A 2023. szeptember 30-i parlamenti választáson a szavazatok közel 23%-ával első helyen végzett a veterán kormányfő, Robert Fico Irány – Szociáldemokrácia (Smer – SD) pártja. Jelentős győzelem ez a közvéleménykutatásokat fél éve vezetőszociálkonzervatív euroszkeptikusok számára, hiszen a szuverenista Ficónak nem sokan jósoltak fényes jövőt a miniszterelnöki posztról történt 2018-as kényszerű távozását követően. Okkal lehetnek büszkék eredményükre a második helyezést elérő Nyugat-barát liberálisok és a harmadikként befutó EU-párti szocdemek is. Három párt aratott tehát győzelemnek felérő sikert a várva-várt parlamenti választáson Szlovákiában, a kormányzáshoz azonban mindegyikük koalíciós partnerekre szorul. Politikai körkép fentről, a Tátra viharos ormáról.

Ki nevet a végén?

Második helyen végzett az Európai Parlement alelnökének, Michal Šimečkának a Progresszív Szlovákia (PS) nevű fiatalos politikai formációja, amelyre a választópolgárok majd’ 18%-a szavazott. Az urbánus–szociálliberális párt úgy alakíthatja meg a szlovák törvényhozás második legnépesebb frakcióját, hogy legutóbb nem sikerült bejutniuk a perlementbe, a népszerűségüket pedig egy évvel ezelőtt is csak 10%-ra mérték a biztos pártválasztók körében. A nem lebecsülendő teljesítmény mégis alulmúlta azok várakozásait, akik választási győzelmet jósoltak a Zuzana Čaputová államfő által alapított pártnak.

A Smer és a PS ideológiai párharca az országban tapasztalható politikai polarizálódás ékes példáját szolgáltatja. Fico pártja vitatja az Oroszország elleni gazdasági szankciók hatékonyságát és létjogosultságát, leállítaná az Ukrajnának nyújtott katonai segítséget, valamint helyteleníti az EU bevándorláspárti és LMBT-barát politikáját. Az angol nyelvű nemzetközi sajtóban leginkább az „Ukrajna-ellenes”, az „oroszbarát” és a „populista” állandósult eposzi jelzőkkel ellátott Ficóval szemben a társadalmi és a szexuális kisebbségek támogatójaként fellépő PS az euroatlanti szervezetek által diktált fősodratú politikai irány iránti egyértelmű elköteleződés mellett érvel. Az államfő (nem hivatalos) támogatását is élvező párt a pozsonyi és a kassai fiatal értelmiségiek, valamint a külföldi szavazók körében volt a legnépszerűbb politikai formáció.

Nevető harmadikként futott be a Hang – Szociáldemokrácia (Hlas – SD), amelyet a 2018-ban a kormányfői poszton Ficót váltó Peter Pellegrini alapított egykori Smeres párttársaival. A 2020-ban létrejött européer, szociálkonzervatív politikai formáció számára jelentős siker a 14,7%-os választási eredmény. A harmadik legnagyobb parlamenti frakciót felmutatni képes Pellegrini potenciális királycsináló szerepben találta magát, mivel Fico és Šimečka is igényt tart az együttműködésére egy potenciális kormánykoalíció megalakításában.

Fico ugyan győzött, de legalább két koalíciós partnerre van szüksége a kormányalakításhoz. A többpárti kormányzás viszont minden bizonnyal megnehezíti a Smer szuverenista törekvéseit, mivel a leendő szövetségesek is a saját imázsuk kidomborítására fognak törekedni a kormányzás adta politikai tőke kamatoztatásával. A Smer béklyója még, hogy az előző ciklusban számos szociáldemokrata politikussal – és hozzájuk köthető üzletemberrel – szemben folytattak nyomozást korrupciós ügyekben. Fico belügyminiszterét, Robert Kaliňákot rövid időre még őrizetbe is vették. Nem véletlen, hogy a Smer elnöke rögtön a választási győzelme utáni sajtótájékoztatóján előre bocsájtotta, hogy kormányon első dolga lenne a magyar származású Hamran István rendőrfőkapitány és a különleges ügyész leváltása.

