A leplezett eszköz alkalmazásának célhoz kötöttnek, szükségesnek, arányban állónak és törvényben meghatározottnak kell lennie, hiszen kiemelt alapjogokat korlátoznak: a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogokat.

            A fenti alapjogokat több, hazai és nemzetközi jogi instrumentum védi: az Alaptörvény, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Alapjogi Charta vagy Charta) és a 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről (a továbbiakban: EJEE vagy Egyezmény). 

            Az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A (2) bekezdés az állam jogi védelmében részesíti az otthon nyugalmát. A (3) bekezdés pedig a személyes adatok védelméhez való jogot deklarálja. Érdekes még a XXVIII. cikk (7) bekezdése, amely a jogorvoslathoz való jogot biztosítja az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti, hiszen a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz ’leplezett’ mivolta miatt az érintett számára meg nem ismerést jelent, ezzel együtt pedig a jogorvoslathoz való jog kizártságát abban az esetben, ha a leplezett eszköz alkalmazásának nem lett volna helye. 

Az érintett a 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról (a továbbiakban: Be.) 251. §-ában foglaltak szerint csak abban az esetben tájékoztatható a bírói engedélyhez kötött leplezett eszköz alkalmazásának tényéről, amennyiben a tájékoztatás a büntetőeljárás eredményességét, illetve az ügyészségről szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján végzett titkos információgyűjtés érdekét nem veszélyezteti. A törvényi rendelkezés szerint tehát még az sem biztosított minden esetben, hogy leplezett eszköz alkalmazásának tényéről tájékoztatást kapjon a célszemély, amennyiben pedig mégis, úgy csak ennek megtörténtét közlik az érintettel, egyéb adatot, információt nem. Természetesen, amennyiben célhoz kötött, szükséges, arányos és törvényben meghatározott, úgy a szükségességi-arányossági tesztnek megfelel, minthogy „az állam csak akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem biztosítható.”

            Az EJEE a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogról szóló 8. cikkének 1. bekezdésében kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. Ez a négy védett érdek, vagyis a magán- és családi érdek, a magánlakás és a levelezés összessége a magánélet. Az Egyezmény 2. bekezdésként rögzíti, hogy e jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. 

            Az Alapjogi Charta 7. cikke szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák. 8. cikkében, a személyes adatok védelmének körében pedig rögzíti a Charta, hogy mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez. A (2) bekezdés szerint pedig az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokat megismerje, és joga van azokat kijavíttatni. (3) bekezdésben szabályozott pontként kimondja a jogszabály, hogy e szabályok tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie. 47. cikkében a Charta is kimondja, hogy mindenkinek hatékony jogorvoslathoz van joga, amennyiben az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették. 

A leplezett eszközök alkalmazása olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó, a büntetőeljárásban végzett különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek. További garanciális szabály az alapjogkorlátozó jelleg miatt, hogy leplezett eszközöket csak az arra feljogosított szervek, jogszabályban meghatározott bűnüldözési feladataik végrehajtása céljából és kizárólag a Be.-ben meghatározott szabályok alapján alkalmazhatnak. A „e törvényben meghatározott szabályok alapján” alól a 214. § (3) bekezdés ad eltérési lehetőséget: a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség terrorizmust elhárító szerve által a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény szerinti titkos információgyűjtést. Erre a titkos információgyűjtésre tehát nem a Be., hanem egyéb törvényi szintű szabályozás irányadó, a törvényi garancia azonban ezzel is biztosított.

A leplezett eszközök alkalmazásánál a szükségesség, arányosság és célhoz kötöttség elve érvényesül: az alkalmazásnak egyrészt célhoz kötöttnek kell lennie, vagyis az eredeti cél és a végcél lényeges elemei egymással megfeleltethetőek. A beavatkozás „szenvedője” tekintetében is érvényesülni kell a célhoz kötöttségnek, célszemélyként kezelve a leplezett eszköz alkalmazásával érintett személyt. „A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, ’készletre’ történő, előre meg nem határozott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és tárolás alkotmányellenes.”

