A legfrissebb közvéleménykutatás szerint a csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok közül utóbbiak ismerik a legjobban a Visegrádi Négyek együttműködését. Idén tavasszal mind a négy országban reprezentatív mintavétel alapján kérdeztek meg ezer−ezer felnőttet a V4-ről alkotott fogalmaikról, érzéseikről, tudásukról és feltételezéseikről. A felmérésből kiderült, hogy hazánkban a megkérdezettek közel 70%-a tudja, milyen jellegű tevékenységek köthetők a Visegrádi Együttműködéshez, és mely államok alkotják azt. A rögtönzött „Ki Mit Tud”-on a magyarok mellett jól teljesítettek a szlovákok is, a lengyel és a cseh polgárok azonban kevésbé tudtak helyes válaszokat adni a fenti kérdésekre. A magyarok több mint a háromötöde tekinti továbbra is az európai politikaformálás fontos eszközének a Visegrádi Együttműködést. A szlovákoknál ez az arány 78%, a cseheknél 71%, míg a lengyel válaszadóknak csupán 59%-a tartja hasznosnak a V4‑kooperáció folytatását a meglévő keretek között. A legnépesebb visegrádi országban a megkérdezettek több mint egynegyede szerint a négyoldalú együttműködés nem játszik többé kiemelt szerepet a nemzetközi érdekérvényesítésben. Összességében azonban mind a négy közép-európai országban azok vannak egyértelmű többségben, akik szerint a jövőben is meghatározó lesz a visegrádi kormányközi összetartás, amit az EU-nál, a NATO-nál vagy az ENSZ-nél is hasznosabb nemzetközi együttműködési platformnak tekintenek a válaszadók.
A Visegrádi Együttműködés első évtizedében az euroatlanti integráció, a jogállami és a szabadpiaci keretek kiépítése, valamint a demokratizálódás folyamatának kölcsönös segítése volt a legfőbb közös cél a négyoldalú együttműködésben. Az uniós csatlakozást követően a visegrádiak számára kiemelt feladattá vált az államszervezési és gazdaságszerkezeti átalakulásuk tapasztalatainak átadása a tagjelölti státusszal bíró szomszédok számára. Ugyanakkor a cseh−lengyel−magyar−szlovák négyesfogat együttműködésének második évtizedében már az EU-n belüli konvergencia-folyamatok előnyeinek kiaknázásában nyújtott kölcsönös politikai támogatás vált a legmeghatározóbb kohéziós erővé. A V4 történetének harmadik évtizedére egyre inkább körvonalazódni látszik egy közös értékrendszer, amely – változó intenzitással és időközönként – meghatározott szakpolitikai kérdések mentén eseti érdekkoalíciót kovácsol a Budapest−Pozsony−Prága−Varsó tengelyen. A visegrádi országok polgárai jelentős arányban vélték úgy 2021 tavaszán, hogy a V4 hasznos eszköz lehet az EU számára a bevándorlás, a Covid-19 járvány, a munkanélküliség, a terrorizmus és a korrupció jelentette kihívások kezelésében.
A magas szintű négyoldalú politikai nyilatkozatok, az éves V4-elnökségi programok és jelentések, valamint a további közösen jegyzett hivatalos dokumentumok alapján a belbiztonság, a határellenőrzés, a menedékjogi és a konzuli ügyek, a közös infrastrukturális projektek, valamint a kulturális együttműködés áll a V4-összetartás homlokterében. A megkérdezett lakosok azonban egyöntetűen a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését jelölték meg a kooperáció legfőbb céljaként, amelyek között megtalálható az idegenforgalom ösztönzése is. A csehek és a szlovákok jelentősnek ítélik a Visegrádi Együttműködés biztonság- és védelempolitikai együttműködésben betöltött szerepét, a lengyeleknél hangsúlyos a négyoldalú platform regionális közlekedési infrastruktúra-fejlesztésre gyakorolt hatása, a magyarok pedig a környezetvédelmi kooperációt is a három legjelentősebb közös vállalkozás közé sorolják.
Lengyel-magyar két jó barát?
Érdemes külön elemezni a V4 országok kereskedelmi-gazdasági kapcsolatait és annak megítélését is. Ami a külkereskedelmi mérleget illeti, 2019-es adatok szerint Csehország export−import partnereinek dobogóján Németország után Szlovákia és Lengyelország következik. Lengyelországnak a Cseh Köztársaság, hazánknak pedig Szlovákia a második legjelentősebb származási és célországa a behozatal és a kivitel vonatkozásában. A gazdasági kapcsolatok szorosságát tekintve a Szlovák Köztársaság adja a „visegrádiság” kvintesszenciáját: a centrális földrajzi elhelyezkedésű V4-ország öt legfontosabb kereskedelmi partnerei sorban a következők: Németország, Csehország, Lengyelország, Franciaország és Magyarország. Ami a lakosság szintjén mért kölcsönös szimpátiákat illeti, a felmérés nem tükrözi egyértelműen a visegrádi államok kormányainak az elmúlt évek során tanúsított egymás melletti kiállása alapján valószínűsíthető országpárokat. A hét évtizeden keresztül egy államközösségben élő csehek és szlovákok ugyan egymásban bíznak a leginkább, a jóhiszemű viszonyulás eme formája azonban a lengyel−magyar páros esetében már nem áll fenn. Ugyanis amíg a magyar megkérdezettek toronymagasan (74,6%) a lengyelekkel rokonszenveznek a leginkább, addig az utóbbiak szimpátiarangsorát a szlovákok vezetik (64,2%), s nekünk csak a csehek mögött jut hely a történelmi harcos- és borivó társaink mindössze 55%-ának bizalmát élvezve. A szlávok összetartanak, hiszen mindhárom másik V4‑országban nagyobb rokonszenv illeti partnereinket, mint minket, magyarokat.
