Atlantico: Ursula von der Leyen vasárnap Giorgia Meloni társaságában az olaszországi Lampedusa szigetére utazott. Látogatása során az Európai Bizottság elnöke a szokásosnál határozottabb álláspontot képviselt a bevándorlással kapcsolatban: "Mi döntjük el, hogy ki és milyen körülmények között jön". Beszélt még a legális bevándorlásról is, amelyet a reguláris migráció szigorúbb kezelése érdekében állítana fel. Magyarország már most is legális bevándorláspolitikát folytat, nem? 

Rodrigo Ballester: Von der Leyen beszéde határozottabb, de vajon fordulópontot jelent? Nem hiszem. Igaz, hogy azt mondja, hogy az EU fogja kiválasztani, kik jöhetnek be, de ha elolvassuk a beszéd többi részét, rájövünk, hogy az általa javasolt tíz pont nem forradalmi, hanem inkább a régi ötletek kissé új köntösben, valamint apró intézkedések, amelyek semmin sem fognak változtatni. Valójában ez egy alkalomra készült beszéd: hogyan engedhetné meg magának, hogy nem mutat minimális határozottságot sem Giorgia Meloni; sem Lampedusa lakosai - akiknek a migrációs lavina az idegeivel játszik -, sem a feldühödött európai közvélemény előtt? És mindez alig néhány hónappal az európai választások előtt? 

Mindenekelőtt óvakodjunk a retorikától. Von der Leyen látogatása egyfajta déjà-vu érzést kelt: majdnem tíz évvel ezelőtt, 2013 októberében Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke és Cecilia Malmström migrációs biztos Enrico Lettával együtt látogatott el a szigetre, miután egy hatalmas, közel 200 halálos áldozatot követelő hajótörés történt. Tíz évvel később, hol tartanak a dolgok? Még mindig ugyanott tartunk, és tíz gyorsan kialakított intézkedés semmin sem fog változtatni. 

Ami a legális migrációra való hivatkozást illeti, nem vagyok biztos benne, hogy ez a szilárdság garanciája. Ellenkezőleg, szó szerint kijelenti, hogy ez a legjobb megoldás az emberkereskedők elleni küzdelemre!

Alapvetően a válasz az lenne, hogy a migrációs folyamatot megkönnyítik az emberkereskedelem megállítása érdekében, és nem magát a bevándorlást állítanák meg. Kemény szavak?

Ami Magyarországot illeti, ez az ország (és sok más ország) szívesen látja a törvényesen ideérkezőket, harmadik országok állampolgárait, akik néhány évre vagy akár állandó jelleggel jönnek dolgozni, hogy fedezzék a szakképzett munkaerő iránti keresletet. Ez önmagában nem új vagy forradalmi. Amit azonban Magyarország a jelek szerint jobban csinál, mint a többiek, az a saját európai külső határának ellenőrzése. 

Atlantico: Nem paradox, hogy Ursula Von Der Leyen ugyanazt az irányvonalat képviseli, mint Orbán Viktor?

Rodrigo Ballester: Még egyszer, amikor a legális migrációról van szó, nem ugyanazok a nézeteik. Von der Leyen engedményt tesz, míg Orbán a határozott és ellenőrzött migrációs politikájának szerves részeként tekint erre. Másrészt igaz, hogy a 2015-ös válság óta Magyarországnak mindenki más előtt igaza volt, és az ő elképzelése áthatotta a többi tagállam álláspontját anélkül, hogy ezt be merték volna ismerni. 

