A hatékony tehetséggondozás és az egyéni képességfejlesztés kulcsa a jó közösség. Erre épül az MCC Fiatal Tehetség Programja, amely napjaink fontos tudományterületeit is közelebb hozza diákjainkhoz. Nézzünk most a kulisszák mögé! Megmutatjuk, hogyan működik ez a gyakorlatban nálunk, és megvilágítjuk ennek a sajátos programnak az elméleti hátterét is.

Az MCC legkisebbeket célzó képzését, a Fiatal Tehetség Programot (FIT) 2015-ben indítottuk útjára, kezdetben négy városban, mindössze száz diákkal. A Program dinamikus fejlődését és népszerűségét jelzi, hogy azóta már tíz helyszínen közel 750 gyermekkel foglalkozhatunk. De mi is a FIT alapgondolata? Lehet egyáltalán már tízéveseknél tehetségről beszélni? És mit is tanulnak nálunk a diákok?

Kiket nevezünk tehetségeknek?

Amikor a FIT Programot elindítottuk, célkitűzésünk volt, hogy egy olyan tehetséggondozó pályaívet hozzunk létre az MCC égisze alatt, ami felső tagozattól a középiskolán át az egyetem befejezéséig vezetheti el a kiemelkedő képességű diákokat. Ahhoz, hogy az egyes életszakaszokon és képzési szinteken átívelő, koherens fejlesztő-támogató környezetet alakíthassunk ki, fontos első lépés volt összehangolni a képzési célokat. Mivel az MCC 1996 óta azzal a hosszú távú célkitűzéssel működik, hogy szűkebb vagy tágabb közösségünk vezetőit felruházza a korszerű ismereteken túl a problémamegoldás és az árnyalt, kritikus gondolkodás képességével, a FIT Program céljait és tervezett fejlesztő hatását is ehhez igazítottuk.

Ennek tükrében munkáltuk ki tehetségprofilunkat is, amelynek alapját a Joseph Renzulli által kidolgozott, majd Franz J. Mönks révén kiegészített modell jelentette.

Ennek értelmében tehetségesnek tekinthetjük az átlagon felüli általános és/vagy specifikus képességekkel rendelkező, magasfokú feladat iránti elkötelezettséggel bíró, kreatív diákokat, akiknek fejlesztésében a három legfontosabb szocializációs közeg, a család, az iskola és a kortársak játszanak döntő szerepet.

Kiindulva ama fejlődéslélektani tényből, hogy e közegek közül a kortársak hatása értékelődik fel jelentősen 10 éves kor körül, úgy vélekedtünk, hogy amennyiben sikerül hasonlóan motivált kortársakból jó közösséget formálni, a tehetségek kibontakozása is könnyebbé (sőt, egyáltalán elérhető céllá) válhat. Ezt támasztotta alá Czeizel Endre kutatása is, aki a kortárs csoport fontosságát emelte ki, vagy Robert Sternberg munkássága, aki arra világított rá, hogy az inspiráló környezet megkerülhetetlen a tehetségfejlesztésben.

Sternberg nevét azért is érdemes kiemelni, mert az ún. WICS-modelljében a tehetség összetevőjének tekintette az intelligencia és a kreativitás (illetve ezek szintetizálása mellett) a bölcsességet is, ami alatt az értékek közvetítésének képességét értette a közös jó érdekében – és ez a FIT célkitűzései között is hangsúlyosan megjelenik.

E kutatásokra és modellekre építettük a saját fejlesztésű felvételi rendszerünket, amelyről a FIT-et, illetve a felső tagozatos korosztály tehetséggondozási lehetőségeit bemutató sorozatunk további fejezeteiben részletesebben is szót ejtünk.

Robotoktól a testképzavarokig – Mit és miért oktatunk?

