Gyerekmenyasszonyok, pedofília, iszlamizáció, törvényszegés és hatalommal való visszaélés - ezek azok a hívószavak, amelyek a Dán Királyságban most nagy port kavaró Støjberg-ügy kapcsán elhangzanak.

Az Inger Støjberg volt dán bevándorlási és integrációs miniszter körül kibontakozó vita végső akkordját a dán parlament által január 14-én megszavazott vádemelési eljárás adta. A Folketing képviselőinek többsége tehát úgy látja, hogy Støjberg törvényellenesen járt el hivatali ideje alatt, amiért felelősségre kell vonni.

A volt miniszter ügye azonban nem fekete-fehér; különböző erkölcsi, jogi és politikai aspektusok feszülnek egymásnak, amelynek felvázolására tesz kísérletet ez az írás.

Az ügy felgöngyölítéséhez vissza kell mennünk 2015-be, amikoris Inge Støjberg bevándorlási és integrációs miniszter volt Lars Lykke-Rasmussen kormányában. A Venstre népszerű miniszterének hivatali ideje alatt egy meglehetősen kényes dolog került nyilvánosságra. Kiderült ugyanis, hogy a migrációs válság idején Dániába érkező menedékkérők egy része olyan párokból állt, ahol felnőtt férfiak álltak házasságban 18 év alatti lányokkal. Inger Støjberg nem habozott sokáig, a tények ismeretében azonnal bejelentette, hogy mindent megtesz a szóban forgó kislányok érdekében. “Számomra elvi kérdés az, hogy Dániában ne legyenek gyerekmenyasszonyok” - nyilatkozta az ügy kapcsán.

Støjberg minisztériumával együttműködve 2016 februárjában készített egy sajtóközleményt, amelyben bejelentette, hogy a 18 éven aluli menedékkérők nem tartózkodhatnak ugyanabban a befogadóközpontban, mint a házastársuk vagy az élettársuk, és el kell különíteni őket még akkor is, ha közös gyerekeik vannak. A sajtóközleményt a menedékkérelmeket elbíráló hatóság utasításként értelmezte és úgy is kezelte, amelynek alapján összesen 23 párt választottak külön. Ha közelebbről megnézzük az egyes ügyeket, akkor meglehetősen vegyes képet kapunk ezekről a párokról.

Volt példa arra, hogy a férj kétszer annyi idős volt, mint a fiatalkorú felesége, de olyan eset is akadt, ahol mindkét fél fiatalkorú volt, illetve csupán 1-2 év különbség volt a párok között.

Azokat a párokat, ahol a lány életkora nem érte el a beleegyezési korhatárt (Dániában 15 év) vagy a kényszerházasság gyanúja merült fel, nem a minisztérium sajtóközleménye alapján, hanem jogszabályi alapon különítették el egymástól. Vagyis Støjberg feltételezett utasítását ténylegesen viszonylag kevés esetben alkalmazták. 

A bevándorlási hivatal gyerekmenyasszonyokat elkülönítő gyakorlatának jogszerűtlensége akkor merült fel először, amikor az egyik pár panaszt nyújtott be az dán ombudsmannak. A panasz kivizsgálása után az ombudsman megállapította az utasítás jogellenességét. Mind a dán jogszabályok, mind pedig az Emberi Jogok Európai Egyezménye ugyanis kimondja, hogy az emberi jogokat és alapvető szabadságokat érintő ügyeket egyedileg kell mérlegelni. Ezért Støjberg minisztériuma nem adhatott ki általános érvényű utasítást a menedékkérő párok elválasztására. 

Az akkori kormánypártok és Lars Lykke-Rasmussen miniszterelnök értelemszerűen nem szerették volna, ha botrány robban ki a gyerekmenyasszonyok jogszerűtlen elkülönítése kapcsán, ezért igyekeztek az ügyet a szőnyeg alá söpörni. A 2019-es választásokat követően azonban kormányváltás következett be Dániában, és a hatalomra jutó baloldali blokk szinte első intézkedése az volt, hogy bizottságot állítson fel a Støjberg-ügy kivizsgálására. A vizsgálóbizottság munkája során meglehetősen érdekes körülményekre derített fényt.

Több közszolga - többek között a bevándorlási és integrációs minisztérium főjogásza - azt állította, szóban figyelmeztette Støjberget arra, hogy egy eseti mérlegelés lehetősége nélküli utasítás a fentebbi esetben jogellenes. Amikor azonban Inger Støjberg meghallgatására került sor, előkerült egy olyan dokumentum, amely a volt minisztert jóval kedvezőbb fényben tüntette fel.

