Mire felnő, woke lesz? Az oktatás az új politikai törésvonal

Minél hosszabb időt tölt valaki az iskolában vagy az egyetemen, és minél magasabb végzettséget szerez, annál valószínűbb, hogy az úgynevezett „progresszív” ügyeket fogja támogatni, és a globalista, technokrata pártokra fog szavazni. Azok viszont, akik alacsonyabb képzettséggel hagyják el az iskolát, nagyobb valószínűséggel fognak populista és nacionalista pártokra szavazni.[1]

Ez a különbség az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról szóló 2016-os népszavazáson vált egyértelművé. Az egyetemi végzettséggel rendelkezők közel háromnegyede szavazott az EU-ban maradás mellett, míg csak egynegyedük voksolt a kilépésre. A képesítéssel nem rendelkezők körében azonban 65 százalék szavazott a kilépésre, és 35 százalékuk voksolt a maradás mellett. A 2023-as ausztráliai Indigenous Voice népszavazás során azokon a területeken, ahol magasabb volt a diplomások aránya, nagyobb valószínűséggel szavaztak a szavazók igennel. Az Egyesült Államokban a 2024-es elnökválasztáskor végzett exit poll felmérések szerint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező felnőttek közel kétharmada Donald Trumpot támogatta, míg a magasabb végzettséggel rendelkezők nagyjából ugyanilyen arányban Kamala Harrisre szavaztak. Magyarországon a Fidesz támogatottsága a legalacsonyabb iskolai végzettségűek körében a legmagasabb. Úgy tűnik, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű szavazók mindenhol a populista pártokat támogatják, míg a diplomások a baloldali, establishment pártok mellett teszik le a voksukat. 

A tudósok megpróbálják elhitetni velünk, hogy a sikeres iskolai tanulmányok és a szavazói szándék közötti kapcsolat a génjeinkben rejlik. Egy tanulmány szerint sikerült beazonosítani „az eddigi legerősebb oksági összefüggést az intelligencia és a politikai meggyőződés között”, és hogy „a genetikai alapon okosabb emberek baloldali nézeteket vallanak”. Az effajta megállapítások azonban figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a „baloldali” fogalom meghatározása gyorsabban változik, mint az emberi génállomány. A szólásszabadság melletti kiállás egykor liberális álláspontnak számított; ma már azonban vannak, akik úgy vélik, hogy ez egy, az erőkülönbségeket és az elszenvedett sérelmeket figyelmen kívül hagyó, tekintélyelvű felfogás. Annak feltárásához. hogy a diplomások miért támogatják nagyobb valószínűséggel a progresszív ügyeket és a globalista pártokat, fel kell tennünk a kérdést, hogy mit is jelentenek a sikeres tanulmányok, és pontosan mit fejez ki a végzettség. 

A nyugati világ nagy részén az oktatás átpolitizálódott. Az iskolák új tantárgyakat vezettek be, mint például az állampolgári és szexuális nevelés, kizárólag azzal a céllal, hogy megváltoztassák a gyermekek szemléletét és értékrendjét, ugyanakkor a hagyományos iskolai tantárgyakat, mint például a történelem és az irodalom, „dekolonizálták”, hogy így idegenítsék el a gyermekeket nemzeti kulturális örökségüktől. Néhány tanár odáig megy, hogy a diákokat például „Gázáért folytatott böjt” -re bíztatja. 

Az iskolába járás azzal jár, hogy a gyermekek elhagyják az otthon privát szféráját, és belépnek az osztályterem nyilvános terébe. Az iskola természeténél fogva nemcsak az oktatás, azaz a tudás és a kultúra átadásának feladatát látja el, hanem a szocializációét is. A fegyelem például elengedhetetlen ahhoz, hogy minden gyermek tanulhasson. Ha az iskola feladja az egyértelműen nevelési célokat, a szocializáció öncélúvá lesz, és a gyermek erkölcsi, szellemi, érzelmi, fizikai és viselkedésbeli fejlődését átfogó hatalmas projekté válik. 