A FIT oktatási koncepciójában többéle alapcélt vegyítettünk: egyrészt törekszünk a tudományok svédasztalát megmutatni a diákoknak, hogy barátkozzanak meg minél több területtel, a kémiától a pénzügyi ismereteken vagy a drónprogramozáson át a retorikáig. Másrészt a tantárgyakra szegmentált iskolai oktatással szemben érzékeljék a tudományterületek összefonódását, az interdiszciplinaritást. Így például a Művészet és matematika kurzus a természetben vagy képzőművészetben is előforduló térgeometriai formákat hozza közelebb, miközben diákjaink a matematikai alapokat is átveszik. Természetesen egy ötödikes esetében ez kevésbé a dodekaéderek térfogatának kiszámítását jelenti (bár az érdeklődőbbek ezt is megoldják), inkább a szabályos és szabálytalan formák megfigyelését, felépítésük megértését és egy nagy közös csokiszobrászat révén a rekonstruálásukat is.

Szempont volt számunkra, hogy olyan területekre kalauzoljuk őket, amik mindennapjainkat és a jövőnket határozhatják meg. Így kerülnek elő a drónok, a kiberbiztonság, a robotépítés vagy a környezettudatos gondolkodás.

Itt is fontos a helyes (gyerekek érdeklődésére optimalizált) módszertani megközelítés, így a megépített robotok versenyezhetnek egymással, a drónok különböző küldetéseket hajtanak végre a diákok irányításával, a környezetvédelem és a fenntarthatóság pedig víztisztítással, illetve szelektív hulladékgyűjtéssel válik kézzel foghatóvá.

A FIT oktatási jellegzetessége még az egyre mélyülő struktúrák elve: az olyan kulcsterületek, mint a pénzügyi vagy az egészségügyi tudatosság több évfolyamon is megjelennek, egyre összetettebb tudástartalmat közvetítve. Míg az ötödikesek szerencsejátékok és hamis bankjegyek felfedezése révén értik meg a pénz fogalmát, a hatodikosok már a banki termékekkel is találkoznak, vállalkozást szimulálnak, a hetedikesek a start-upokkal ismerkednek meg. Az egészségügy esetében az elsősegélynyújtás után a függőségekkel, majd a táplálkozástudatossággal és a betegségmítosztokkal is foglalkoznak. Az jobb elmélyülést és az egyéni érdeklődési körök kibontását segíti, hogy míg az első két évfolyamon 25 gyerek közösen dolgozik a kurzusokon, hetedik-nyolcadikban már a kiscsoportos foglalkozások dominálnak.

A módszertan – főleg az első két évben – a cselekedve tanulás, a learning by doing elvére épül: a gyerekek játékos foglalkozásokon, élménypedagógiai eszközök révén a tudományterületeken kézzelfogható tapasztalatokat szereznek. A Természettudományos kísérletek kurzus a kémiai alapfogalmak megismerésén túl két szombaton átnyúló, közös laborgyakorlatot jelent, az Élménybiológia pedig csirkeszárnyak boncolásával segíti a tudomány megértését és átélhetőségét. A módszertan a legtöbb képzésnél kooperációs és kooperatív munkaformákhoz kapcsolódik: a Digitális média kurzuson például gyerekek kis csoportokban készítenek reklámfilmet, amit aztán a többi csapattal versengve prezentálhatnak az oktatónak. A közös munka, az eredmények és ötletek közösségi előtti megjelenítése az előadói készségeket, a magabiztos kiállást is erősíti.

A foglalkozások több feladateleme is a kreativitásra fókuszál. Ennek hátterében nemcsak a kreativitást is tehetségkomponensnek tekintő felfogásunk áll, hanem a későbbi elhelyezkedési lehetőségekre előretekintő, jövőorientált szemléletünk is. Ahogy ugyanis Jonathan Plucker, a Johns Hopkins University professzora is rámutatott, a fokozatosan dehumanizálódó munkaerőpiacon a kreatív potenciál mint az ember elidegeníthetetlen, lemásolhatatlan sajátja válik olyan kulcsterületté, ami megkerülhetetlenné fogja tenni az emberi munkát a jövőben is.