Mindazonáltal Fico személyében a magyar kormány szövetségest nyerne az Európai Unió migrációs és Ukrajna-politikája elleni fellépésben. A szuverén, nemzetállami érdekérvényesítés melletti kiállásában Orbán Viktor kormányának természetes partnere lehet egy Smer-vezette szlovák kabinet az uniós döntéshozatali fórumokon. Mindez a lengyel kormánypárt, a jobboldali–konzervatív PiS október 15-e utáni potenciális hatalmon maradását követően új életet lehelne a Visegrádi Együttműködés nagypolitikai, magasszintű érdekérvényesítésébe. A cseh kormány hozzáállása persze nem megjósolható, de egy konzervatív (a nyugati mainstream sajtó szóhasználatában: populista) Varsó–Pozsony–Budapest tengely közösen képviselhetné: az EU és a NATO iránti elköteleződés nem jár a nemzeti érdekek feladásával.

Na, ki a király?

Az olasz dédapával rendelkező Pellegrini által vezetett Hlas a múltja miatt a Smer és a korábbi házelnök, Andrej Danko féle nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) természetes koalíciós partnerének tekinthető. A 150 fős törvényhozásból 79 mandátumos, kormányképes koalíció születhet a két szociáldemokrata párt és az 5,6%-kal bejutó, egykor szélsőségesen magyarellenes, ma inkább oroszpárti–populista SNS együttműködésével.A szocdem pártok összetartását erősítheti, hogy a Smer és a Hlas számos politikusa jelenleg is büntetőeljárás alatt áll, s érdekükben állhat intézményi változtatásokat eszközölni a bűnüldöző szerveknél. Ugyanakkor a Hlas elnökségének egynegyede annak ellenére helyteleníti a Ficoval és Dankoval közös kormányzást, hogy Pellegrini pártelnök 2016 és 2018 között beruházási miniszter és kormányfőhelyettes volt a Smer–SNS–Híd-Most–Sieť kormányban.

Másrészről viszont a kampányüzeneteik alapján akár egy PS-vezette Fico-ellenes szivárványkoalícióban is partnerek lehetnek az EU-pártivá lett egykori smeres népi szocdemek. Pellegrini tehát királycsináló szerepbe került. A választáson 6,8%-ot elért Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a 6,3%-kal bejutó libertárius Szabadság és Szolidaritás (SAS) frakcióival közösen 82 mandátummal kormányozhatna a PS és a Hlas együttműködésére épülő Smer-ellenes koalíció. A korábbi miniszterelnök, Ján Čarnogurský által alapított KDH képviselői azonban feltehetően nem könnyen állnának be a liberális Šimečka mögé egy, a liberális szabadságjogok kiterjesztésén fáradozó PS által irányított kormánykoalícióba.

A 2020 és 2022 között a gazdasági tárcát irányító Richard Sulík vezette SAS is megkérheti az árát a gazdasági kérdésekben tőlük igen eltérő véleményt képviselő Hlas-szal való kooperációnak. A PS–Hlas–KDH–SAS négyesfogat kormányzását instabillá teheti az összefogás ideológiai sokszínűsége, lásd a Radičová-kormány 2012-es bukását. Ráadásul, igencsak úgy fest, hogy a szlovák politikában egy szabadelvű párt kevés, kettő már viszont sok. A Sulík-féle jobbközép–piacpárti formáció népszerűsége tavaly óta folyamatosan csökken, a szeptemberi választáson pedig csak a PS-fellegvár pozsonyi és kassai körzetekben sikerült 10% feletti eredmény elérniük. Ugyanakkor, mivel Šimečka formációja voltaképp egy Fico-ellenes gyűjtőpárttá vált, sorsukat teljes egészében a Smer elnökének a politikai szerepléséhez kötötték.

Pellegrini tehát szuperpozícióban van. De vajon mit kérnek a Smer-szakadárok a közös kormányzásért cserébe? A velük egyébként konfliktusos viszonyban lévő Ficót rávehetik, hogy Pellegrininek vagy éppen egy gyengekezű pártonkívüli jelöltnek ajánlja fel a miniszterelnöki pozíciót. Ugyanígy, a kormányfői tapasztalataira, valamint a KDH-sok szimpátiájának elnyerésére való hivatkozással a PS-szel folytatandó tárgyalások során is maguknak követelhetik a miniszterelnökséget a nyugatbarát szocdemek – akik a hlas-os politikusok és háttéremberek elleni büntetőeljárások leállítására vonatkozó garanciát is kérhetnek Šimečkáéktól.

Egy korszak vége(?)

