A COVID-19 rámutatott, hogy mekkora az igény egy, a konzervativizmus értékein – mint nemzet, szolidaritás, közösség, az állam jelenléte olyan stratégiai ágazatokban, mint az egészségügy, vagy éppen a határok fontossága – alapuló társadalomra. Ha nem egy globális járvány okozta volna emberek százezreinek halálát, akkor mondhatnák, hogy "szóltunk előre", hiszen a nemzeti határainak fontossága és a globalizáció veszélyei világosan felmerültek már számos szerző, gondolkodó, újságíró és konzervatív értelmiségi elmúlt évek során megjelent műveiben.
Sajnos nem lehetünk elégedettek magunkkal. A globalista társadalomi modell - amelyet a Nyugat különösen az elmúlt években felkarolt – hibái és vádjai mára puszta retorikai gyakorlatként vagy elemzésként foghatók fel. Egyúttal szükséges, hogy megakadályozzuk, hogy megismétlődhessen mindaz, amit most tapasztalunk.
A világjárvány Európán jelenleg végigsöprő második hulláma a tavaszi események következménye, amin egészségügyi és társadalmi-politikai szempontok alapján érdemes elgondolkodni. Hogyan volt lehetséges, hogy a Kínában született járvány néhány hét alatt drámai következményekkel terjedt el az egész világon? Kétségtelen, hogy a COVID-19 gyors terjedése önmagában is drasztikus, de még mélyebb összefüggései vannak, ha a globalizáció felől vizsgáljuk. A koronavírus megtorolta azt a kudarcot, amelyet a globalizált és sok szálon összefonódott világ hozott magával. Mindenekelőtt azért, mert az általunk felépített fejlődési modell elősegítette a fertőzés terjedését, másodsorban pedig azért, mert amikor az egyes államoknak egészségügyi felszerelésekre, maszkokra vagy védőeszközökre volt szükségük, rá kellett jönniük, hogy az a gazdaság, ami importra és nem az egészségügyi stratégiai eszközök belső előállítására épül, kudarcra van ítélve. Így újra felfedezték a konzervatív világ számára kedves értékeket: a nemzet és határainak központi szerepét, valamint az állam fontosságát olyan értelemben, hogy az megvédi stratégiai gazdasági ágazatait.
A határok jelentőségét már az ókori rómaiak is hangsúlyozták, akik limes-ként hivatkoztak arra, ami a római civilizáció tradícionális értékeit, a mos maiorum-ot elválasztotta a barbároktól. A mos maiorum, a római civilizáció hagyományos erkölcsi értékrendszere, jellemzően konzervatív fogalom. Az ókori Rómában a hagyományok az etika alapjait jelentették, és magukba foglalták a polgári tudatot, a pietast (kegyesség), katonai vitézséget, a mértéktartó viselkedést és a törvények tiszteletben tartását. A mores (erkölcs) az egész közösség által elfogadott előírás volt, mert auctoritas-szal volt felruházva - az intézmények, a szülők, a tanítók azon autoritásával, amelyet ma már naponta megkérdőjeleznek az 1968 utáni társadalmakban. A mores által képviselt gondolati rendszer felosztása határozta meg azoknak a nyilvános és egyéni cselekvését, akiket ezen értékek tiszteletben tartására neveltek. Ez szöges ellentéte annak, ami ma történik, ahol - amint azt Roger Scruton számos szövegében rámutat- a Nyugat oikofóbiában szenved, amiért gyűlöli saját otthonát és az alapját képező értékeket.
Francesco Giubilei nemrég az MCC és a Danube Institue online rendezvénysorozatán, a Patriotic Talks-on is beszélt
Az európai civilizáció alapjául szolgáló értékek iránti ilyetén megvetés arra késztette az Európai Uniót, hogy a „nyitott társadalom” koncepciójának építőjévé váljon és egy relativista társadalomfelfogást népszerűsítsen (ezt a koncepciót XVI. Benedek pápa mélységesen ellenezte). A cél, hogy eltöröljék a népek egyedi identitását, s ezáltal magukat a nemzeteket.
A magyar kormány döntése a határok szeptember eleji bezárásáról ebben az értelemben helytállónak bizonyult, mivel kiküszöböli az emberek szűrés nélküli átlépését a magyar határokon, ami a vírus még intenzívebb terjedését hozta volna magával. A döntés egyúttal segítette a fertőzések belső nyomon követését. Ugyanakkor a nemzetek központi jelentősége nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági szempontból is megjelenik. A COVID megmutatta, hogy a kizárólag importra vagy exportra, és nem a szilárd belső piacra épülő gazdaság túl törékeny, mivel kiszámíthatatlan külső tényezőktől függ.
Bonyolult probléma ez a mostanra globalizálttá vált gazdasági rendszerben, de akadnak olyan ágazatok, köztük kétségtelenül az egészségügy, amelyekben külső önellátásra van szükség, hogy megakadályozzuk az elmúlt hónapokban történtek megismétlődését.
A FIAT például megkezdte a maszkok nagyüzemi gyártását. Egy dolog azonban a megelőzés, és egy másik az elszabadult krízishelyzetbe való beavatkozás. A nemzet központi jelentősége tehát az egészségügyi rendszerrel kapcsolatban is felmerül, mindazon nehézségek ellenére, amelyeket a tudományos világban tapasztalható ismeretek hiánya okoz a vírussal kapcsolatban. Pontosan a nemzeti egészségügyi rendszer reagált kellőképpen az egyes polgárok szükségleteire. Ez megújította azok hazaszeretetét, akik néhány hónappal ezelőttig annak az európaizmusnak a hívei voltak, amely nem vette figyelembe az egyes nemzetek előjogait. A közösségi tudat helyreállítása, amely a konzervatív gondolkodás és a széles körű szolidaritás alapját képezi, napjainkban - különösen Olaszországban, Angliában és más nyugat-európai országokban - teret ad az egyre nehezebb társadalmi-gazdasági körülmények miatti tiltakozásoknak, amikre a nemzeti kormányoknak újfent megoldást kell találniuk.
A szerző olasz konzervatív gondolkodó, a Nazione Futura mozgalom elnöke.
Borítókép: mapreport.com
