A német-amerikai filozófus, Albert Borgmann 1984-ben megjelent fő művében azt állítja, hogy a technikai eszközök nem értéksemlegesek. Mit jelent mindez?
Miként tartható egyensúlyban a munkáltatók semlegességhez fűződő érdeke és a munkavállalók vallási önkifejezése? A vallásszabadság gyakorlása és a munkahelyi környezet szabályozása között fennálló feszültség olyan kérdéseket vet fel, amelyek egyrészt rendkívül hétköznapi szituációkban merülnek fel, másrészt szorosan kapcsolódnak az ember személyiségének belső magjához. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának ítéletei betekintést nyújtanak a vallási jelképek viselésével kapcsolatos viták összetettségébe és azok társadalmi jelentőségébe. A cikk e kérdéseket járja körbe konkrét eseteken keresztül, elemezve a vallásszabadság és a munkahelyi szabályozás találkozásának határvonalait.
Az 1925 augusztusában hatályba lépett Spitzbergák szerződés Norvégia főhatalmát rögzítette a szigetcsoport felett, ugyanakkor a norvég szuverenitást számos tekintetben korlátozta. Az Északi-sark szállítási, kereskedelmi és nyersanyagkitermelési jelentőségének megnövekedése a szigetcsoporttal kapcsolatban is új jogvitákat és geopolitikai versengést eredményez, amely a százéves szerződés újragondolását is felveti.
Amikor amerikai filmeket nézünk, hozzá vagyunk szokva, hogy a jelenkori magyar bírósági szervezetrendszertől idegen intézménnyel, az esküdtbírósággal találkozunk. Nem volt ez azonban Magyarországon sem ismeretlen, habár kétségtelenül rövid életű volt. Ebben a cikkben az esküdtbíráskodás magyarországi történetével foglalkozunk.
A modern társadalomban a technológia szinte mindenütt jelen van: az okostelefonjainkkal, közlekedési infrastruktúráinkkal, kommunikációs hálózatainkkal nap mint nap kapcsolatba lépünk, s ezek alakítják is mindennapjainkat. A modernitás kibontakozásától bizonyos, hogy a technikára „racionális, objektív, semleges” eszközként tekintettek a legtöbben.
A digitális szakadék kérdése a 21. század egyik legsürgetőbb társadalmi kihívása, amely nemcsupán technológiai, hanem mélyen politikai és jogi dilemmákat is felvet. A koronavírus-járvány utáni években a digitális szolgáltatásokba való integráció gyorsulása ugyan lehetővé tette például az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás digitális átalakulását, de egyúttal kiélezte azokat az egyenlőtlenségeket, amelyeket a technológiai hozzáférés és készségek hiánya szül.
Dél-Afrika informális gazdasága a foglalkoztatottak közel 30%-át adja, mégis gyakran bizonytalan és kiszolgáltatott helyzetben működik. Az utcai árusoktól a kisiparosokig sokan a megélhetésért küzdenek szabályozási, pénzügyi és jogi akadályok között. Hogyan lehetne mégis ezt a szektort integrálni a formális gazdaságba úgy, hogy megőrizze rugalmasságát és növekedési lehetőségeit?
Genetikailag módosított szervezetek (GMO-k): a technológia, amely egyszerre ígéri az élelmiszerbiztonság jövőjét és vált ki heves vitákat világszerte. De mi az igazság a GMO-król? Valóban fenyegetik az egészségünket és a környezetet, vagy ez csak félreértések sorozata?
Ahogy Jókai Mór írta – főhősének, Kárpáthy Abellinónak a szájába adva – „Magyarországon némely parasztot nemesembernek hínak”. E megállapítás mögött a korabeli magyar társadalom azon sajátossága állt, hogy a nemesség nagyon nagy része maga művelte birtokát, sőt sokuk egyáltalán nem is rendelkezett birtokkal, hanem bérlőként élt egy másik nemes földjén, vagy egyenesen jobbágytelket művelt, mely után bizonyos jobbágyi szolgáltatásokkal is tartozott. Ők voltak a kisnemesség.
Mikor Magyarországon a hírszerzés és elhárítás történelmi múltjának kérdéskörét tárgyaljuk, az első gondolatunk általában az ÁVO vagy az ÁVH, esetleg a III/III osztályra szűkül. A katonai hírszerzés és elhárítás viszont sokkal korábbi gyökerekre tekint vissza. Ezekre a gyökerekre, illetve e szervezetek dinamikus átalakulására fókuszál ez a cikk.
Előző