Andrej Babiš Csehország egyik leggazdagabb nagyvállalkozójaként, az üzleti szféra befolyásával és a korrupcióval leszámolni képes és szándékozó megváltóként robbant be a politikába, s arra tett ígéretet, hogy „úgy fogja működtetni az államot, mint egy céget”, és „keményen fog dolgozni, nem úgy, mint a politikusok”. 2011-ben a rendszerszintű korrupció ellen hívta életre politikai mozgalmát, az Elégedetlen Állampolgárok Akcióját, melynek a rövidítése (ANO) egyben „igent” is jelent cseh nyelven. Politikájuk és pártfinanszírozási botrányaik miatt kezdettől fogva élesen bírálta a bal- és a jobboldal meghatározó pártjait, a történelmi szociáldemokratákat (ČSSD) és a polgári demokratákat (ODS). Üzeneteit könnyen el tudta juttatni a választókhoz, mivel a hátországát biztosító, több mint 230 vállalatot magában foglaló Agrofert holding médiapiaci felvásárlásokkal mind a nyomtatott, mind az elektronikus platformok terén nagyon komoly pozíciókat szerzett.

Médiabefolyása, gazdasági ereje, elitellenes, populista szólamai miatt politikai ellenfelei folyamatosan támadták Babišt. Ennek ellenére (és részben éppen ezért) megalakulása után két évvel az ANO a képviselőházi választáson második lett. csupán három mandátummal lemaradva a szociáldemokraták mögött. A két legnagyobb párt kereszténydemokratákkal (KDU-ČSL) kötött kormánykoalíciójában Babiš miniszterelnök-helyettesként és pénzügyminiszterként szolgált. A költségvetés egyenlegét sikeresen javította olyan intézkedésekkel, mint például az elektronikus pénztárgépek vagy a fordított áfa-elszámolás bevezetése, de a gazdaság expanziója is a kezére játszott, így népszerűségben messze lekörözte miniszterelnökét és a többi párt vezetőjét.

Miniszteri kinevezésekor Babiš lemondott az Agrofert irányításáról, de tulajdonosi jogai gyakorlását csak négy évvel később, az átláthatósági törvény módosításából következő összeférhetetlensége miatt adta át két vagyonkezelőnek. Kormányzati pozícióból is folyamatosan bírálta a miniszterelnököt adó ČSSD-t és az ellenzék általa legkorruptabbnak tartott pártját, az ODS-t. A mindezt megelégelő kormányfő, Bohuslav Sobotka – összeférhetetlensége és egy korábbi, állítólagos céges adócsalása ürügyén – öt hónappal a ciklus vége előtt menesztette Babišt, akinek a pártja a 2014-es európai parlamenti, majd a 2016-os regionális választásokat követően a 2017-es képviselőházi versengést is fölényesen megnyerte. Az ANO többi pártot elidegenítő politikája és a Babišsal szemben – a Gólyafészek Farm 2 millió eurós uniós támogatási ügyében – jogosulatlan felhasználásból eredő csalás gyanújával folytatott ügyészségi vizsgálat azonban korlátozta a győztes koalícióképességét. A kérészéletűnek bizonyuló első – függetleneket bevonó – ANO-kormány bukását követően Babiš kénytelen volt a meggyengült szociáldemokratákkal koalícióra lépni és az abszolút többség biztosításához az addig politikai karanténban tartott kommunisták (KSČM) külső támogatását megszerezni.

Az ODS és a ČSSD kormányfői után elsőként egy másik pártból érkező miniszterelnök magához vonta a korrupció elleni küzdelmet felügyelő tanács irányítását, amivel Babiš olajat öntött az ellenzéki kritikák tűzére. Fiának állítólagos elrablásának ügye, Babiš csehszlovák állambiztonsági szervekkel folytatott együttműködése, egyes orosz ügyekben tett vitatott lépései, sajtóbefolyása, valamint az EU által – a cégei tulajdonosi joggyakorlásának átadása ellenére – megállapított összeférhetetlensége és csalásnak vélt uniós támogatásfelhasználása miatt egymást követték a lemondását követelő, néha százezres tömegeket is megmozgató tüntetések. A rendőrség kormányfő elleni vádemelési javaslatát követően Babiš lecserélte az igazságügyi miniszterét, amiért odahaza és az EU-ban is a demokratikus értékek és a demokrácia gyengítőjeként állították be. Ennek ellenére túlélt három bizalmatlansági indítványt, kisebbségi kormányával kitöltötte a teljes parlamenti ciklust, és – személyes népszerűségcsökkenése dacára– az ANO a 2021-es képviselőválasztást követően is a legnagyobb cseh párt maradt 27% feletti eredményével.

