A világ számos régiójában az emberek államilag támogatott vagy megtűrt elnyomásban van részük azért, mert vallásukat szeretnék békésen gyakorolni. Például a Bibliának az otthon magányában történő olvasása vagy a vasárnapi istentiszteleten való békés részvétel miatt a keresztények erőszakos cselekedeteknek lehetnek kitéve. Az erőszak világszerte sokféle formát ölt, az emberrablástól, illetve letartóztatástól kezdve a verésen, kényszerházasságon, vagyonelkobzáson, erőszakos áttérítsen, rabszolgasorban tartáson át, a bebörtönzésig, nemi erőszakig, kínzásig, sőt a keresztre feszítésig, illetve a halálig.
Fontos hangsúlyozni, hogy a hit szerinti élet szabadsága alapvető emberi jog. Bár számos nemzetközi emberi jogi jegyzőkönyv foglalkozik a vallásszabadsággal, ezek közül talán az Egyesült Nemzetek Szervezetének (1948/2021) Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a legfontosabb. A Nyilatkozatot lényegében a világ minden nemzete jóváhagyta, a 18. cikk pedig a vallásszabadságról, mint emberi jogról találhatunk hasznos tájékoztatást.
A 18. cikk szövege, kissé átfogalmazva, kimondja, hogy mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak egyénileg vagy együttesen, a nyilvánosság előtt, vagy a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.
A vallásszabadsággal foglalkozó Forum 18 elnevezésű norvég emberi jogi szervezet a következőképpen foglalja össze ezt a jogot: mindenkinek joga van hinni, imádkozni és tanúságot tenni; joga van megváltoztatni a hitét vagy vallását, valamint joga van egyesülni és kifejezni a hitét.
Ennek a jognak a nem kellő hangsúlyozása viszont világszerte a vallási alapú diszkrimináció növekedéséhez vezetett. Bár minden vallási felekezet tagjait éri vallási alapú hátrányos megkülönböztetés egy-egy-adott nemzeti kontextusban, de a legnagyobb mértékben a keresztényeket éri diszkrimináció.
Globális szinten a keresztények által tapasztalt diszkrimináció egyszerre széles körű és súlyos mértékű. A keresztényekkel szemben megnyilvánuló intolerancia és az őket érő erőszakos cselekedetek száma és intenzitása egyaránt nőtt az elmúlt évtizedek során. Ennél is aggasztóbb az a tény, hogy ennek szintje és mértéke drámaian fokozódott az elmúlt évtizedben.
Ezt a tendenciát jól szemléltetik a Pew Research Center adatai. Ez a kutatóközpont 2007 óta követi nyomon a vallási eredetű erőszakot világszerte. A Pew szerint 2007-ben 107 országban üldözték keresztényeket. 2019-re, a Covid-19 világjárvány kitörése előtti utolsó évre 153-ra emelkedett azon nemzetek száma, ahol a keresztények zaklatásnak voltak kitéve akár kormányzati korlátozó intézkedés (pl. börtönbüntetés kiszabása), akár társadalmi szintű ellenségeskedés (pl. felbőszült tömegek által elkövetett erőszak) formájában. Másképpen fogalmazva, a Pew által az elmúlt 12 év alatt összegyűjtött adatok szerint azon országok száma, ahol a keresztényeket hitük miatt bántalmaztak, nagyjából 43 százalékkal nőtt.
A Pew Research Center vizsgálata a világ összes országára kiterjed, míg az Open Doors Analytical azokra az országokra fókuszál, ahol a keresztényüldözés különösen intenzív. A 0-tól 100-ig terjedő többdimenziós osztályozási rendszer alapján a nemzeteket az üldöztetés magas (41-60 pont), nagyon magas (61-80 pont) vagy rendkívül magas (81-100 pont) szintje szerint rangsorolják. 2014-ben 22 országban volt nagyon magas, vagy rendkívül magas a keresztényüldözés szintje. 2022-re ezeknek az országoknak a száma több mint kétszeresére, 55-re emelkedett. Amint azt az Open Doors Analytical legutóbbi jelentésében megállapította, a keresztényüldözés jelenlegi mértéke a szervezet 30 évvel ezelőtt megkezdett tevékenysége alatt mért legmagasabb szintet jelenti.
Az Open Doors Analytical alábbi grafikonja a 2022-es adatok alapján mutatja azokat az országokat, ahol a keresztényüldözés különösen intenzív. A színkódolás az üldözés súlyosságát jelöli, a sárga a magas, a narancssárga a nagyon magas, a piros pedig a rendkívül magas szintű üldöztetést jelzi. Amint látható, az úgynevezett 10/40-es ablakba eső országokban a világ számos más területéhez képest jelentősen magasabb szintű az üldöztetés.
2022-ben minden hetedik keresztényt ért valamilyen szintű retorzió a hite miatt. A grafikonon látható adatokkal összhangban Latin-Amerikában 15 keresztényből 1 él az üldöztetés árnyékában, ez az arány Afrikában 5-ből 1-re, Ázsiában pedig 5-ből 2-re nő.
Ezek az adatok implicit módon felvetik a kérdést, hogy mit lehet tenni az egyre növekvő emberi jogi válság ellen. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kijelentette, hogy a nemzeti kormányok viselik az elsődleges felelősséget ennek a problémának a kezeléséért. Néhány ország mutatott némi szándékot a keresztényüldözés elleni fellépésre. A legtöbb esetben azonban ez az szándék nem vezetett konkrét, a szenvedő keresztények életében pozitív változást hozó intézkedésekhez. Figyelemre méltó kivételt jelent a Hungary Helps program, az üldözött keresztények megsegítésére irányuló humanitárius kezdeményezés. Az ilyen erőfeszítések például szolgálhatnak más országok számára, amelyre építeni lehet.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete minden év augusztus 22-ét a vallása vagy meggyőződése miatt elszenvedett erőszakos cselekmények áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap egy jó apropót jelent a helyi média számára, hogy szót ejtsenek az üldözött keresztényekről. Végső soron megoldások csak akkor születhetnek, ha felhívjuk a figyelmet erre az agyonhallgatott emberi jogi problémára. Senkit sem szabadna üldöztetésnek kitenni azért, mert békésen szeretne a hite szabályai szerint élni. Mindenkinek biztosítani kell a szabad a vallásgyakorláshoz való alapvető emberi jogát. E cél elérését kezdhetnénk keresztények üldözésének ügyével, mivel világszerte a keresztényeket éri vallásuk miatt a legtöbb támadás .
