Románia volt az első uniós tagállam, amely parlamenti választást rendezett a koronavírus második hullámának árnyékában. A lassan kilenc hónapja tartó fizikai és mentális nyomás alól egyre kevesebben tudják magukat mentesíteni, ami természetesen a választások légkörét is meghatározza. Ennek tükrében könnyű lenne a járvánnyal magyarázni a rendkívül alacsony részvételt a 2020. december 6-án rendezett romániai parlamenti választáson. A politikában azonban ritkák az ennyire egyszerű és egyértelmű válaszok, ezért érdemes más szempontból is megvizsgálni, hogy miért volt kirívóan alacsony a romániai választási részvétel, mielőtt áttekintjük, hogy milyen politikai következményei lehetnek az eredményeknek.
A járvány politikai súlya
Bár korábban egyes politikai szereplők Romániát éveken át az EU legdinamikusabban fejlődő mintaállamaként emlegették, az ország számos területen (pl. elvándorlás, infrastruktúra állapota) továbbra is komoly problémákkal küzd. A járvány 2020-ban kíméletlenül mutatott rá ezekre a gyenge pontokra, amelyek kezelését az évek óta zavaros és gyorsan változó politikai erőviszonyok következtében az állam egyre kevésbé képes kézben tartani. Bár a kormányfőt és köztársasági elnököt adó Nemzeti Liberális Párt (PNL) komoly előnnyel és önbizalommal várta a decemberi választást, novemberre elveszítette a kampány feletti kontrollt, ami a közvélemény-kutatásokban is fokozatosan érzékelhetővé vált. A kampány utolsó heteiben egyre inkább kapkodássá vált a – korábban inkább a kivárásról szóló – liberális párti kormányzás.
A 2016-ban fölényes választási győzelmet arató Szociáldemokrata Pártot (PSD) fokozatosan felőrölték konfliktusai a belső és külső ellenfelekkel vívott küzdelmei. A párt három év alatt többször miniszterelnököt cserélt, pártszakadást élt át, majd 2019-ben ellenzékbe szorult. A liberálisok ugyan átvették a kormányzást, azonban érdemi jelentőségű döntéseket nem hoztak, mivel ehhez a parlamenti többség sem állt rendelkezésükre.
A passzivitás, a felelősség kerülése azonban súlyos következményekkel járt 2020-ban – amely évet beárnyékolta a koronavírus – amikor a kormányzó párt már kénytelen volt döntéseket hozni és cselekedni.
A választók büntetése
A politikatudományban több egymással vitatkozó elmélet próbál választ adni arra a kérdésre, hogy milyen szempontok alapján döntenek a szavazók a választások során. Az elszámoltatás-elmélet szerint a választók nehezen tudnak eligazodni a politika bonyolult világában, az összképről és az összteljesítményről azonban határozott véleményt alkotnak, és amennyiben többségük elégedetlen a kormányon lévők teljesítményével, akkor a választás kormányváltáshoz vezet. Ilyen egyszerű szempont mentén rendszerezik mindazt, ami a politika részéről éri őket.
A romániai kampány során szinte minden párt részéről elhangzott, hogy a választók körében nem a korábban gyakran emlegetett passzivitást vagy kiábrándultságot, hanem határozott dühöt érzékeltek. A düh érthető, hiszen az élet korábbi keretei lényegében megszűntek, és jelenleg az sem egyértelmű, hogy mi lesz a helyzet két-három hónap múlva. A hangulaton az sem segített, hogy a PNL-kormány sok esetben kapkodva, „fűnyíró-elvet” követve mindenhol ugyanazokat az intézkedéseket próbálta érvényesíteni (pl. mindenhol távoktatást vezettek be), tekintet nélkül egy-egy térség járványügyi helyzetére.
Ráadásul a kormány hosszabb időn át nem tudott határozott választ adni olyan, a hétköznapokat érintő kérdésekre, mint például a piacok nyitvatartási feltételei. Így hiába csak a ciklus utolsó szakaszát töltötte kormányon (ráadásul parlamenti többség nélkül) a PNL, bizonytalan és kapkodó intézkedéseivel ugyanúgy magára haragította a választókat, ahogy korábban az instabilitás és a zavaros politikai viszonyok miatt a szociáldemokraták ugyanezt „elérték”.
A „politikai félfordulat” problémája
Ebben a helyzetben reális forgatókönyv lehetne az erőviszonyokat alapjaiban felborító, földrengésszerű változásokat hozó választási eredmény. A 2020. december 6-án tartott választáson azonban az igazán drasztikus változást a részvétel jelentette, amely alig haladta meg a 31 százalékot, a külföldön leadott szavazatokkal együtt a 33 százalékot. Ez az adat önmagában súlyos ítélet a politikai elit felett. Ráadásul a kirívóan alacsony részvétel a közvélemény-kutatók által jósolt erőviszonyokat is jelentősen megváltoztatta.
