rendezésének is vannak direkt és indirekt hatásai, amelyekben rejlő potenciális hasznokat igyekeznek kihasználni. A direkt hatások közé tartoznak például a beruházások eredményei (pl. munkahelyteremtés, építőipari megrendelések), amelyek sok esetben a konkrét eseményen túlmutató infrastrukturális beruházásokkal (pl. közlekedés, szolgáltató szektor fejlesztése), a rendezvénynek helyszínt biztosító város vagy régió turisztikai desztinációként történő pozicionálásával is összekapcsolódnak. További, indirekt hatásnak tekinthetők többek között a sportdiplomácia révén épített kapcsolatok, amelyek a későbbiekben a klasszikus diplomáciai keretek között létrejött kapcsolatok megerősítését, továbbá újak kialakítását is segíthetik. Mindezeken túl egy nemzetközi sportesemény az érintett sportág lokális fejlődésére is pozitív hatást gyakorolhat. Az angol labdarúgás történetében például kiemelt jelentőségű volt az 1996-os hazai rendezésű Eb, ami infrastrukturális fejlesztések, presztízs, szurkolói kultúra és a válogatott eredményessége szempontjából egyaránt komoly szerepet játszott abban, hogy az angolok maguk mögött hagyták az 1970-es és 1980-as évek sötét korszakát.  

Néhány kényszerű változás (Brüsszel már 2017-ben elveszítette a rendezés jogát, a koronavírus miatt Dublin kiesett, Bilbao helyére pedig Sevilla lépett) után 11 ország 11 városa rendezhet mérkőzéseket 2021-ben. A helyszínek között találjuk a sportág több legendás stadionját. Története szempontjából kiemelkedik az 1900-as évek elején épült skóciai Hampden Park, amelyet 1950-ig a világ legnagyobb stadionjaként tartottak számon, ahol egy 1937-es skót-angol válogatott meccset közel 150 ezren néztek meg. BEK/BL (1960, 1976, 2002), UEFA-Kupa (2007) döntőnek, valamint a 2012-es olimpiai játékok több mérkőzésének már korábban otthont adott, azonban a Hampden Park „csak” most debütál Eb rendezőként. További legendás, kiemelkedő helyszín a római Olimpiai stadion, a müncheni Allianz Aréna, az új Wembley vagy az amszterdami Johan Cruijff Arena. Ehhez az elitklubhoz csatlakozik a 2019-ben átadott Puskás Aréna.

Magyar rendezés mint újdonság

Magyarország korábban három alkalommal is pályázott felnőtt labdarúgó EB rendezésére.

A 2004-es tornára magyar-osztrák közös pályázat, a 2008-asra önálló rendezési terv, a 2012-esre pedig magyar-horvát program került benyújtásra. Míg a 2004-es és a 2008-as torna esetében a magyar pályázatok a második helyen végeztek, addig a 2012-es ugyan eljutott a második körig, azonban ott egyetlen szavazatot sem kapott és harmadik lett. A 2020-as Eb-re a magyar szervezők egy alapcsomagra (3 csoportmérkőzés és egy nyolcaddöntő/egy negyeddöntő) vonatkozó, sikeres pályázatot nyújtottak be, így a budapesti Puskás Arénában négy meccsre kerül majd sor, és hazai pályán láthatjuk a magyar válogatottat is.

Magyar válogatott ismét az Európa-bajnokságon

A rossz emlékű 1986-os világbajnokság után is valószínűleg csak kevesen gondolták, hogy a következő évtizedekben a fokozatosan bővülő létszám ellenére egyetlen olimpiai szereplés (1996) lesz csupán a magyar válogatott jelentősebb nemzetközi szereplése. A 2016-os Eb szakította meg ezt a sikertelen időszakot, ami egy sokat küzdő generáció meghatározó játékosainak (pl. Király Gábor, Gera Zoltán) karrierútját is lezárta. A következő időszak rendkívül fontos kihívása volt a generációváltás megoldása. A 2021-es részvétel kivívásának talán legnagyobb értéke, hogy hosszú idő után nem csak kijutott kétszer egymás után ugyanarra a nagy tornára a magyar válogatott, hanem ezt ráadásul úgy érte el, hogy közben új csapat épült, amely egyúttal 2020-ban szintet lépett a – következő kvalifikáció szempontjából is jelentős – Nemzetek Ligájában is. A fiatalabb, ráadásul több meghatározó játékosát (pl. Kalmár Zsolt, Szoboszlai Dominik) sérülés miatt nélkülöző válogatott minden gólja és esetleges pontszerzése újabb élmény lenne az Európa-bajnokságon.

Borítókép: shutterstock.