Plucker azt is hozzáteszi, hogy a kreativitás „nem jön magától”, beszéljünk a hétköznapi, kifejező vagy a legmagasabb fokú, ún. teremtő kreativitásról. Ez ugyanis olyan összetett folyamatot, amiről Graham Wallas, a kiváló szociálpszichológus óta tudjuk: a problémák felismerésével kezdődik.

Ehhez pedig elengedhetetlen bizonyos minták ismerete, a világról való kontextuális tudás megléte. A FIT-foglalkozások és a hozzá társuló e-learning-modulok ezért a lexikális ismeretekre építve segítik a kreatív problémamegoldást. A Jövő útjain kurzusunk a közlekedés technológiai innovációinak megismertetésén túl arra készteti a diákokat, hogy térképeken modellezve saját városuk közlekedési kihívásaira keressenek megoldásokat.

A kreatív energiák kibontakoztatását, a személyiségfejlesztést segítik azok a metakészségekre koncentráló kurzusok is, mint az Érzelmek labirintusa, a Test és tudat vagy a Kreatív tanulás. Hogyan fejezzük ki érzéseinket, hogyan ismerjük fel mások érzelmi állapotát? Milyen tanulási stílusok állnak a legközelebb a személyiségünkhöz? Hogyan alakítsunk ki értékes emberi kapcsolatokat? Ezek a kérdések, illetve az ezekre adott válaszok megkerülhetetlenek ahhoz, hogy a csapatmunkában betöltött szerepük, saját képességterületeik, erősségeik és gyengeségeik tudatossá váljanak számukra.

Magyarság, barátságok, segítségnyújtás

Lényeges eleme a FIT-foglalkozásoknak a lokálpatrióta személet kialakítása, így számos kurzus külső helyszínen is megvalósul: a Város alkotója foglalkozás helyi képzőművészeti alkotások felfedezésére hív, a Tech-guru helyi vállalkozás vagy labor meglátogatását jelenti, míg a Rejtélyes építészet az épített környezet kiemelkedő alkotásait mutatja be. A helyi közösség megismerésén túl kiemelt cél a teljes magyarságnak mint határokon átívelő, nagyobb közösségnek a megértése, megélése és tudatosítása is. A közelmúlttal foglalkozó Képes történelem vagy a távolabbi századokba kalauzoló Történelmi nyomozások is ezt a törekvést segítik, ahogy a néptánc, a népi kultúra felfedezése is a nyári élménytáborok révén.

Az összetartozás megélését segítik a régiókon átívelő közös programok is: tapasztalataink alapján életre szóló barátságokat és élményeket adhatnak a külhoni magyar diákokkal való találkozások. A szemléletformálást konkrét programokkal is segítjük, így a karácsonyi időszakban karitatív akciókba vonjuk be minden központunk diákjait. A központok tág keretek között nyújthatnak segítséget a rászorulóknak: ez lehet ruhagyűjtés, idősek otthonában előadott műsor, karitatív kézműveskedés vagy mézeskalácssütés. Fontos, hogy közösségben végzett segítő tevékenység legyen, aminek teljes folyamatát és hatását láthatják a diákok.

Ha jól végezzük a munkánkat, a pedagógiai célok megvalósulásán túl a személyes visszajelzések is pozitív hatást tükröznek – legyen szó a szülőkről vagy a résztvevőkről. Ahogy egy miskolci diákunk fogalmazott:

„A FIT ablakot nyitott a világra, megmutatta számomra a világ összefüggéseit. Megérte szombatonként felkelni!”

A későbbiekben a kiválasztási rendszeren és a pszichológusi szemszögön túl bemutatjuk a tehetséggondozási munka kulcsszereplőit is. A program fejlesztő hatását megvalósító, a gyermekek fejlődését nyomon követő, a közösséget formáló régiós munkatársak és a kurzusokat megálmodó és gyakorlatba ültető oktatók körét is.

A szerző az MCC Fiatal Tehetség Programjának vezetője, az MCC megbízott szakmai igazgatója.