Az eredmény azért jelent csak „félfordulatot”, mert kevés az egyértelműen győztesnek és vesztesnek minősíthető szereplő. Egyértelmű győztes csupán a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), amelynek zavaros háttérrel rendelkező alapítói eredetileg azt a cél szánták, hogy a Nyugat-Európában élő románok körében a hazatérést népszerűsítse. Vezetői azonban később szerepet vállaltak az úzvölgyi temető körüli konfliktus kirobbantásában, szoros kapcsolatot építettek ki az ortodox egyház vezetőivel és folyamatosan támadták a kormány járványellenes intézkedéseit, megkérdőjelezve a vírus jelentőségét és a kormányzati lépések hatékonyságát. Az AUR parlamentbe jutását Kelemen Hunor már megjósolta, amikor Szijjártó Péterrel közös sajtótájékoztatót tartott Marosvásárhelyen, 8,6 százalékos szereplésére azonban senki nem számított. Sikerének részletesebb okairól, szavazóiról sokat fogunk vitatkozni a jövőben.
A vesztesek köre is egyértelműen meghatározható. A választáson elbukott a román politika utóbbi két évtizedének több meghatározó politikusa.
A PSD ugyan az előrejelzésekkel szemben komoly előnnyel nyerte a választást, jelenleg azonban úgy tűnik, hogy nincs partnere a kormányalakításhoz. Ez az utóbbi évek konfliktusainak tükrében nem feltétlenül probléma a párt életében, mert egy rendkívül nehéz helyzetben hivatalba lépő kormány ellenzékeként építheti újjá magát. A PNL nem nyert, ami miatt Ludovic Orban miniszterelnök már december 7-én távozott is hivatalából. Azonban Klaus Iohannis elnök eltökélt szándéka, hogy az országnak a PNL adja a következő kormányfőjét, ami az USR-PLUS és az RMDSZ támogatása esetén meg is fog valósulni. A liberális USR-PLUS szintén elmaradt saját várakozásaitól, és az ellenzéki időszak után az sem könnyít helyzetén, hogy azokkal a pártokkal kell együttműködnie, amelyek szavazóiért komolyan versengett az utóbbi években. Egy új PNL vezette kormány helyzetét talán az javíthatja, hogy az utóbbi egy évvel szemben talán stabilabb parlamenti támogatásra számíthat. Azonban, ha a kormányra váró nehézségeket (pl. járvány kezelése, gazdasági növekedés újraindítása, költségvetési hiány csökkentése, egészségügy és oktatás átszervezése) tekintjük át, akkor nem valószínű, hogy az utóbbi éveknél nyugodtabb, stabilabb kormányzásra nyílik majd lehetőség. Ebben a helyzetben juthat kulcsszerep az RMDSZ-nek.
A magyar képviselet és az RMDSZ helyzete
Az alacsony részvétel ellenére az RMDSZ ezúttal is hozta „papírforma” 6 százalék körüli eredményét, ami sikerként és kudarcként egyaránt értékelhető. Ha az alacsony részvétel mögött álló politika-ellenes hangulatot figyelembe vesszük, akkor az eredmény komoly siker, hiszen a rendszerváltás óta folyamatosan parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ a román politika újabb viharos időszakát élheti túl. Ráadásul olyan parlamenti arányok alakultak ki, amelyek a kormányalakítás kérdésében kulcsszerepbe helyezik a pártot.
A hagyományosan legmagasabb szavazatarányokat biztosító megyék (2020-as eredményeik szerint sorrendben Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar) mellett már csak kettő maradt, ahol a párt támogatottsága meghaladta az 5 százalékot (Arad és Máramaros).
Az RMDSZ esetében a választásnak két fő következtetése van. Az első, hogy egy stabil, a többségi társadalomtól valamilyen szempontból különböző szavazótábor sem vonhatja ki magát az általános folyamatok és hangulat alól. A koronavírus és a járvány következményei mindenkit kihívás elé állítanak, aminek nyomása alól egyetlen párt sem mentesül. Kormányon vagy ellenzékben, jobb- vagy baloldalon, a járvány következményei mindenkit el fognak kísérni a következő években. A második pedig a párt speciális helyzetére vonatkozik. Más határon túli magyar közösségekkel szemben az RMDSZ 30 éven át folyamatosan megtartotta domináns pozícióját az erdélyi magyarok körében. A kihívóként fellépő szereplőket legyőzte vagy pacifikálta (lásd a választási megállapodást az Erdélyi Magyar Szövetséggel). Ez viszont azt eredményezte, hogy a pártot akkor is hatalmi pozícióval azonosítják választói, ha nincs kormányon, „csupán” parlamenti képviselettel rendelkezik. Különösen annak következtében, hogy harminc éve folyamatosan parlamenti párt. Így az utóbbi évek politikai instabilitása és a koronavírus következtében kialakult elitellenes hangulatban a választók ugyanúgy az elit részének tekintik és büntetik a pártot, mintha kormányzati pozíciót töltött volna be. A következő ciklus egyik központi kérdése lesz, hogy az RMDSZ hogyan tudja majd ezt a kihívást kezelni, és a párt utóbbi években elindított fiatalítása milyen eredményekkel jár majd. Ez a kérdés még inkább hangsúlyos lesz a ciklus során, ha olyan koalíció alakul, aminek az RMDSZ is a része lesz.
A szerző az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatótanára.
Borítókép: Spiegel.de
