2024. július 30-án meghozta a Német Szövetségi Alkotmánybíróság (AB) a várva várt ítéletét a szövetségi kormány által jegyzett, 2023. márciusában elfogadott választási reformról. A bíróság a sokat kritizált teljes arányosságot megvalósítandó „második-szavazat-sapka” (Zweitstimmendeckung) intézkedését meghagyta, ellenében a vitatott „alapmandátum kitételt” megtartotta. A botrányos körülmények között létrejött reform után még botrányosabb bírósági döntésre került sor, nemcsak tartalmát, de kihirdetését is illetően: Ugyanis az ítélet még a július 30-ai formális kihirdetése előtti napon rövid ideig az alkotmánybíróságon honlapján elérhető volt.
A korábbi választási törvény
A német szövetségi választási rendszert joggal tartják számon a világ legbonyolultabbjai között. A vegyes arányos képviseleti rendszer lényegét az adta, hogy arányos, s a választókerületek megválasztott képviselői egy személyes komponenst adnak, rájuk lehetett voksolni az „első szavazattal”. A parlament létszámát a „második szavazat”, a listás szavazat határozza meg, s listás eredményt nem csak a listás helyekre vetítik, hanem az összesre. A Bundestag törvényben rögzített létszáma 598 képviselő, amely fele-fele arányban választókerületben megválasztott politikusokból, s listás mandátumot szerzőkből tevődik össze. A mandátumokat tartományi szinten osztják ki. A pártrendszer utóbbi években tapasztalt fragmentálódása miatt azonban előállt az a helyzet, hogy egy csak relatív többséggel rendelkező párt egy adott tartományban majdnem az összes választókerületet meg tudja nyerni, ezzel egy csapásra már az adott területi egység kiosztható mandátumainak felét megszerezve. Ilyenkor a lista nem eredményezett mandátumot, s a párt több helyet kapott az egyéni választókerületi győztesek miatt, mint amennyi egyébként járt volna neki a listás szavazatok száma alapján. Ezt nevezik „túllógó” mandátumnak. Ezzel mindaddig nem volt gond, ameddig nem döntött az Alkotmánybíróság úgy, hogy a teljes arányosság érdekében ezeket az extra mandátumokat kompenzálni kell, azaz addig kell feltölteni újabb helyekkel a parlamentet, amíg nem áll megint helyre az arányosság. Az utolsó Bundestagban a 34 „túllógó” mandátumot 104 kompenzációs mandátummal egyenlítették ki. A választási rendszer sajátosságairól a Corvinák-blogon még három évvel ezelőtt jelent meg egy részletes elemzés Bauer Bence tollából.
A problémát tehát úgy oldották meg, hogy egy még nagyobb problémát kreáltak, minden idők legnagyobb létszámú demokratikus parlamentjét generálva. Ezért is duzzadt fel a legutóbbi szövetségi parlamenti választáson a Bundestag létszáma 736 képviselőre. Az bizonyos, hogy a régi rendszer is reformra szorult, de senki se gondolta volna, hogy a most részben elkaszált rendelkezések ennyire messzemenőek és radikálisak lesznek.