Ez általában a határellenőrzésekben, és különösen a fizikai határzárak építésében is megmutatkozik: 2015 óta Lengyelország, Görögország, Bulgária és Litvánia épített vagy építi ezeket, nem beszélve Spanyolországról, amely Ceutában és Melillában úttörő volt ezen a téren. Vilniusban 2022-ben tizenhat tagállam még azt is követelte, hogy az EU finanszírozza ezeket. Mi volt Johansson biztos válasza, aki elkísérte Von der Leyent Lampedusára: Egy határozott nem, és egy emlékeztető, hogy a "visszatoloncolások" illegálisak, és hogy mindenkinek joga van menedéket kérni, ami egyenlő a határok ellenőrzésének elutasításával. Eközben ugyanez a biztos aktívan részt vett a Frontex korábbi igazgatója, Fabrice Leggeri elleni kampányban, és át akarja alakítani az ügynökséget, hogy az a határok helyett a tagállamokat ellenőrizze.

Legyünk tehát mértéktartóak: a Bizottság nem ugyanazt az irányvonalat képviseli a migrációval kapcsolatban, mint Orbán Viktor, távolról sem. Igaz, Magyarország befolyása sok tagállamban érezhető, de ami a Bizottságot illeti, az más tészta. És ezen Von der Leyen lampedusai beszéde semmit sem fog változtatni. 

Atlantico: Sürgősen meg kell-e oldani a menekültügyi és bevándorlási paktumot? 

Rodrigo Ballester: Mindenekelőtt sürgősen vissza kell szorítani az illegális bevándorlást, és nem vagyok biztos abban, hogy ez a paktum hatékony megoldást nyújt, különösen mivel legkorábban 2024 áprilisáig nem fogadják el, és azt követően lassan kell majd végrehajtani. Ráadásul már most is heves ellenállásba ütközik Lengyelország és Magyarország részéről, és kétségtelenül sokkal csendesebb, de határozott ellenállásba ütközik más tagállamok részéről, amelyek nem bátrak, és nem is szoktak hangosan és világosan beszélni, mint például Ausztria, de akik nem gondolnak mást róla. Vajon ez a paktum már eleve halva született? Bizonyos döntő szempontokat illetően a kérdés helyénvaló. 

A közös migrációs politika két évtizedes fennállása után mindenekelőtt az a kérdés, hogy az EU (és különösen a Bizottság) alkalmasabb-e az illegális bevándorlás és a határellenőrzés hatalmas problémájának kezelésére, vagy a tagállamoknak kell visszaszerezniük az irányítást. Egy példa: a migrációs paktum egyik szövege ajánlás a "magánszervezetek", azaz a híres nem kormányzati szervezetek tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett hajók által végzett tengeri kutatásról és mentésről. Ennek a szövegnek az az üzenete, hogy arra ösztönzi a tagállamokat, hogy működjenek együtt velük "a tengeren bekövetkező halálesetek számának csökkentése, a hajózás biztonságának megőrzése és a migráció hatékony kezelésének biztosítása érdekében". Őszintén szólva, ez tényleg ésszerű? 

Atlantico: Tudjuk, hogy az európaiak képtelenek megállapodásra jutni. Az elosztás áll ennek az útjában? Magyarország nem akar fizetni, Németország pedig túlzottan óvatos lett... 

Rodrigo Ballester: Az elosztás kérdése egy ellentmondásos kérdés. Az elosztás már nem lenne kötelező, de az elutasítás kompenzálására szolgáló pénzügyi szolidaritás igen. A híres Dublini Egyezmény (amely szerint a menedékkérelmeket annak az országnak kell feldolgoznia, amelyen keresztül a menedékkérő az EU-ba lép) szintén a hírekben szerepel. De mindenekelőtt, lássuk be, a fő probléma továbbra is a menedékjogra való visszaélésszerű hivatkozás, amely megakadályozza a határőröket abban, hogy végezzék a munkájukat, mert ők maguk sem tudják már, hogy az illegális beutazás megakadályozása egyenlő-e a "visszaküldéssel". Teljesen felül kell vizsgálni ezt a zűrzavart, amely a menedékjoggal való teljesen visszaélést az illegális bevándorlás fő eszközévé teszi.

A cikk eredetije itt olvasható.