Babis ellenzékben folytatja, új kormány jön

A kampány során az ANO sokat visszanyert a ciklus során elveszített népszerűségéből, de Babiš három ok miatt mégsem tudott egyértelmű győzelmet aratni. Az egyik ilyen az ellenzék összefogása: a választási együttműködések ilyen széles körére a Négyes Koalíció (4K) 2002-es bukása előtt és után sem volt példa. A mintegy húsz évvel ezelőtt a 4K ellenében megemelt választási küszöb a mostani választásig elejét vette a hasonló kezdeményezéseknek, az elmúlt egy évben azonban az ellenzék számos pártja döntött szövetségben indulásról. A legnagyobb pártok ráadásul már azelőtt megállapodtak az együttműködésben, hogy az Alkotmánybíróság érvénytelenítette volna a korábbi szabályozást, és a parlament törvénymódosítása nyomán életbe léphetett volna a csökkentett – kétpárti koalíciókra 8%-os, nagyobbakra 11%-os – képviseleti küszöb. A másik ok az ellenzéki szavazók nagyarányú mobilizálása: az előző két képviselőházi választással összehasonlítva idén a részvétel mintegy 5, illetve 6 százalékponttal volt magasabb. Babiš hibát követett el, amikor kijelentette, hogy vereség esetén visszavonul a politikától, mert ezzel olyanokat is mozgósított az ellenzék oldalán, akik egyébként aligha mentek volna el szavazni. Harmadik okként pedig a kampány utolsó napjaiban kirobbant Pandora-botrányt említhetjük. A kiszivárogtatott információk szerint Babiš offshore-cégek közbeiktatásával vett meg egy 22 millió dollár értékű kastélyt a francia Riviérán. Noha törvénytelenséget nem dokumentáltak, egy közvélemény-kutatás szerint a miniszterelnök pártja 8 százalékpontnyi szavazatot veszített a botrány eredményeként.

Hiába lett így is az ANO-é a legnagyobb frakció (72 mandátum), az új Képviselőházban Babiš koalíciós társak és támogatók nélkül maradt. Korábbi partnerei, a szociáldemokraták és a kommunisták 5% alá süllyedtek, s nem jutottak képviselői helyekhez. Tomio Okamura pártja, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) a népszavazási törvény módosítását, valamint az EU- és a NATO-tagságról referendum kiírását szabná feltételül Babiš támogatásához, de a 200 fős Képviselőházban az SPD 20 képviselőjével is kisebbségben maradna az ANO, mivel a többséget megszerző, 108 helyet birtokló, két választási koalíció, a konzervatív Együtt (Spolu) és a liberális Kalózok és Polgármesterek közös deklarációban jelezte kormányzási szándékát.

Bár a kórházban kezelt államfő, Milos Zeman azt nyilatkozta, hogy első körben a legnagyobb párt vezetőjét kéri fel kormányalakításra, Babiš csak akkor tudna élni ezzel a lehetőséggel, ha meg tudná bontani valamelyik ellene létrehozott választási koalíció egységét. A pártok programja és tagságuk értékrendje alapján az ANO és az ODS együttműködése egyáltalán nem lenne eretnek gondolat, ám ennek akadálya maga Babiš, aki az ellenzék legerősebb kötőeleme. A kormányfő ezt felismerve jelentette be pénteken, hogy nem fogadja el a kormányalakításra szóló felkérést, az ANO ellenzékben folytatja a politizálást. Ezzel szinte biztosra vehető, hogy a mintegy 35 ezerrel több szavazatot begyűjtő, de a regionális listákról történő mandátumkiosztás miatt az ANO-nál eggyel kevesebb képviselőházi hellyel rendelkező Együtt szövetség három pártja, a polgári demokraták (34 hely), a kereszténydemokraták (23) és az egykoron tőlük kivált Hagyomány, Felelősség, Jólét (TOP 09, 14), valamint a Polgármesterek és Függetlenek (STAN, 33) és esetleg a Cseh Kalózpárt (Kalózok, 4) fognak kormányt alakítani, valószínűleg az ODS elnök, Petr Fiala vezetése alatt.

