Az ENSZ Alapokmánya idén 76 éves, a szabályozás az akkori technológia fejlettségi szintjét veszi alapul. Napjaink hadviselésének egyik jellemzője, hogy elmosódik a béke és a háború közötti éles határ.
1945-ig nem létezett a háborúindításra vonatkozó általános nemzetközi jogi tilalom, ezen a helyzeten változtatott a második világháború szörnyűségei miatt az ENSZ Alapokmánya, amelyben az erőszak általános tilalmának rendszere került bevezetésre. Két kivétel mégis van: a Biztonsági Tanács felhatalmazásával alkalmazott fegyveres erő joga(Alapokmány 39. cikk), és az önvédelem joga (Alapokmány 51. cikk). Az önvédelem joga fegyveres támadásesetében áll fenn.
Az Alapokmány két kifejezést is használ: fegyveres erőszak - amitől köteles minden állam tartózkodni - és fegyveres támadás - amely bekövetkezésekor egy állam megvédheti magát. Közöttük a különbség mennyiségi: a fegyveres erőszaknak el kell érnie egy bizonyos szintet ahhoz, hogy az fegyveres támadásnak minősüljön.
Fegyveres támadásnak minősül-e a nemzetközi jog alapján az informatikai támadás? Vagyis a megtámadott állam élhet-e az önvédelem jogával? Amennyiben igen, milyen legyen a válaszlépés: informatikai támadásra informatikai vagy fegyveres? A nemzetközi jog megengedi az azonos mértékű és jellegű ellentámadást egy támadással szemben, amennyiben teljesíti az önvédelemmel kapcsolatos kritériumokat, s így az ellenintézkedés nem válik retorzióvá. A szükségességi kritérium, vagyis a támadás elhárítására nincs más mód; az arányossági kritérium, ami nem okoz nagyobb kárt; az azonnalisági kritérium, tehát közvetlenül a támadás után kell az ellentámadásnak történnie, ezek az alapvető feltételek. Hasonló a helyzet az informatikai bűncselekményeknél is.
Kibertámadások válaszadásánál sok esetben valós probléma az attribúció, azaz az elkövető azonosításának nehézsége. Változékony és nehezen kiszámítható világunkban Magyarország a konfliktusait diplomáciai, gazdasági és egyéb eszközökkel, legvégső esetben katonai erővel kívánja megoldani. A 21. század kihívásaira, vagyis a holnap fenyegetéseire azonban ma kell elkezdeni a felkészülést, mivel a jelen és a jövő hadviselése túllép a hagyományos értelemben vett fegyveres konfliktusok határain. A műveleti tér – a szárazföld, a víz, a légtér, sőt a világűr mellett – immáron kiterjed a kibertérre is.
Üdvözlendő, hogy a magyar jogalkotó megoldást kínál a nemzetközi jog hiányosságaira. A 2020 áprilisában elfogadott új Nemzeti Biztonsági Stratégia a következőképpen fogalmaz: „101. Magyarország a fizikai biztonságot veszélyeztető vagy jelentős anyagi károk okozására képes kiberképességeket fegyvernek, alkalmazásukat fegyveres agressziónak tekinti, amelyre a fizikai térben megvalósuló válaszadás is lehetséges.”
Ezt erősíti meg a 2021 júniusában elfogadott Nemzeti Katonai Stratégia, mely szerint a kibertérben végzett, ártó szándékú tevékenységek egyre gyakoribbak, egyre kifinomultabbak és egyre nagyobb kárral járnak. Azoknak az államoknak és nem állami szereplőknek növekszik a száma, amelyek a kiberteret kritikus adatok illegális megszerzésére, valamint az elektronikus információs rendszerekben vagy azokon keresztül történő - akár fizikai - károkozásra használják. „Ezért a kibertér ma már a szárazföld, a tengerek, a levegő és a világűr mellett külön műveleti térnek számít. A jövőbeli konfliktusok nagy valószínűséggel még inkább ki fognak terjedni a kibertérre.”
A kibertér műveleti területté nyilvánítása mellett, a másik hatalmas előrelépés az új nemzeti stratégiákban a kiberképességek fegyverként való definiálása és alkalmazásukat fegyveres támadásnak tekintése. A jogszabályok a kibertérben történő támadásokra a fizikai térben megvalósuló válaszadás lehetőségét is kodifikálják. Ezzel egy olyan problémát oldottak meg a hadijog területén, melyre az informatikai hadviselés megjelenése óta nem volt egyértelmű válasz.
Amennyiben bizonyítható, hogy egy ország áll a támadások mögött, akkor a jövőben, a januárihoz hasonló jól összehangolt kibertámadás-sorozatra fegyverrel is válaszolhatunk.
