“Több is veszett Mohácsnál!” – így szól a népi mondás a nehéz időkről. De mennyi veszett valójában akkor? Tényleg Mohács minden bajunk forrása? Évszázados hagyománya van a közgondolkodásban az őskatasztrófa keresésnek.
A 2008-as világgazdasági válság vállalkozói tevékenységre gyakorolt pusztító hatásainak kezelésére az EU 2013 elején létrehozta az Entrepreneurship 2020 tervet.
Az érettségi vizsgáig átlagosan 600 történelemórán veszünk részt, ami 26 ezer percnél is hosszabb időkeretet biztosít a történelemtanárok számára a tanulókkal történő közös munkához. Soknak tűnik, de közel 4000 év múltjának feltérképezése időigényes kihívás. Történelemtanárként mire érdemes fordítanunk ezt az időt? Milyen hazai és nemzetközi megközelítések léteznek a történelemtanítás céljairól?
Bár a pasztorálpszichológia révén láthatjuk, hogy a teológia és a pszichológia gyümölcsöző formában együtt tud működni a lelkigondozás kérdéskörében, ez azonban nem azt jelenti, hogy kérdés és probléma nélkül egymás mellé helyezhető a két terület.
Arról már bizonyosan mindenki hallott, hogy amennyiben az örökhagyó végrendelkezni szeretne, akkor érdemes közjegyzőhöz fordulnia, hiszen a végrendeletnek törvényben meghatározott, szigorú alaki és tartalmi követelményeknek kell megfelelnie.
Szomszédunkban elcsitulni látszik a visszhangja egy olyan titkosszolgálati botránynak, amely más országban legfelsőbb szintű lemondásokkal, kormányválsággal, töméntelen magyarázkodással járna. De nem így Romániában. Hallgatnak, de a probléma megmarad. Ennyire félne mindenki?
Előző