Egy minisztériumi ügyiratról van szó, amely a menedékkérő párok szétválasztását elrendelő utasítás alóli kivételeket tartalmazza, és ami ezáltal az ügyek egyedi elbírálását tette lehetővé. Az ügyirat egy nappal a sajtóközlemény megjelenése előtt készült, azonban soha nem jutott el a menedékjogi ügyekben eljáró bevándorlási hivatalhoz. Jó pár kérdés felmerülhet bennünk ezzel kapcsolatban. Vajon miért tér el egymástól a sajtóközlemény és az annak feltehetően alapját képező ügyirat épp egy ilyen sarkalatos pontban? És egyáltalán miért nem kapta meg a bevándorlási hivatal ezt a kulcsfontosságú ügyiratot? Støjberg ezeket a furcsaságokat – alapvetően jogosan – azzal magyarázza, hogy a sajtóközlemény egy politikai kommunikációs eszköz, ezért nem kell minden részletszabályt tartalmaznia. Illetve azt állítja, hogy abban a tudatban volt, hogy a menekültügyi hatóság az ügyirat alapján, vagyis jogszerűen járt el. 

A Støjberg-ügy kivizsgálására hamarosan felállítandó speciális bíróság, vagyis a Rigsret számára a tényleges jogi kérdés végső soron az, hogy ki a felelős a jogellenes utasításért? Az egyik oldalon ott van Inger Støjberg mint miniszter, akitől elvárható, hogy a minisztériumát megfelelően vezesse és gondoskodjon arról, hogy az alá tartozó állami szervek jogszerűen járjanak el. A másik oldalon ott vannak a kormánytisztviselők, akiknek hamarabb kellett volna reagálniuk, és hivatalból meg kellett volna tagadniuk a nyilvánvalóan jogellenes utasítás végrehajtását. Felmerül az a kérdés is, hogy miért nem továbbították a kérdéses hivatalos dokumentumot az illetékeseknek. Továbbá a közszolgáknak kritikusan kellett volna hozzáállniuk ahhoz a tényhez is, hogy csupán egy sajtóközleményt kaptak, konkrét miniszteri utasítást nem. 

Az ügyben állástfoglalni meglehetősen nehéz, mert lényegesen mélyebbreható problémákat vet fel, mint ,,csupán” a gyerekmenyasszonyok erkölcsi elfogadhatóságának kérdését.

A dán parlament többsége kénytelen volt a vádemelési eljárást megszavazni, ugyanis az esetet vizsgáló bizottság jelentéséből és az azt értékelő jogászi szakvéleményből az derült ki, hogy van jogi alapja az ügynek, és Støjberg felelősségének megállapítása “ésszerűen vélelmezhető”. Ugyanakkor politikai okokból sem a kormányzó Szociáldemokrata Pártnak, sem pedig a Venstrének nem szerencsés az ügy további firtatása. A Venstre szavazóinak egy része úgy gondolja, hogy a párt elnöke, Ellemann-Jensen túl hamar hátat fordított Støjbergnek, aki a Venstre egyik legnépszerűbb politikusa és korábbi alelnöke is volt. Ez tükröződik a legfrissebb közvélemény-kutatásból is, amely szerint a Venstre támogatottsága most mindössze 13%-on áll: húsz éve nem volt ilyen alacsony a jobboldali blokk vezető pártjának népszerűsége, mint most. Ha Støjberg most kilép a pártból, és csatlakozik az őt egyébként tárt karokkal váró Dán Néppárthoz vagy Új Polgári Párhoz, akkor a Venstre számára garantált a megsemmisítő vereség az idén novemberben tartandó önkormányzati választásokon. Így Jakob Ellemann-Jensen karrierjére a Støjberg-ügy - bármilyen döntést is hozzon a bíróság - bizonyosan rányomja majd a bélyegét. Abban az esetben, ha a Rigsret felmenti Støjberget, Ellemann-Jensent az a kritika fogja érni, hogy túlreagálta a dolgot, és kiszolgáltatta a saját alelnökét. Ellenkező esetben, vagyis ha Støjberget elítélik, akkor pedig a Venstre azzal lesz vádolható, hogy amíg kormányon volt, falazott egy törvényszegő politikusnak. Tehát egy tipikus loose-loose szituációról van szó. 

A szociáldemokraták is rendkívül nehéz szívvel szavazták meg Støjberg ellen a vádemelési eljárást. Mette Frederiksen pártja jogosan tarthat attól, hogy Støjbergnek sikerül az ügyet a szigorú kontra megengedő bevándorláspolitika problematikájaként beállítani.

A szociáldemokraták éppen a szigorú bevándorláspolitikai vonal folytatásának ígéretével nyerték meg a 2019-es parlamenti választásokat, ezért a párt nem engedheti meg magának, hogy ezzel ellentétes kép alakuljon ki róla.

Másodsorban pedig fennáll annak a nyilvánvaló kockázata, hogy a Støjberg-üggyel egy olyan joggyakorlat alakul ki, amely kiterjeszti a Rigsret-eljárás alkalmazhatóságát. Ez pedig Mette Frederiksen számára végzetes lehet, hiszen ellene is ott lóg a levegőben egy esetleges vádemelési eljárás, nevezetesen a koronavírussal megfertőződött dán nyércgazdaság - vélhetően jogszerűtlen - felszámolása miatt.

A Støjberg-ügy tehát jogi és politikai szempontból is rendkívül érdekes és kiemelkedő jelentőségű. Nem lehet tudni, hogy mi lesz Inger Støjberg sorsa, de az biztos, hogy az ügy kimenetele a Venstre jövője számára meghatározó lesz.

A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.

Borítókép: Linda Kastrup/Agence France-Presse