Az Európa Tanács (ET) kontinensünk legnagyobb nemzetközi együttműködési szervezete. A tagok sora Izlandtól kezdve Oroszországon át egészen Azerbajdzsánig terjed. Az intézményt 1949-ben hozta létre 10 európai állam abból a célból, hogy a továbbiakban elkerüljék a második világháború borzalmait. Bizonyára sokaknak ismerős alapfelállás ez: az európai államok egy nemzetközi szervezetben együttműködve próbálják meg fenntartani a kontinens békéjét. A probléma csak az, hogy ez a forgatókönyv a legtöbbek fejében összeforrt az Európai Unióval – holott az Európa Tanácsnak jószerivel semmi köze az EU-hoz.

Európa Tanács és Európai Unió: tegyük tisztába a dolgokat!

Az ET az EU-tól megalakulása óta teljesen független, s a céljaik is nagyban eltérnek. Míg az Európa Tanács az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság minél széleskörűbb érvényesülését tűzte a zászlajára, addig az Unió – legalábbis a kezdetekben – főként gazdasági együttműködést jelentett. Apropó, zászló: további kellemetlen félreértésekre adhat okot, hogy a híres kék alapon 12 csillagot tartalmazó lobogót is először az ET használta, s tőle vette át később az EU. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az európai himnusz is valójában az ET találmánya volt.

A két szervezet működése is nagyban eltér. Az Európai Unió elvi alapja ugyanis egy olyan sui generis megoldás, amivel a tagállamok lemondanak szuverenitásuk egy részéről az uniós intézmények javára.

Ezzel szemben az Európa Tanács lényegében „hagyományos” nemzetközi együttműködést jelent: a tagok a nemzetközi jog jól bevált eszközeire alapozzák a közös munkát bizonyos egyetemes értékek mentén. Éppen ezért az ET nem is hozhat kötelező érvényű jogszabályokat, csupán a tagok által közösen elfogadott megállapodások érvényesítésére van lehetősége.

Ennek egyik legfontosabb szerve az Emberi Jogok Európai Bírósága, mely az 1950-es emberi jogok európai egyezményét illető kérdésekben járhat el. Ez az intézmény természetesen nem keverendő össze a hasonló nevű uniós intézménnyel, az Európai Unió Bíróságával, mely az uniós jogi vitákban hivatott dönteni.

Az persze, hogy ennyi különbség van a két szervezet között, még közel sem jelenti az érintett intézmények teljes szeparáltságát. Ahogy ugyanis az Európai Unió is mindinkább kezd a gazdasági együttműködéstől a politikai társulás felé elmozdulni, úgy épít egyre jobban az Európa Tanács intézményrendszerére. Sokaknak ismerősen csenghet például a Velencei Bizottság vagy épp a GRECO neve az európai parlement vitáiból vagy épp a magyar közéletből. Ezek valójában nem az EU, hanem az ET intézményei, melyek rendszeres időközönként véleményezik az ET-tagok demokratikus berendezkedését és a korrupció mértékét. Ezeket a jelentéseket pedig bármely politikai oldal előszeretettel mutatja fel, ha az épp az ő álláspontját erősíti.

Magyarország vezeti majd az Európa Tanácsot, de mire jó ez?

Az előzőek alapján kijelenthető, hogy az Európai Unióhoz képest az Európa Tanács gyakorlati súlya nem túlzottan jelentős. Ennek ellenére az utóbbi hetekben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kormányzati kommunikációban, hogy május 21-től Magyarország veheti majd át fél évre az ET elnökségét.

Az egyes országok ezt leginkább arra szokták felhasználni, hogy számukra fontos témákat vigyenek az európai közösség elé, ezzel lényegében diplomáciai szinten promotálva azokat. Így pedig, ha a tagok túlnyomó többségének elnyeri a tetszését egy-egy téma, akkor azok mentén megindulhat egy szélesebb körű közös gondolkodás, amiből átfogóbb együttműködések is kikerekedhetnek.

Ezzel összhangban a vezető magyar külpolitikusok és diplomaták már be is jelentették, hogy melyek lesznek a magyar elnökség hangsúlyos pontjai.