Másrészt megalapozottan feltehetőnek kell lennie, hogy a megszerezni kívánt információ, illetve bizonyíték a büntetőeljárás céljának eléréséhez elengedhetetlenül szükséges és más módon nem szerezhető meg (szükségesség). Harmadrészt pedig a leplezett eszköz alkalmazása nem járhat az azzal érintett vagy más személy alapvető jogának az elérendő bűnüldözési célhoz képest aránytalan korlátozásával (arányosság). Végül pedig a szóbanforgó leplezett eszköz alkalmazásával bűncselekménnyel összefüggő információ, illetve bizonyíték megszerzésének valószínűsíthetősége elvárás. A nyomozóhatóság és az ügyészség adatszerzési tevékenysége a cselekmény felderítettsége, illetve a vád vádlót terhelő bizonyításának elve miatt kiemelt jelentőségű – ezzel párhuzamosan, illetve ezzel szemben azonban szükségszerűen megjelennek a terhelti érdekek. A félegyenlőség és a fegyveregyenlőség pedig megköveteli, hogy a magánéletbe, alapjogokba való beavatkozás valóban megfelelő garanciák, elvek mellett történjen.

            Érdekes dogmatikai kérdés, hogy sem az EJEB, sem a magyar Alkotmánybíróság nem határozza meg a magánélet fogalmát, hanem azt esetről esetre vizsgálja. Ez természetesen szubjektív értelmezéshez vezet, azonban rendkívül nehéz is lenne pontos definíciót adni. Ezért a Be. is a „róla, de nélküle” lehetővé tevő bizonyítékszerzést biztosító szabályozások sajátjaként az engedélyező kompetenciát és a feltételek szabályozottságát határozza meg részleteibe menően. Szigorúan és aprólékosan szabályozza a feltételrendszert, amelynek fennállta esetén elrendelhető a leplezett eszközök alkalmazása, emellett pedig az engedélyező szerv (ügyészség, bíróság) jogköreit is teljeskörűen határozza meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy mégsem az egyes szabályok kidolgozottságán, hanem a szabályozott rendszer mint egész működésén múlik, hogy a szabályozásban foglalt elvek megvalósulnak-e.

Bizonyos fogalmakat szinte lehetetlen meghatározni, főleg azok dinamikus fejlődése miatt. Másrészt, még ha ezek a fogalmak (magánélet) meghatározásra kerülnének is, a leplezett eszközök körében a beavatkozás szerves részét képezi az engedélyezési gyakorlat is, amelyet értelemszerűen nem lehet kazuisztikusan szabályozni. Ezért célravezetőbb és reálisabb megoldás, ha egyrészt a feltételrendszert határozza meg a jogalkotó részleteibe menően, másrészt pedig az engedélyezési folyamat részeként a hatáskör letéteményesét jelöli ki és az elrendelés feltételeit dolgozza ki részletesen. Ilyenek a határidők, törvényességi elemként az elszámoltathatóság, a törvényi szabályozásnak való megfelelés, és az arra kijelölt szerv eljárása, beleértve a szóbanforgó szerv eljárásának tisztaságát és törvényességét, ami a szerv tagjaira vonatkozó ágazati szabályok betartásával kezdődik (bírói, ügyészi kinevezés feltételei, összeférhetetlenségi okok, stb.).

 

Forrásjegyzék

 

  • 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról
  • Emberi Jogok Európai Egyezménye (kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről)
  • Az Európai Unió Alapjogi Chartája
  • Magyarország Alaptörvénye 
  • Belegi József (2022): Büntetőeljárás jog I-II. Kommentár a gyakorlat számára – Harmadik kiadás. Budapest, ORAC Kiadó. 
  • Gárdos-Orosz, Fruzsina (2020): „Az alapjogok korlátozása” in JAKAB András – KÖNCZÖL Miklós – MENYHÁRD Attila – SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András).