A bizottság várhatóan javasolhatja majd akár azt is, hogy a bíróságot további helyekkel lehessen bővíteni, illetve többen úgy vélik, hogy a bizottság fedőszervként fog szolgálni a "bíróságok felduzzasztásához". Nemrég jómagam is részt vettem a bizottság első nyilvános meghallgatásán. Bár az ilyen hírek ritkán jelennek meg az európai sajtóban, a "bíróságok felduzzasztásának" témaköre nem ismeretlen a (liberális) európai alkotmányos diskurzusban sem, különösen a folyamatban lévő jogállamisági viták részeként. Ezért úgy gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben összefoglalom az Egyesült Államokban folyó vitát és a bizottság előtt tett nyilatkozatomat, néhány európai párhuzamot is felvillantva.
Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az egész országot érintő, vitás társadalmi, erkölcsi és politikai kérdésekben igyekezett döntést hozni és megoldást találni. Ilyenek voltak például az abortusz, az azonos neműek házassága, valamint a különféle büntetőeljárási szabályok (például a rendőrség által jogellenesen megszerzett bizonyítékok fel nem használhatóságának követelménye). Ezekben a kérdésekben egy progresszív szemléletű Legfelsőbb Bíróság hozott döntéseket az 1960-as és 1970-es években, az egész országra kiterjedő kötelező érvénnyel. Amíg a Legfelsőbb Bíróság ilyen horderejű ügyekben dönt, addig az új bírák kinevezése a testületbe mindig is sok és heves vitára okot adó marad. Úgy tűnik, ugyanez igaz a hasonló európai bíróságokra is, még akkor is, ha ezt más hatáskörök és felülvizsgálati jogkörök alapján teszik.
Az Egyesült Államokban a sok konzervatív által osztott egyik megoldás az "élő alkotmányosság" fogalmának elhagyása lenne, mely szerint a bírák időnként aktualizálhatják az alkotmány jelentését és tartalmát. Ezt váltaná fel az "originalizmus", vagyis az az elképzelés, hogy a bíráknak egyszerűen az alkotmány eredeti értelmét kell követniük. Az "eredeti" alkotmány pedig gyakran hallgat a kiemelkedő társadalmi és politikai kérdéseket illetően, és ezeket a problémákat hagyja a demokratikus politika csataterén megoldani, ahol a szenvedélyes politikai küzdelemnek a valós helye van. Sokan bírálják az originalizmust amiatt, hogy "konzervatív". Ha konzervatív alatt azt értjük, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldását a demokratikus folyamatokra bízzuk, akkor furcsa ez ellen a konzervatív megoldás ellen tiltakozni. Tekintettel a Trump elnök által kinevezett három ilyen álláspontú legfelsőbb bírósági bíróra, most már széles körben úgy vélik, hogy a Legfelsőbb Bíróság többsége originalista.
Sok progresszívnak ez azonban nem elég. Ők azzal érvelnek - néha jogosan -, hogy az originalizmus gyakran csupán egy álca, azzal a céllal, hogy politikailag konzervatív végeredmény szülessen. Bár úgy gondolom, hogy ez a kritika általában (de nem mindig) igazságtalan, tény, hogy egy túlnyomó többségében originalista Legfelsőbb Bíróság nem fogja csillapítani az indulatokat, lévén a progresszívek úgy vélik, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak szerepet kell játszania az ő szabadságról és egyenlőségről alkotott elképzeléseik terjesztésében. Ha az originalizmus ellentétes a bírói szerepnek ezzel a felfogásával, akkor valószínűleg nem fogja megoldani a modern bírói kinevezési folyamat problémáját.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság jelenlegi tagjai (Fotó: supremecourt.gov.)