Matematikailag ugyanakkor elegendő lenne egy négypárti koalíció létrehozása a Kalózok kihagyásával, aminek politikai racionalitását a párt – az ODS-től és a KDU-ČSL-től kifejezetten távoli – egyedülállóan progresszív liberális nézetei (pl. könnyűdrogok legalizálása, bevándorlás támogatása, euró bevezetése) jelentenék. A mostani választáson a fél éve még a közvélemény-kutatásokban vezető Kalózok szenvedték el a legnagyobb mandátumveszteséget (-18), ami a Képviselőházból kieső pártokét is meghaladta. Ennek oka a félresikerült kampányuk és a Babiš által legfőbb veszedelemként tálalt progresszív radikalizmusuk, ami a választási rendszer preferenciális elemén keresztül ütött vissza a Kalózokra. Csehországban a választók regionális listákra szavaznak, de egyéni preferenciáikat is kifejezhetik, mert lehetőségük van az általuk támogatott listán szereplő jelöltek közül maximum négyet megjelölni. Azok a jelöltek, akik legalább 5%-os támogatottsággal rendelkeznek a listán, felugranak annak élére, azaz a preferenciális szavazatokkal a választók képesek megváltoztatni a listák sorrendjét. Ez történt a Kalózok és a Polgármesterek regionális listáival: a szavazók a preferenciális szavazataikkal feljebb tolták a Polgármesterek és Függetlenek jelöltjeit, a korábbinál 27-tel több képviselőházi helyhez juttatták a STAN-t, miközben ezáltal hátrasorolták a Kalózokat. Az ellenzéki választási szövetségek pártjai a preferenciális szavazás és Babiš áldozataként tekintenek a Kalózokra, és egyelőre kitartanak az ötpárti együttműködés mellett.

Dilemmák és kihívások 

A cseh politikában a pártokat strukturáló meghatározó törésvonalat eddig a gazdasági jobb és bal különbsége jelentette. A ČSSD és a KSČM kiesésével a törvényhozásban gyengülni fog a baloldali befolyás, és jelentős baloldali szavazóréteg marad parlamenti képviselet nélkül, melyre az erős ellenzéki pozícióval rendelkező ANO és a radikalizmusában pragmatikus SPD is rámozdulhat. Ha az ODS vezetésével feláll az ötpárti koalíció, akkor – az adóktól a munkaidőig, a bevándorlástól az EU-ig, a drogszabályozástól az egészségügyön át az oktatásig meglévő nézetkülönbségek miatt – nehéz lesz biztosítani a kormánypolitika kohézióját, főleg úgy, hogy a várhatóan erősen kormánykritikus ANO, különösen Babiš háttérbe húzódása esetén, valódi alternatívát kínálhat majd a koalícióból kikacsintó pártoknak. Bár az EU-ban a liberális ALDE mellett kötelezte el magát, az ANO nem számít a progresszió és a föderalizáció támogatójának, ami összhangban áll az EU legszkeptikusabb népességének számító cseh társadalom értékrendjével. Babiš kormányzati politikáját és választási kampányát a nemzeti érdekek markáns képviselete, a tagállami szuverenitás melletti kiállás jellemezte. A konfrontatív politikájával leszámolni készülő új kormánynak egyszerre kell majd megfelelnie az EU iránt nem lelkesedő választói értékrendnek és a Babiš után fellélegző uniós kormányok és intézmények elvárásainak. Az ODS ECR-tagsága az előbbi, Petr Fiala konszenzusos stílusa az utóbbi irányba mutat. A nyugati szövetségkeresés azonban eddig csak a közép-európaiak simulékonysága, egyoldalú alkalmazkodása esetén volt működőképes. Ennek hiányában a visegrádiak csak konfliktusok árán tudtak nemzeti érdekeket érvényesíteni, egységes fellépéssel tudtak az uniós szakpolitikák formálóivá válni.

