Törökország a G20 tagállamok közül utolsóként hagyta jóvá a Párizsi megállapodást, de ez ne tévesszen meg senkit, mivel a párizsi klímaegyezmény 2021. október 6-i ratifikálásával Törökország hozzájárulása az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez új szakaszába lépett. A jóváhagyás új lendületet adott a probléma megoldására szolgáló tervek kidolgozásában. 

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének részes felei 2015-ben Párizsban, a COP21 konferencián állapodtak meg az éghajlatváltozás elleni küzdelemről és a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő megvalósításáról. Miután Törökország 2016-ban több mint 170 országgal együtt aláírta a megállapodást, Iránnal, Jemennel és Líbiával együtt rövid időn belül leállította annak végrehajtását. 

Ennek fő oka az volt, hogy elmaradt - az egyébként szerződésben rögzített - fejlett nyugati országok konkrét technológiai és pénzügyi segítsége a klímavédelmi célok megvalósításában. Törökország nem tekinti magát egyelőre gazdag országnak, ezért az egyezményben részletezett klímavédelmi kötelezettségvállalások végrehajtása hatalmas pénzügyi terhet jelentene számára. Az UNFCCC szerint Törökország egy, az úgynevezett I. mellékletben szereplő ország, ami azt jelenti, hogy iparosodottnak számít, és nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie a fejlődő országok pénzügyi támogatására a kibocsátásuk csökkentésében. A törökök azonban ennek ellenére fejlődő országként ratifikálták a megállapodást, és ők maguk is szeretnének pénzügyi támogatásban részesülni, időt nyerve a kibocsátás csökkentésére. Az ország fejlődő országként való besorolásáról Ümit Şahin, az Isztambuli Politikai Központ éghajlatváltozással foglalkozó klaszterének vezetője elmondta, hogy "A Párizsi Megállapodás nem tette lehetővé, Törökország a fejlődő országok csoportjába kerüljön. Ez azt jelenti, hogy a törökök a megállapodást lényegében szimbolikusnak tekintik". 

A párizsi megállapodás előírja az országok számára, hogy 2030-ra tartsák a globális felmelegedés mértékét 2°C-, de lehetőleg 1,5 °C alatt és csökkentsék a felére a kibocsátásukat, illetve 2050-re érjék el a nettó zéró kibocsátást. Ez- részben vagy egészben - megújuló energiára való átállással és a fosszilis tüzelőanyagok használatának minimumra csökkentésével érhető el. A megállapodás emellett felszólít a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás növelésére és az éghajlatváltozás káros hatásaival szembeni sebezhetőség csökkentésére, azzal együtt, hogy fokozni kell a regionális és nemzetközi együttműködést ezen téren. A megállapodás egy másik célja, hogy a tagállamok adományaiból létre kell hozni egy klímaalapot, évente összesen 100 milliárd dollárt gyűjtenek, amellyel segítik a fejlődő országokat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az alap ötéves ciklusban egyre ambiciózusabb éghajlatvédelmi intézkedéseket irányoz elő, és 2024-ig az országoknak átlátható módon jelentést kell tenniük a meghozandó intézkedésekről. Annak ellenére, hogy Törökország egy évvel ezelőtt ratifikálta a megállapodást, még nem frissítette a megállapodásban szereplő nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásait, amelyek az egyes országok által az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében tett intézkedésekre vonatkoznak.

Kedvező fejlemény, hogy a viták ellenére a török kormány bejelentette, hogy nemzeti "nettó zéró célt" kíván kitűzni, amelyet 2053-ra el is szeretne érni. E cél eléréséhez szigorú és végrehajtott, nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásokat tartalmazó intézkedésekre van szükség az energiaágazat és az ipari szektor átalakítása érdekében, mivel ezek felelősek Törökország üvegházhatású gáz kibocsátásának nagy részéért. E cél elérése a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése érdekében is fontos, ugyanakkor ismerteti az klíma-semleges gazdaság és társadalom által kínált lehetőségeket is. Az Európai Unió jelenlegi magas energiaárai fényt vetnek az egyoldalú fosszilis tüzelőanyagoktól való függés kockázataira, ami végső soron az ipari szektor magas energiaszámláiban végződhet. Ez pedig befolyásolja a vállalatok és a régiók közötti gazdasági versenyt, az energiaszegénység és a munkanélküliség alakulását, illetve az életszínvonalat.

Törökország fokozott erőfeszítései a klímavédelem céljainak a megvalósításában az állam intézkedéseiben is megmutatkozott, hiszen miután az Európai Bizottság 2019-ben bejelentette az Európai Zöld Megállapodást, Törökország saját zöld megállapodási tervet határozott meg. Az elemzők szerint a megállapodás aláírása óta az ország gyorsított a kibocsátáscsökkentési célokhoz való alkalmazkodásban, és a "zöld átalakulást" beillesztette középtávú növekedési tervei közé. Ezzel párhuzamban Törökország a második legtöbb küldöttet küldte a COP26-ra Glasgowba 2021-ben, több mint 375 professzort, aktivistát és tudóst, amitől csak a brazil küldöttség volt népesebb.

2021 februárjában Konyában klímatanácsot tartottak, és a tanácson hozott döntéseket idén júniusban hozták nyilvánosságra. Az energiától a közlekedésen át a mezőgazdaságig, az erdészetig és a technológiáig minden területet figyelembe vettek, és tanácsadói döntéseket hoztak. Törökország azon dolgozik, hogy növelje a megújuló energiával kapcsolatos beruházásait, beleértve a szél- és vízenergiát, valamint a zöld hidrogén alkalmazását, amelyben az országnak nagy potenciálja van. Erre bizonyítékként szolgál, hogy a megújuló energiaforrások használatának aránya az elmúlt évben 53,6%-ról 54,3%-ra nőtt. Az ország a fogyasztás csökkentését is célul tűzte ki, arra igyekeznek ösztönözni az embereket, hogy kevesebbet vásároljanak és fogyasszanak, így kevesebb energiát termelnek, és a természetet kevesebb erőforrástól fosztják meg.

Annak ellenére, hogy Törökország ígéretes környezetvédelmi szabályozásokkal rendelkezik, ezek gyakorlatba ültetése problémás lehet. A török államnak el kell kezdeni a zöld energia- és iparpolitikák végrehajtását a kibocsátás további csökkentése érdekében, valamint az országnak fel kell ismernie a G20-országként vállalt felelősségét, többek között nagyobb támogatást kell nyújtania a fejlődő országoknak a zöld energiára való átálláshoz, valamint csökkentenie kell a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét és növelnie a tiszta energiaforrásokba történő beruházásait.