Gazdasági szempontból hajlamosak vagyunk a migráció jelenségét a kereskedelemmel rokonítani – kezdte előadását a professzor. Gyakran úgy értelmezzük az emberek bevándorlását, mint az új importgépek üzembe állását. Mivel a kereskedelemről minden közgazdász megtanulja, hogy az jó, általában a migrációt is annak gondoljuk. Pedig a bevándorló munkások nem robotok, hanem emberi lények, akiknek a gyártósoron kívül is van életük. Hozzák a családjukat, viszonyulnak valahogyan a fogadó ország kultúrájához, ahogy a fogadó országban élők is viszonyulnak valamilyen módon hozzájuk. Idővel ők is alakítják a befogadó ország életét.
George J. Borjas a Harvard közgazdaságtan professzora, a migráció témájának kiemelkedő szaktekintélye. Személyes indíttatás fordította a figyelmét a téma felé: 1950-ben, Kubában született, 1962-ben költözött szüleivel az Egyesült Államokba. Már egyetemi diplomáját is a munkaerő mobilitása és a bérek közötti kapcsolatról írta. 1995 óta a Harvard Professzora. Több könyvet írt a migráció munkaerőpiaci hatásairól, cikkei a világ vezető közgazdasági folyóirataiban jelentek meg.
A közgazdaságtan a munkaerőpiacon is működik
Borjas egy esettanulmányon keresztül mutatta be, hogy nem igaz, hogy egyes feladatokat csak a bevándorlók hajlandóak elvégezni. 2006-ban Georgiában egy csirkeüzem elvesztette dolgozói háromnegyedét az illegális munkaerő kiutasítása miatt. A cég egy dollárral megemelte az 5-7 dolláros órabért, és így pótolni tudta a kieső munkásokat.
Empirikus kutatások sorozata bizonyítja, hogy a kereslet és a kínálat közgazdaságtani alaptörvényei a munkaerőpiacon is működnek – ha valahol nem nő a munkások iránti igény és többen vállalnának munkát, a bérek csökkennek.
|
Rövidtávú migrációs többlet, 2015, USA |
|
|
|
milliárd dollár |
|
Migrációs többlet |
50.2 |
|
A hazai munkások vesztesége |
515.7 |
|
Hazai cégek nyeresége |
565.9 |
|
Teljes GDP növekedés |
2104.0 |
|
Kifizetések a bevándorlóknak |
2053.8 |
|
Forrás: Az előadásra, 2015-ös adatokkal frissített Geroge J. Borjas, „The Economic Benefits from Immigration,” című, a Jorunal of Economic Perspectives-ben 1995-ben megjelent cikk. A számítás alapja az a feltételezés, hogy a bevándorlók a munkaerő 16.3%-át adják és a GDP 18 ezer millárd dollár. |
|
A fenti ábra azt mutatja, 2015-ben mi volt a munkaerő-bevándorlás egyenlege az USA-ban. Az olcsóbb munkaerőhöz jutó cégek 10%-kal nyernek többet a migráción, mint amennyi az alacsony bérszintet elfogadni kénytelen munkavállalók vesztesége. A bevándorlás következtében keletkező hozzáadott érték többlete pedig nagyságrendileg megegyezik a bevándorlók béreinek és szociális juttatásainak összegével.
Ha ezt általánosítjuk, azt kapjuk, hogy ha egy ország a tömeges migráció mellett dönt, akkor csökkennek a bérek, jövedelmezőbbek lesznek az üzemek és a bevándorlókkal bővül a lakosság, és náluk is csapódik le a növekedő nemzeti jövedelem jelentős része. Vannak helyzetek, amikor ezt választja egy ország, van, amikor nem – minden közösség saját szempontjai szerint hozza meg erről a döntését.
Kiknek a jövedelmezősége fontosabb: a munkavállalóké vagy a cégeké? Előny vagy hátrány, ha sok bevándorló költözik egy országba? Ezek nem a közgazdaságtan módszerei által megválaszolható kérdések. Lehet egy közgazdásznak markáns álláspontja róluk, azonban ez a vélemény nem a közgazdaságtan eredményeire támaszkodik.
Fotó: Mandiner
Hosszú távon?
Az előadás nem szólt a hosszú távú hatásokról. Mivel jár jobban egy ország? Azzal, ha a cégek munkaerőkeresletére figyelve támogatja a külföldi munkavállalók tömeges bevándorlását? Vagy azzal, ha arra fókuszál, hogy a bérek növekedésével együtt nőjön a munkaerő termelékenysége? Mind a két álláspontra építhető sikeres gazdaságpolitika.
Felkészült közgazdászok okos érvekkel szolgálhatnak a munkaerőbeáramlást támogató cégeknek és a konkurenciától félő munkavállalóknak is. Lényegében mindkét oldal érvei a köré épülnek, hogy miért jobb a közösségnek, ha az ő helyzetük javul. „Az olcsó munkaerő a nemzetközi versenyképesség feltétele, így a növekedés alapja.” „A bérszínvonal növelésével állítható meg a legtehetségesebbek elvándorlása, teremthető meg a szakmát tanulók motivációja”. – Mindenki azzal érvel, miért fontos a tevékenységük az ország egésze számára. Mivel, ahogy láttuk, a számok nem billentik el erre vagy arra a mérleget, más, a közvetett hatásokra, az érzelmekre ható érvek kerülnek a középpontba.
Társadalmi hatások, integrációs hajlandóság
Mivel a nettó gazdasági hozam nem perdöntő, más kérdéseket érdemes vizsgálni, amikor egy ország arról dönt, építsen-e a tömeges munkaerő-beáramlásra. Milyen társadalmi hatásokkal jár/járna a külföldről érkezők betelepülése? Mennyire képes és hajlandó egy adott ország kultúrája és intézményrendszere sikeresen és konfliktusmentesen integrálni az újonnan érkezőket?
Az előadása gazdagon illusztrálta, hogyan kínál a közgazdaságtan hasznos információkat a témáról való gondolkozáshoz: megmutatja, melyik csoport mennyit veszít, mennyit nyer az egyes döntéseken, milyen hatással járnak az egyes opciók az állami kiadásokra. Ha kellően alapos az elemző munka a döntéshozó pontos számokkal dolgozhat.
Azonban amíg a gazdasági, társadalmi, kulturális, környezeti szempontok összevetésére nincs egy nagy, mindenki által elfogadott egyenlet, addig a döntés nem tudományos, hanem közösségi feladat. Ilyen egyenlet pedig nem lesz soha. Egyrészt azok, akik szempontjait kevésbé venné figyelembe ez a Társadalmi Jóléti Függvény, azok teljesen érthetően lázadnának fel ellene. Másrészt sokféleképpen gondolkozunk, sokféle értékrendet vallunk, a világ fontos ügyiről. Nem a társadalmi konfliktusok generálta konfliktusok, értékrendi viták rendezése a tudomány feladata, hanem hogy érvekkel, tudással vértezze fel az ilyen vitákba bekapcsolódókat.
Borítókép: MCC Budapest Summit on Migration 2019.
