A párt 5%-os parlamenti küszöb feletti listás eredménye két ok miatt jelentett meglepetést. Az ukrajnai háború miatt február végén olyan irányba változott a politikai napirend, ami a párt számára egyáltalán nem volt kedvező: a háború két irányba polarizálta a véleményeket, erősítve a politikai verseny kétpólusú jellegét, továbbá heteken át háttérbe szorított minden olyan politikai ügyet (pl. Covid-járványra reagáló intézkedések, politikai botrányok), amelyekre a Mi Hazánk kampánya épült.

Ennek következtében néhány kivételtől eltekintve a közvélemény-kutatások a parlamenti küszöb alatti eredményt mutattak a párt esetében. A korábbi országgyűlési választások tapasztalatai alapján a választás napján a 70% körüli részvétel is inkább a kisebb pártok sikeres szereplése ellen ható tényezőnek tűnt. 2022. április 3-án a Mi Hazánk mégis több mint 330 ezer szavazatot gyűjtve könnyedén lépte át a parlamenti küszöböt, egyéni választókerületi jelöltjeinek döntő többsége is a harmadik helyet szerezte meg. A párt sikerének titka a politikai helyzet felismerése, a kampánystratégia sikeres és fegyelmezett megvalósítása mellett sajátos karaktere, politikusainak múltja és viselkedése volt ezen a választáson, amelyekre építve a magyar politika stabil szereplőjévé válhat.

A Mi Hazánk tábora és szervezete

A Mi Hazánk Mozgalom sajátos szereplője a magyar pártrendszernek. A Jobbik 2018-as tisztújításán Toroczkai László 46-54 arányban veszített Sneider Tamással szemben, amit pártszakadás követett, a távozók által létrehozott új párt azonban már alapítása pillanatában is ennél a konfliktusnál jóval komolyabb háttérre támaszkodott. 

A magyar politikában az 1990-es évek kezdetétől létezett egy választói csoport, amely nem csupán csalódott a rendszerváltásban, hanem kifejezetten dühös volt a társadalmi és gazdasági folyamatok alakulása miatt. Ez a közeg hozta létre és tartotta fenn bő egy évtizeden át Csurka István vezetésével a Magyar Igazság és Élet Pártját, de sokan támogatták közülük Torgyán József Kisgazdapártját is. Ezeknek a pártoknak az 1990-es években a politikai elitje, képviselőjelöltjeinek jelentős része is ebből a társadalmi rétegből került ki, amelynek tagjai úgy érezték, hogy a kommunista államosításért nem kaptak valódi kárpótlást, a privatizáció során átverték őket, miközben nem láttak mély politikai és kulturális fordulatot sem. Az FKGP, majd a MIÉP szétesése után sokan közülük a Fidesz támogatóivá váltak vagy passzivitásba fordultak, egy részük pedig a 2003-ban párttá alakuló Jobbikban látott olyan szereplőt, amely tovább viheti a 2000-es években azt a politikai programot, amely az 1990-es évek csalódása mellett paradox módon egyszerre épült a két világháború közötti időszak iránti nosztalgiára és annak rendszerszintű kritikáját megfogalmazó politikai hagyományra (pl. Bajcsy-Zsilinszky Endre, népi írók mozgalma) is.

Ehhez a politikai közeghez számos olyan politikus kapcsolódik, akik a Jobbik kezdeti, majd a Mi Hazánk jelenlegi sikerében is központi szerepet játszottak.

Toroczkai László már 1998-ban a MIÉP egyéni képviselőjelöltjeként indult Szegeden, de mellette számos további olyan politikust találunk a Mi Hazánkban, akik nem csak Jobbikban, hanem más, a radikális jobboldalhoz kapcsolódó szervezetben (pl. HVIM, MÖM) vagy akár a MIÉP-ben is aktívak voltak a korábbi évtizedekben. Így a pártot szervező kör (elsősorban Toroczkai László, Dúró Dóra, Novák Előd) komoly tapasztalattal rendelkezett arról, hogyan lehet helyi csoportok hálózatára és alternatív hírforrásokra építeni egy olyan közösséget, amely a fősodorhoz tartozó média felületeken vagy nem kap felületet, amennyiben mégis szereplési lehetőséghez jut, inkább negatív színben jelenik meg. Nem véletlen, hogy a Mi Hazánk kampányának dinamikája, a sok helyi esemény, valamint az ott uralkodó légkör sokakat a Jobbik 2009-es EP-kampányára emlékeztetett. 

A párt szervezeti hátterével kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy már a 2019-es önkormányzati választáson több megyében is sikereket ért el, aminek köszönhetően önkormányzati- (pl. Eger, Miskolc, Tatabánya), megyei közgyűlési képviselőkre (6 megyében), sőt egyes térségekben polgármesterekre is támaszkodhatott. A párt legsikeresebb egyéni jelöltjei is elsősorban azoknak a jelölteknek a köréből kerültek ki, akik valamilyen helyi politikai tisztséggel (pl. Dócs Dávid, Toroczkai László), ezen keresztül helyi ismerettel és politikai tapasztalattal rendelkeztek vagy több korábbi választáson is indultak az érintett választókerületben (pl. Apáti István). 