Egy másik lehetséges mechanizmus a Bíróság hatalmának csökkentésére egy olyan koncepció újjáélesztése lenne, mely szerint minden hatalmi ágnak saját joga van az alkotmány értelmezésére. Amerikai tudósok ezt illetik a "departmentalism" elnevezéssel. Az elképzelés lényege röviden az, hogy a bíróságok konkrét ügyekben döntenek, és ítéleteik az adott ügy érintettjeire nézve kötelezőek. A hatalmi ágaknak - a törvényhozói és a végrehajtói hatalomnak - azonban nem kell azonnal vagy szükségszerűen politikai szabályként követniük az ilyen ügyek okfejtését. Ez nyilvánvaló, amikor egy bíróság megerősíti egy törvény alkotmányosságát; semmi sem akadályozza meg a Kongresszust vagy az elnököt abban, hogy hatályon kívül helyezze a törvényt, vagy kegyelmet adjon a törvény ellen vétőknek, ha ők a törvényt mindezek ellenére alkotmányellenesnek tartják.
Még akkor is van mozgástér, ha a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánít egy törvényt. A Bíróság ítélete kötelező lenne a felekre nézve, de a törvény technikailag nem kerül hatályon kívül, azaz továbbra is érvényesíthető. Hatályon kívül csak akkor kerül, ha a perek megsokszorozódnak, és egy alkotmányos döntés számos vita és ítélet után, hosszabb időn keresztül, mind a bíróságokon, mind a politikai ágakban elfogadottá válik, azesetben a jóhiszeműség megköveteli az irányadó precedens követését. Ezt a nézetet vallotta John Marshall főbíró, James Madison, Alexis de Tocqueville, valamint Abraham Lincoln is.
A probléma ezzel a javaslattal az, hogy nem világos, mi lesz a vége. Ha a progresszívek elkezdik a Legfelsőbb Bíróság felduzzasztását, hogy progresszív bírói többséget szerezzenek, miért ne tennék ugyanezt a konzervatívok is, amikor visszatérnek a hatalomba? És ami még ennél is alapvetőbb, a Legfelsőbb Bíróság felduzzasztása azt sugallja, hogy a bíróság átpolitizálódik, és megpróbálják befolyásolni a Bíróság tevékenységét, amely pedig aláássa a jogállamiságba vetett bizalmat.
Nemrégiben egy új amerikai alkotmány kidolgozásán fáradozó "konzervatív csapatot" irányítottam a philadelphiai National Constitution Center égisze alatt. Munkánk során olyan alternatív alkotmánymódosítást javasoltunk, amely kilenc főben rögzítené a bírák számát, és tizennyolc éves, lépcsőzetes ciklusokat hozna létre, úgy, hogy minden elnökre két kinevezés jutna ciklusonként. Ez a koncepció tulajdonképpen ismerős az európai alkotmányos igazságszolgáltatási rendszerekben. Egy ilyen megközelítés esetén a Bíróság összetétele nem függne a bírák stratégiai visszavonulásától vagy idő előtti elhalálozásától.
Azonban ennek a javaslatnak is van gyenge pontja. Vajon a bírák azt szem előtt tartva fognak-e döntéseket hozni, hogy megbízatásuk lejárta után a magánszektorban keresnek majd jövedelmező állást? Aláássa-e ez a bírói függetlenséget? Mi történik váratlan haláleset esetén? Ezeket a kérdéseket a Biden által kinevezett új bírósági reformbizottságnak kellene megvizsgálnia. (A bizottság előtt tett teljes nyilatkozatom itt olvasható.) Az azonban egyértelműnek tűnik, hogy a bíróság felduzzasztása nem fogja megoldani a Legfelsőbb Bíróságnak az amerikai kormányzatban és az amerikai életben betöltött szerepével kapcsolatos hosszú távú problémákat. Továbbra is kíváncsian várom, hogy hová vezetnek a bíróságok felduzzasztása szóló narratívák az európai alkotmányos diskurzusban. Talán a fentiek adhatnak némi összehasonlító betekintést a buktatókba.
This article is also available in English.
Borítókép: shutterstock.