Visegrádi egység vagy Osztrák−Magyar Monarchia?
A lakossági felmérés szerint a lengyelek egyértelműen a visegrádi partnerállamok lakosságában bíznak meg a leginkább, s rögtön őket követik az osztrákok a rangsorban. Mi, magyarok viszont szimpatikusabbnak találjuk nyugati szomszédunkat a cseheknél és a németeket a szlovákoknál. A csehek jóhiszeműsége erősebb az osztrákok irányában, mint a lengyelek vagy a magyarok felé, és a „sógorok” a szlovákiai lakosság körében jobban szerepeltek a magyaroknál. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy nincs igazi közép-európaiság Ausztria nélkül. A közvélemény-kutatás eredménye arra is enged következtetni, hogy a V4-államok lakosságának nagyrésze – saját megítélése szerint – közepes életszínvonalon él, és hasonlóan vélekednek a másik három partnerország állampolgárainak létnívójáról is. A szlovákiai válaszadók szerint V4-es összehasonlításban náluk megy a legrosszabbul a szekere a hozzájuk hasonló társadalmi helyzetű embereknek. Nincsenek ezzel másképpen a magukat alacsony jövedelmi kategóriákba soroló magyarok és lengyelek sem. Egy gazdaság fejlettségét leegyszerűsítve a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó bruttó hazai termékkel is szokás érzékeltetni. Csehországban 2020-ban ez az érték 38,3 ezer dollár, Lengyelországban 32,2 ezer dollár, Magyarországon 31 ezer dollár, Szlovákiában pedig 30,3 ezer dollár volt. A képet valamelyest árnyalja, hogy a megtermelt jövedelmek társadalmi eloszlásának mérésére használt Gini-együtthatót figyelembe véve a koronavírus-válság előtti évben a teljes társadalmi jövedelemegyenlőséghez a V4-térségen belül Szlovákia állt a legközelebb. Uniós összevetésben a kelet-közép-európaiak nagyjából közepes életszínvonalon élnek a vizsgált évben a legmagasabb HDI-vel rendelkező Írország és a legalacsonyabb értéket elérő Bulgária közötti skálán.
Mennyire ismerjük egymást?
A felmérés eredménye szerint a legtöbb cseh, lengyel és magyar a szlovákiai célpontokat részesíti előnyben, míg az utóbbi ország állampolgárai legszívesebben a nyugati nagytestvérhez járnak üdülni. A tömegfogyasztásra szánt kulturális alkotások tekintetében a V4-térségen belül a cseh és a szlovák piac bizonyul a legátjárhatóbbnak, minden bizonnyal az egykori államközösség és az elhanyagolható nyelvi akadályok okán. A szlovák válaszadók közel 83%-a látott az elmúlt egy−két évben cseh filmet vagy színpadi művet, esetleg olvasott könyvet cseh szerzőtől, ez az arány fordított esetben is magas. A magyar kulturális termékek leginkább a szlovákokhoz értek el a vizsgált időszakban, viszont a lengyel alkotások ismertebbnek bizonyultak a mieinknél.
A megalakulása óta eltelt harminc esztendőben a Visegrádi Csoporton belüli kohéziós erők eseti jelleggel megvalósuló szakpolitikai együttműködésekben nyilvánultak meg. Az elmúlt években a tagországi kormányok képviselői számos alkalommal fogalmazták meg, hogy az egységesülő Európában is megőrzendő értékeknek tartják a nemzeti kultúrák sajátosságait. Ugyanakkor a cikk alapjául szolgáló kutatásból az látszik, hogy közel sem ismerjük egymást eléggé. A cseh−szlovák tandemet leszámítva alig van tudomásunk egymás kulturális értékeiről, nem rendelkezünk pontos képpel a többi V4-ország lakosságának életszínvonaláról, és összességében jobban bízunk egyes nyugati szomszédunkban, mint egymásban. Az állampolgárok gazdasági, kulturális és turisztikai kapcsolatai, preferenciái alapján tehát a „visegrádiság” nem vált a „közép-európaiság” szinonimájává az elmúlt három évtized alatt. Az együttműködés következő tíz éve azonban számos változást hozhat ezen a téren.