Az új cseh kormány is várhatóan ezzel a dilemmával szembesül majd. A cseh (és a szlovák) állam képviselői az uniós fórumokon korábban is sok ügyben elhatárolódtak a lengyel és a magyar kormány konfrontációs irányvonalától, a jogállamisági eljárásban pedig különösen kívülállónak mutatkoztak. Mindez Fiala miniszterelnöksége alatt valószínűleg még inkább így lesz, mivel a kampányát a demokrácia helyreállítására és a populizmus felszámolására alapozó miniszterelnök aligha Morawieckivel és Orbánnal képzeli el a sikeres uniós érvényesülést. Régiónk kormányai azonban rendre belefutnak a nemzeti érdekérvényesítés és a szuverenitás (egyre erősödő) uniós korlátaiba, amiből számukra is nyilvánvalóvá válik, hogy nincs más lehetőség, csak a feladás vagy az együttműködés a régiós partnerekkel. A visegrádi integráció összes eredménye a pragmatizmusra és a közös érdekekre épül – meglátjuk, hogy a cseh kormány ezt az utat választja-e majd. Egy biztos: a cseh vitéznek nem lesz nagy lova, tenyerét se vaskesztyű borítja.

Fotó: MTI (EU-Nyugat-Balkán csúcstalálkozó Szlovéniában, 2021 október 5.)  

Tanulságok és a prágai gyors

A csehországi választásról szóló hírek és a hazai ellenzéki előválasztást övező lelkesedés több politikust és politikai elemzőt ragadtattak a prágai gyors emlegetésére. Kétségtelen, hogy vannak párhuzamok: Magyarországon a kormányzó Fidesz jelentős – az ANO-hoz képest is tetemesebb – előnnyel vezet a közvélemény-kutatásokban a többi párt előtt, viszonylag erős pozíciókkal rendelkezik a hazai médiában, miközben a nemzetközi sajtója kifejezetten rossz. Orbán Viktor kormányfő legalább annyira karizmatikus és megosztó személyiség, mint a cseh miniszterelnökségből most kikerülő Babiš. Mindkét vezető a szuverenitást, a hatalmi mozgástér bővítését helyezte politikája középpontjába, és konfrontatív politikájuk rengeteg bírálatot kapott otthon és külföldön egyaránt. Ellenfelei Orbánt és Babišt is sikeresen démonizálták, a nyugati fősodor pártjai, hazai támogatóik és választóik, csakúgy, mint számos médium, politikailag aktív hazai és nemzetközi civil szervezet, s az EU egyes intézményei a (liberális) demokrácia ellenségét látják bennük.

Csehországban a kisebb pártok összefogása felül tudott kerekedni az ANO-n, amihez szükség volt az arányos választási rendszerre és a rengeteg elveszett szavazatra. Babiš pár tízezer szavazat híján koalíciós partnerek nélkül maradt, és kénytelen átadni a helyét ellenzéki riválisának. Magyarországon a vegyes, de a többségi komponens dominanciáját mutató választási rendszerben a koalícióképtelenség politikai kockázata sokkal kisebb. A kormányzó Fidesz relatív többséggel mindaddig könnyedén nyerte a választásokat, amíg az ellenzéke megosztott volt. Ez a felismerés a csehekénél is szélesebb körű összefogásra késztette az ellenzéket, melynek sokszínűsége és erős belső megosztottsága csak az Orbánnal szembeni mérhetetlen ellenszenve és a 2010 óta a legnagyobbnak tetsző nyerési esélye miatt nem vezet robbanáshoz. Az előválasztás nem csak azt mutatta meg, hogy milyen feszültség munkálkodik az ellenzéki politikusokban és pártjaikban, hanem azt is, hogy a magyar választók körében – a kormány támogatása, illetve leváltása mellett – az ellenzék megújulásának is komoly a támogatottsága. A cseh választások alapján megjósolható, hogy jövő tavaszig az ellenzék foggal-körömmel ragaszkodni fog a választási koalíciója fenntartásához, a kormánytól szabadulni kívánó erők pedig minden eszközzel támogatni fogják az egyesült ellenzéket a számukra kedvező eredmény eléréséért. Ennek hatása egyértelműen látszani fog az országos küzdelmeken, s bizonyára befolyásolja majd az egyéni választókerületi esélyeket is. Ilyen helyzetben az egyéni jelöltek felértékelődnek, a választási verseny nagyrészt a terepen fog eldőlni. Az ellenzék korán kiválasztotta az indulóit, a Fidesz még tud készülni. Nagy a tét: közülük kerülnek majd ki azok, akiknek „csuda dolgairól írnak krónikákat”.