A témáról Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is rendszeresen kommunikál Facebook oldalán, de megszólalt már ezzel kapcsolatban Varga Judit igazságügyi miniszter vagy épp Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke is. Ezen nyilatkozatokból egy kettős kép rajzolódik ki: egyfelől valóban van egy konkrét program, melyet meg akar valósítani a magyar elnökség, másfelől azonban számos felvetés túlmutat az ET-n, s inkább értelmezhető politikai kommunikációként, mintsem valós célkitűzésként.

Az első kategória magában foglalja például a nemzeti kisebbségek védelmét, a családvédelmet, a vallások közti párbeszéd előmozdítását vagy épp a környezetvédelem aktuális kérdéseire való válaszkeresést. Juhász Hajnalka miniszteri biztos a Mathias Corvinus Collegium április háttérbeszélgetésén azt is ismertette, hogy ezek kapcsán a munka már elkezdődött. Elmondása szerint számos konferenciával és egyéb – fiataloknak is szóló – lehetőséggel kívánják megteremteni a nemzetközi együttműködés alapjait ezekben a kérdésekben.

Fontos kiemelni, hogy bár kétségkívül olyan témákról van szó, melyek a magyar közéletben is nagy hangsúlyt kapnak, ezek nem csupán Magyarország szempontjából relevánsak. Vegyük például a külföldi országokban élő nemzeti kisebbségek helyzetét: ez számos ET-tagnak komoly fejtörést okoz. Elég csupán a Baltikum orosz kisebbségére vagy a Balkán sajátos helyzetére gondolni. Sőt, Németh Zsolt azt is kijelentette, hogy a magyar elnökség a Fehéroroszország lengyel kisebbségével szemben elkövetett atrocitásokra is különös figyelmet fordít majd.

Ezen prioritások mellett azonban gyakran olyan témákról is hallani a magyar elnökséggel kapcsolatban, melyek csak igen nagy jóindulattal értelmezhetők az ET kontextusában. Márciusi nyilatkozatában például a külügyminiszter a leendő elnökség fő teendői közé sorolta az európai emberek mielőbbi beoltását. Ez – bár vitathatatlanul nemes cél – semmilyen módon nem tartozik az Európa Tanács kompetenciái közé. Éppen ezért szinte elképzelhetetlen, hogy a magyar elnökség az európai oltakozás terén érdemi eredményeket érjen el. Emellett Szijjártó azt is mondta, hogy „Magyarország az ET elnökeként törekszik arra, hogy jóvátegye az elmúlt hónapokban hozott hibás brüsszeli döntéseket”. Annak megítélése, hogy az uniós döntések mennyiben voltak hibásak az utóbbi időszakban nem ezen cikk tárgya. Ugyanakkor azt érdemes kiemelni, hogy ha voltak is hibás döntések, azokra az Európa Tanácsnak az égvilágon semmilyen ráhatása nem volt, s azokat kijavítani sem tudja.

Így pedig nem árt a téma kapcsán nyitott szemmel járni a hírek világában, mert a sok hasonló szervezet bizony könnyen összetéveszthető. S mint láttuk, ha nem figyelünk kellőképpen oda, a politika bizony hajlamos apró csúsztatásokkal össze-össze mosni a különböző intézményeket.

Ha azonban a kusza nyilatkozatokból kihámozzuk a lényegi tartalmat, akkor azért láthatjuk, hogy a magyar külpolitika szempontjából meghatározó fél év elé nézünk.

Ebben az időszakban esély nyílik rá, hogy magyar szempontból kiemelten fontos témák kerüljenek a nemzetközi közösség elé. Ezek közül a legfontosabb valószínűsíthetően a nemzeti kisebbségvédelem kérdése lesz, mely megvitatására – magyar szemmel – talán nincs is alkalmasabb szervezet. Hiszen minden olyan ország, ahol jelentős magyar kisebbség él, ET-tag is egyben. Így pedig a Minority Safepack uniós elhasalása után talán egy új, friss lendületet kaphat az európai kisebbségvédelem témája – immár egy olyan szervezetben, melyet pontosan az ilyen ügyek nemzetközi, békés megvitatására hoztak létre.

Borítókép: shutterstock.