A reform
A 2023. márciusában meghozott törvénymódosítás feje tetejére állította az eddigi, bevált rendszert. Míg ugyanis a korábbi eljárás szerint, ha egy párt több egyéni választókerületi mandátumot szerzett, mint amennyi járt volna neki a listás, „második szavazatos” eredménye alapján, megtarthatta azokat. Ezentúl viszont csak annyit tarthat meg, amennyi kitelik a „második szavazatos”, listás eredményéből. Ebből fakadóan egy párt az egyéni választókerületben győztes, de gyengébb eredményt elérő képviselői nem feltétlenül jutnak mandátumhoz. Ezen rendelkezés váltotta ki szakmai körökben a legnagyobb felháborodást. Ebben az értelemben a választókerületek elértéktelenednek, az ottani közvetlen képviseleti rendszer már csak önmaga árnyékává válik. Egy másik vitatott reformtétel az ún. „alapmandátum kitétel” eltörlése volt. Ezen intézkedés lehetővé tette, hogy az egyéniben legalább három választókerületet megszerző párt akkor is – listás eredménye alapján – bejusson a Bundestagba, ha egyébként nem éri el az 5%-os bejutási küszöböt. Ez a jogi intézmény a regionális beágyazottsággal rendelkező politikai erőknek volt hívatott kedvezni. A kormánykoalíció ezen reformpontjának nagy vesztese azonban nemcsak a Balpárt lehetett volna, hanem a bajor CSU is, ugyanis általában a nagy pártok profitáltak a „túllógó mandátumok” rendszeréből, és az új törvény értelmében teljesen mindegy lett volna, ha egy párt egy adott tartományban akár az összes egyéni mandátumot megszerzi, akkor se jutott volna mandátumhoz, ha nem éri el az 5%-os küszöböt. Az alapmandátum kitételről készült 2021-es elemzést itt olvashatja. Részletes elemzésünk a tavalyi reformról itt található.
Alkotmánybírósági ítélet
Szakmai körökben komoly megrökönyödést okozott, hogy a bíróság a reform legvitatottabb részét, a jogilag is komoly kételyeket felvető „második szavazat sapkát” helybenhagyta. Ezzel csak addig a szintig tudnak mandátumot szerezni a pártok, ameddig a listás eredményük engedi. Választókerületi győzelmek így nem biztosan vezetnek majd parlamenti képviselethez. Ezzel az egyéni választókerületi erős demokratikus legitimációt adó rendszer kiüresedik, elértéktelenedik és végső soron irreleváns lesz. Szemben a pártok befolyása egyre csak nő, a lista lesz a mindent eldöntő tényező, a választói akarat az egyéni választókerületekben elveszhet. Mintegy a CSU-nak (és a Balpártnak) mentőövet dobva, az alkotmány jogilag sokkal jobban védhető, de mégis nagyobb veszéllyel fenyegető rendelkezését, az alapmandátum kitétel törlését a bíróság elvetette. Egyben arra kötelezte a törvényhozót, hogy alkosson új rendelkezést – addig érvényben marad az alapmandátum kitétel. A CSU tehát fellélegezhet, de így is jócskán veszíteni fog a „sapkás” intézkedés miatt. Azaz a bíróság egy salamoni döntést hozott. A jogilag botrányos, de annyira nem fájdalmas intézkedéseket átengedte, helyette a nagyobb veszéllyel járó, de elfogadhatóbb rendelkezést megtartotta.
Összegzés
Első rálátásra mindenki, a kormány és az ellenzék is, megúszta kisebb karcolásokkal. Hosszútávon, jogelméletileg és a demokratikus államberendezkedés szempontjából viszont botrányos a döntés. Ugyanis elódázott egy meglévő problémát, delegitimálja a megválasztott képviselőket és csökkenti az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot. Ez gyilkos együttható lehet egy demokrácia számára, és a sokat kritizált magyar választási rendszer egyre inkább fénypontnak tűnik. Friedrich Merz, a CDU-elnöke már évek óta pont egy olyan választási rendszert követel, mint a magyar. Súlyos kérdéseket vet fel a most elbukott intézkedés a német kormánypártokról is: egy tollvonással, adminisztratív eszközökkel akartak elkaszálni két ellenzéki pártot, de ebben megbuktak. Azaz pont azok, akik hazánkkal szemben a leghangosabbak a kritikákat illetően, botrányos demokráciafelfogásukról tettek tanúbizonyságot.
Most egy toldozott-foltozott rendszer folytatódik, világos, transzparens szisztéma helyett. Egy összetákolt választójog alapján kell a németeknek jövőre az urnákhoz járulniuk. Hogy ez semmi jóra se vezet, az biztos. Németország immár nem bezzegország és talán egyre többen gondolkodnak majd el a magyar választási rendszeren.