A Mi Hazánk öt legjobb eredményt elérő egyéni képviselőjelöltje

Választókerület

Jelölt

Szavazatarány

Szavazatszám

Aktuális politikai tisztség

Nógrád 2.

Dócs

Dávid

11,89%

6 315

Polgármester

Megyei közgyűlési képviselő

Csongrád-Csanád 3.

Laczkó

Zsolt

9,83%

5 313

Önkormányzati képviselő

Bács-Kiskun 5.

Szabadi

István

9,82%

4 205

Megyei közgyűlési képviselő

Önkormányzati képviselő

Csongrád-Csanád 2.

Toroczkai

László

9,49%

5 768

Polgármester

Megyei közgyűlési képviselő

Szabolcs-Szatmár-Bereg 5.

Apáti

István

9,15%

4 185

Országgyűlési képviselő

Forrás: Nemzeti Választási Iroda

A Mi Hazánk választási eredményének néhány jellegzetessége

A Mi Hazánkhoz több szálon is kapcsolódó MIÉP és Jobbik választási eredményeit nagyon markáns területi különbségek jellemezték. A MIÉP bázisa elsősorban Budapesten és Pest megyében koncentrálódott, a budai kerületekben akár országos támogatottságának kétszeresét is elérte néhány választáson. A Jobbik ezzel szemben elsősorban Észak-Magyarország és Észak-Alföld azon térségeiben volt a legerősebb, amelyeket 2009 előtt baloldali fölény jellemzett, amely az egykori ipari, nagyüzemi mezőgazdaság társadalmi hatására, „örökségére” épült. Ezek a területek váltak sok tekintetben a rendszerváltást kísérő transzformációs válságnak nevezett gazdasági átalakulás veszteseivé, ami más feszültségforrássokkal együtt (pl. munkanélküliség, devizahitelek törlesztésének problémái, konfliktus a romákkal a 2000-es évtizedben) új lehetőséget teremtett a Jobbik 2009/2010 környékén hirdetett elit- és roma-ellenes programjának.

A 2010-es évtizedben a Dunántúlon is elsősorban az iparvárosokban (pl. Dunaújváros, Tapolca) tudott komolyabb sikereket felmutatni a párt.

A Mi Hazánk esetében új, a Jobbiktól több szempontból is eltérő helyzetet látunk. Budapest kivételével (4,11%) a párt mindenhol 5% feletti eredményt ért el, azonosítható egy Tisza vonalát követő „tengely”, ahol támogatottsága jóval az országos átlag feletti, azonban a megyékben elért eredmények között nincsenek olyan mértékű különbségek, amik a Jobbikot jellemezték. A Mi Hazánk listájának támogatottsága minden megyében 5-8% között alakult, legjobb eredményét Nógrád megyében érte el (7,66%), ami mellett szavazataránya Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és a három dél-alföldi megyében emelkedett 7% fölé. A 2019-es EP-választáson kizárólag Jász-Nagykun-Szolnok megyében ért el 5% feletti eredményt, ami az önkormányzati választás részleges sikereivel együtt egy gyors, tudatos és hatékony építkezés eredményét tükrözi.

A párt jövőjével kapcsolatos kérdések

A Mi Hazánk több szempontból is jó helyzetből kezdi a következő parlamenti ciklust. Politikusai tapasztaltak minden téren, stílusuk és programjuk ismert, a parlamenti küszöböt 70%-os részvétel esetén is biztosító táborral összhangban van, amelynek eléréséhez és mozgósításához saját hálózatot építettek fel. Utóbbi azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a kampány során bizonyította, hogy abban az esetben is komoly támogatást biztosít a pártnak, ha az országos, fősodorhoz tartozó média napirendjén nem azok a témák szerepelnek, amelyek elvileg a Mi Hazánknak kedvező környezetet teremtenének.

Amennyiben a pártot alapító és jelenleg is működtető körön belül nem történik törés, nem valószínű, hogy népszerűsége érdemben csökkenne.

A párt mozgásterét elsősorban az ellenzéki pártok közötti dinamika befolyásolhatja a következő években. Az újabb nagyarányú vereség után kérdéses, hogy a Jobbik milyen stratégiát követ majd, kísérletet tesz-e az önálló profil újjáépítésére vagy végleg elkötelezi magát a DK szövetségeseként az ellenzéken belüli hatalmi harc során. Amennyiben a Jobbik folytatja az utóbbi két év stratégiáját, az ellenzéki pártok számára pedig a választást követő kommunikáció mentén a „vidéki Magyarország” lesz a legyőzendő főellenség, akár arra is lehetőség is nyílhat, hogy a Mi Hazánk néhány év alatt olyan mértékű támogatottságra tegyen szert, amivel 4-5 évvel ezelőtt még a Jobbik rendelkezett. Ez a helyzet viszont már egy új fejezetet jelentene a magyar pártrendszer történetében.