A felvidéki magyarság érdekeit képviselő Szövetség nem jutott be a pozsonyi törvényhozásba. Alacsonyabb országos részvétel mellett Forró Krisztián pártja akár meg is ugorhatta volna az 5%-os küszöböt a rájuk adott több mint 130 ezer szavazattal. Előnytelen körülmény, hogy a mostani 68,5%-os aránynál utoljára 2002-ben mértek magasabb választási hajlandóságot az északi szomszédunknál. Az eredetileg három szlovákiai magyar párt összefogásán alapuló Szövetség 4,38%-os teljesítménye még a volt kormányfő, Mikuláš Dzurinda új pártja, a Modrí (Kékek) mögé beálló Híd-Most, illetve a Magyar Fórum vezette összeborulás (Szlovákia Polgári Demokratái, A Régiókért, Roma Koalíció, Demokrata Párt) szavazataival együtt is kevés lett volna a magyar érdekképviselet megteremtéséhez a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Mivel a Modrí & Most–Híd duóra mindössze a szavazatok 0,26%-a érkezett, a Magyar Fórum vezette szövetség pedig csupán 0,11%-nyi voksot szerzett, ezúttal nem a magyar etnikumú szavazóbázis megosztottsága okozta a lesújtó eredményt.

A felvidéki magyarok egy részét egyszerűen nem szólította meg többé az etnikai politizálás: a liberálisabb érzelműek bizonyára a PS-hez pártoltak, a bevándorlási folyamatokat és az EU Ukrajna-politikáját fenntartással szemlélők pedig a Smer gravitációs mezejébe kerülhettek. A mintegy 420 ezer fős felvidéki magyarság nem alkot homogén társadalmi réteget: külhoni nemzettársaink a munkaerőpiac és a gazdasági termelés szinte minden szegletében tevékenykednek, iskolázottsági és jövedelmi szintjeik is rendkívül heterogén képet festenek. Szlovákia teljes területére – így a magyarlakta, déli járásokra is – igaz, hogy minél keletebbre haladunk Pozsonytól, annál gyengébben szerepeltek a liberális pártok, és annál erősebbek voltak a populisták (kivéve Kassa város). Nem véletlenül tette fel a költői kérdést számos felvidéki magyar politikus a választást követően: érdemes‑e ilyen formában folytatni az etnikai politizálást?

A meglepetések választása

Szintén a viszonylag magas részvételi arányon, valamint a populista Smer és Hlas jó teljesítményén múlott, hogy Milan Uhrík EP-képviselő ultranacionalista pártja, a Republika – pár ezer szavazat híján –nem jutott parlamenti képviselethez, jóllehet a pártot 10% körüli eredménnyel mérték a nyári közvélemény-kutatások. A szélsőjobboldali érzelmű, nem biztos pártválasztókat Fico – és kisebb részben Pellegrini – megnyerő, erélyes fellépése meggyőzhette arról, hogy a liberálisok hatalomra jutását csak a Smer – vagy a Hlas – akadályozhatja meg.

Mindenki meglepetésére az Igor Matovič, ex-miniszterelnök vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) és barátai közel 9%-os eredményt értek el a szeptemberi 30-i választáson.  amellyel 16 mandátumot szereztek a Nemzeti Tanácsban. A botrányos és igencsak figyelemfelkeltő húzásokkal kampányoló Matovič és leghűségesebb szövetségesei nem reménykedhetnek ugyan kormányzati tisztségekben, az elit- és korrupcióellenes politikusok azonban sok borsot törhetnek még a parlamenti pártok orra alá.

Pellegrini alkuképessége és előrebocsátott készséges, nyitott hozzáállása okán feltehetően nem nyúlik vészesen hosszúra a koalícióalkotási folyamat. A Smer-vezette koalíció feltehetően stabilabb kormányzást és a Visegrádi Együttműködés újraélesztését hozhatja el (meghatározott közös ügyekben), a PS szárnya alatti összefogás viszont Szlovákia euroatlanti elköteleződését erősítheti meg. Bármilyen színezetű is lesz az új kormány, a politikai pártok nem állnak le a kampányüzemmóddal: északi szomszédunknál 2024 tavaszán közvetlen államfőválasztást tartanak, júniusban pedig az Európai Parlament szlovákiai képviselőiről döntenek a választók. A Tátra fölött tehát továbbra is „villámlik, vadul mennydörög…”