Amikor a gyerekeket az iskolában a kapcsolatokról, az étrendről, a környezet védelméről és a társadalmi nem jelentéséről okítják, akkor nem ismeretek átadásáról van szó, hanem értékek és viselkedési normák sulykolásáról. Azok a gyerekek, akik olyan családokból érkeznek, ahol az értékek összhangban vannak az iskola elvárásaival, és ezek leginkább a középosztálybeli gyerekek, könnyen alkalmazkodnak az iskolai környezethez. Szokásaikat, nézeteiket és viselkedésüket a tanárok az osztályteremben megerősítik, és ezzel egy pozitív visszacsatolási kör alakul ki. Azzal, hogy „helyes” választ tudnak adni számos politikai kérdésre - például a migránsokkal való bánásmódot, a társadalmi nemi identitás elismerésének szükségességét, vagy az újrahasznosítás fontosságát illetően – könnyebben tudnak „beilleszkedni”, és úgy érzik, hogy az tanulmányi siker elérhető közelségbe került számukra.  

Ugyanakkor az iskolában hirdetett értékeket nem osztó családokból és közösségekből érkezők - leginkább a munkásosztálybeli gyermekek - számára a szocializációs folyamat sokkal keményebb. Nemcsak új attitűdöket és értékeket kell elsajátítaniuk, hanem az otthoni környezetüktől is el kell távolodniuk. Szocializáció helyett esetükben sokkal inkább re-szocializációról van szó: nemcsak új gondolkodási és viselkedési módokat kell megtanulniuk, hanem ezzel párhuzamosan egyre inkább elidegenednek saját családjuktól és közösségüktől is. Amikor az iskolák már nem törekednek sem a múlt hagyatékának átadására, sem arra, hogy a gyermekeket megismertessék szellemi örökségükkel, akkor a tanulókat egy örökös nulladik évre kárhoztatják. Így a tanárok számára lehetővé válik, hogy a gyerekeket új politikai szemléletmódra neveljék.  

A legfontosabb, hogy az ilyen átpolitizált iskolai oktatás a diákoktól nem kritikai gondolkodást, hanem konformitást vár el. A gyerekektől nem várják el, hogy kritikusan szemléljék a szexuális nevelés órákon tanított társadalmi nemekről alkotott elképzeléseket, vagy az állampolgári ismeretek órán hallott „globális szintű gondolkodás” fontosságát. Ehelyett azt kell bizonyítaniuk, hogy ezeket az értékeket elfogadják. A sikeres tanulókat dicsérettel, jó jegyekkel és vizsgabizonyítványokkal jutalmazzák. A legsikeresebbek egyetemen folytathatják tanulmányaikat. 

Egy átpolitizált oktatási rendszerben a végzettség valami mást jelent. Már nem csupán a tanulmányi eredményeket vagy a puszta értelmet ismeri el, hanem azt a képességet is, hogy az érintett támogatni tudja a woke értékeket, vagy legalábbis meg tud felelni az ilyen elvárásoknak. Ily módon nem az intelligenciát meghatározó genetikai adottság miatt lesz valaki baloldali, hanem az osztályteremben töltött idő eredményeképp támogat baloldali eszméket. 

Vannak azonban arra utaló jelek, hogy bármennyire is nyomják az iskolák és az egyetemek a woke indoktrinációt, a maguk a fiatalok nem veszik ezt be. Az elit, „progresszív” értékek sulykolása bizonyos körök fiataljaiból jelentős ellenállást vált ki. A közelmúltbeli választások és közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a Z generáció tagjai, azaz az 1997 és 2012 között születettek, úgy tűnik, eltérő nézeteket vallanak, mint a valamivel idősebb szavazók, és egyre több közöttük a konzervatív gondolkodású. Mind az oktatás, mind a politika terén van még remény.

-