Amikor felteszik nekem a kérdést, miért foglalkozom romákkal, nehezen tudok szakmai választ adni. Persze abban minden kutató, szakember, politikus egyetért, hogy Magyarországnak meg kell találnia a válaszait a cigányságot érintő legfontosabb kérdésekre, mégpedig sürgősen. Az én személyes válaszom azonban nem csak a szakmámból, hanem érzésekből, küldetéstudatból táplálkozik.
Amikor 19 évesen, frissen érettségizettként a pályaválasztáson gondolkodtam, a sorsegy olyan intézetbe vezérelt, ahol jelentős számban voltak roma gyerekek. Az ott eltöltött egy év mindent megváltoztatott. Amikor az első kicsi roma gyerek megfogta a kezem és a bizalmába avatott, akkor dőlt el, mivel is akarok igazán foglalkozni. Ma sem nézek máshogy a hivatásomra, annak ellenére, hogy sok tapasztalat, csalódás, siker és kudarc is ért az évek alatt. Szenvedélyesen hiszek az emberek közötti bizalom, párbeszéd és az ebből fakadó eredmények erejében. Az MCC Roma Tehetség Programjában erre látok óriási esélyt.
Mi azokat a roma diákokat keressük és támogatjuk, akik felismerik ezt és tenni is igyekeznek önmagukért, és szűkebb - tágabb környezetükért. Azonban a mindenkori többségi társadalom felelőssége nagyobb, mert ő tudja biztosítani azokat a lehetőségeket, amelyek segíthetnek a boldogulásban.
A 2013-14-es romló anyagi körülmények után a magyarországi romák helyzete életkörülmények tekintetében javuló tendenciát mutat. A felzárkóztatás kulcsfontosságú területén, az oktatásban azonban ez a várt javulás nem történt meg. Ez világosan látszik a kompetencia méréseken és az alacsony iskolázottságú szülők gyermekeinek felzárkóztatási eredményeiben. Egy esélyteremtő oktatási rendszerben, minden gyermek egész életén keresztül képességeinek, tehetségének megfelelő képzésben kell, hogy részesüljön, függetlenül attól, hogy milyen környezetben él, hogy fogyatékos vagy épp kiemelkedő tehetségű-e. Ezeket a célokat számos ösztöndíj rendszer segíti hazánkban, eltérő fókusszal, célokkal, eszközökkel. A programok között megtalálhatunk olyanokat, amelyeket a mélyszegénységben élőkre dolgoztak ki és van, amelyeket tehetség alapúvá tettek.
Melyek azok a tényezők, amelyek felelősek a szomorú adatokért? A kézenfekvő szociális és földrajzi hátrányok, az iskolarendszer egyenlőtlenségei, az inger és információhiány, a romákkal szemben megnyilvánuló előítélet, a rossz egészségügyi mutatók közismertek.
Azonban vannak olyan láthatatlan területek, amelyek bizakodásra adnak okot az integráció terén. Ilyenek az értékkutatások. Amikor megnézzük a roma és a nem roma 29 évnél fiatalabb korosztályban végzett értékvizsgálatokat meglepő következtetésekre juthatunk: a család-munka-barátok-szabadidő-vallás-politika fontosságának megítélése kérdésében közel azonos eredményt hoz a két csoport.
Az MCC hisz abban, hogy lehetőséget kell adni a nemzetükért, a közösségükért, a szűkebb környezetükért tenni akaró aktív fiataloknak. A magyarországi roma fiatalok között is találunk szép számmal ilyen értékrenddel bíró diákokat. Ők azonban gyakran észrevétlenek, megközelíthetetlenek, nehezen nyílnak meg, félnek a kudarcoktól. A Roma Tehetség Program úgy gondolkozik, hogy a fokozatos és kölcsönös közeledésen, a találkozáson és a párbeszéden alapul a többség és a kisebbség kapcsolata, nem pedig a feltétlen egyetértésen. Látnunk kell, hogy még ha olyannyira vágyott cél is az integráció, a hozzá vezető út rögös, nehézkes. Nem elsősorban azért, mert hiányoznak a források, lehetőségek, hiszen hazánkban mintegy 1200 program segíti közvetve vagy közvetlenül a roma integrációt. Sokkal nagyobb probléma, hogy az integrációhoz szükséges készségek, képességek hiányoznak a roma fiatalok eszköztárából. Itt, és leginkább itt tölthet be a Roma Tehetség Program kulcsfontosságú szerepet. Eszköztárat adni, kapukat megnyitni, a diákok világlátását tágítani, támogató közösséget teremteni számukra az első lépcső, amely a sikeres életutat segíti. Ezt a Roma Tehetség Program középiskolás fiataljainak már az elején nyújtani tudja. Számukra ezért ajánlunk személyiségfejlesztést, drámafoglalkozást. Ezért visszük őket olyan tartalmas, izgalmas szabadidős foglalkozásokra, ahol észrevétlenül tanulhatnak a világról, miközben még jól is érzik magukat. A nyelvi képzés folyamatos, hiszen álmaik eléréséhez ma már ez is elengedhetetlen. A valós célok megfogalmazása, valamikor az érettségit megelőző évben indul el. A kitűzött célok mentén már végigvezethetjük őket a kívánt eredmények eléréséig, egy aktív mentorációs folyamattal, az utolsó évben fókuszálva a sikeres érettségire. Ez a folyamat minden kamasz számára nehéz, ám látnunk kell, hogy cigányként még sokkalta nehezebb. Ez részben szociális okok, részben a feléjük irányuló előítélet következtében alakult így.
Mindemellett van még közel sem kevésbé fontos ok, amely miatt segítség nélkül szinte lehetetlen a sikeres továbbtanulás a fiataljaink számára: a családi környezet félelme az idegentől. Többször találkozunk azzal, hogy a szülők azt mondják: nem engedhetlek el a messzi, veszélyes fővárosba a gyereküket. A roma közösség nem minden esetben támogató hozzáállását is érzékeljük: Minek tanulsz tovább? Úgysem vesznek fel jó helyre dolgozni, legyen családod, keress mielőbb pénzt és minden rendben lesz. Ezek olyan plusz terheket raknak a fiatalok vállára, amellyel már nem mindig bírnak el. Mi azt gondoljuk hatékonyan tudunk segíteni nekik az akadályaik leküzdésében.
A háttér szükséges, de az egyén munkája, erőfeszítése nélkülözhetetlen. Ehhez a személyiségük intenzív fejlesztése és a rájuk oly gyakran jellemző kreativitás felébresztése és kiaknázása segít hozzá. Minden eszközzel azon vagyunk, hogy a programot igazítsuk a diákhoz, és ne merev rendszerbe kényszerítsük őket.
A program folyamatosan keresi az újítási lehetőségeket, nyitott az előremutató együttműködésekre és szeretne komoly tényezővé válni a roma fiatalok oktatási integrációja terén. Egyszerűen fogalmazva: célunk, hogy képzéseinkkel sikeres életutakat alapozzunk meg. Kívánom, hogy sok fiatal és családja találja meg bennünk azt a segítő kezet, amelyre oly régóta vágyott.
A szerző az MCC Roma Tehetség Programjának vezetője, 30 éves tapasztalattal bíró szociális szakember.
