A "forró" politikai ősz elé néző EU-ban ez is csak egy lesz a sok megvitatandó kérdés közül. A gazdaságélénkítési terv, Fehéroroszország, a digitalizáció, a német választások, a Green Deal és természetesen a "jogállamiság" kérdése. Utóbbi alatt azokat az égető problémákat értem, amik e mögött a mára inkább EU-s eufémizmussá vált kifejezés mögött rejlenek, és amelyek sokkal inkább politikai, mint szigorúan jogi természetű menetrend előmozdítását jelentik. Itt a lengyel Legfelsőbb Bírósággal (és vigyázat, hamarosan a német Legfelsőbb Bírósággal is) folytatott csatáról, és különösen a kiskorúak védelméről szóló törvény miatt Magyarországgal kialakult konfliktusról van szó. A vita kirobbanása óta az álláspontok minden eddiginél jobban megfeneklettek.
Arról már írtam korábban (spanyolul és franciául), hogy az elmúlt évtizedben a Magyarország és az EU között kialakult számos vita között (és volt néhány) ez a legutóbbi minden rekordot megdöntött. A nyári leállás és az Afganisztáni események miatt volt némi szünet, de a júliusi vita csak az első fordulója volt egy olyan küzdelemnek, amely folytatódni fog szárazföldön, vízen és levegőben. Elvi kérdésről van szó, egy olyan ügyről, amely mindkét fél helyzetére hatással lesz.
Talán mindenekelőtt von der Leyen elnök asszony számára, hiszen megbízatása idején a szexuális és nemi kisebbségek ügyét kiemelkedően fontos kérdésként kívánja kezeli. Anélkül, hogy ezt bárki előre látta volna, a gender-elmélet az európai végrehajtó hatalom hivatalos álláspontjává vált. Itt különösen két szövegrészre érdemes figyelnünk.
- Először is von der Leyen 2020 szeptemberében elmondott helyzetértékelő beszédére. Egy világjárvány kellős közepén, amikor Európa szorult helyzetben van, miközben példátlan gazdasági válság közeleg, számtalan más európai politikáról szót sem ejtve, beszédében nem mulasztotta el erős kritikával illetni a gender-ideológiával szembe menő lengyel városokat (az elhíresült, meglehetősen otrombára és ügyetlenre sikeredett LMBTI-mentes övezeteket).
- Ígéretet tett arra is, hogy támogatja a különböző "családi kapcsolatok" kölcsönös elismerését az EU-ban, mert "ha egy országban szülő vagy, akkor minden országban apa vagy". A sorok között olvasva ezt azt jelenti, hogy kezdeményezni fogja, hogy azok az államok, amelyek a nem heteroszexuális párok esetében nem támogatják béranya fogadását, illetve a mesterséges megtermékenyítést, ismerjék el a más tagállamokból származó élettársakat és gyermekeket. Ez meglehetősen kényes kérdés, tekintve, hogy az EU-nak nincs hatásköre családügyekben, illetve egy ilyen kezdeményezés kiemelt jellege a járvány közepette korántsem egyértelmű. Nem ez lenne az első eset, hogy a Bizottság és/vagy a Bíróság az európai polgárok szabad mozgását olyan ideológiai posztulátumok előmozdítására használja fel, amelyeknek vajmi kevés közük van az igazolásukra felhozott jogalapokhoz. A 2018-as Coman-ügy ennek egy klasszikus példája.
- Végül von der Leyen bejelentette az LMBTIQ+ közösség jogainak előmozdítására irányuló stratégiát. Két hónappal később el is fogadta azt. És erre a második dokumentumra különösen is szeretném felhívni a figyelmet. Két okból is: egyrészt azért, mert egyből maximalista (sem konszenzusos, sem elfogadott) álláspontokat fogalmaz meg; másrészt pedig azért, mert több mint egy egyszerű kezdeményezés a szexuális kisebbségek védelmére, ez egy "interszekcionalista" kiáltvány, egy ideológiai dokumentum.
A doktrína megvan, már csak egy alkalom kellett, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák. A magyar gyermekvédelmi törvény kiváló alkalmat jelent e harc végsőkig menő megvívására. Ne feledjük, hogy a Bizottság határozatlan időre felfüggesztette a magyar helyreállítási tervet, és sokan gyanítják, hogy ez ennek a vitának az egyenes következménye, vagyis egy olyan nemzeti törvény miatt kialakult vitáé, amelyben az EU-nak nincs, vagy alig van hatásköre. 7,2 milliárd eurós retorzió?
Ursula von der Leyen 2020 szeptemberében értékelte először az Unió helyzetét, és tette közzé az LMBTI-stratégiát, tíz, illetve nyolc hónappal azelőtt, hogy Orbán életbe léptette volna gyermekvédelmi törvényét. Nem állítom, hogy a Bizottság a semmiből kreált vitát, egyáltalán nem.
Nem meglepő, hogy Orbán Viktor fenntartja és végrehajtja konzervatív politikáját. Másrészt von der Leyen (a Brüsszelben hivatalosan "konzervatívnak" számító Európai Néppártból, amelyhez tavaly júniusig Orbán Fidesze is tartozott) megerősítette az európai elitek "woke" fordulatát. Nehéz elhinni, hogy Európa ambiciózus gazdaságélénkítési tervének megvalósítása egy olyan maximalista társadalmi menetrendtől függ, amelyben az EU-nak egyáltalán nincs kompetenciája. De itt vagyunk. A szimpla elveknél valójában sokkal többet jelentő "európai értékek" és "diszkriminációmentesség", ürügyként szolgálnak egy ideológia promotálására és a hatáskörök szilárd jogalap nélküli elvonására. Erkölcs kontra jog, alea iacta est. Az idők jelei: és vannak, akik ezt "jogállamiságnak" nevezik.
Borítókép: shutterstock.
