A címben olvasható politikai akciót nem Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés vezére, hanem Anne Hidalgo, Párizs szocialista főpolgármestere hirdette meg. Hidalgo nem először fordul a globális kereskedelmi óriás ellen, ugyanis 2020 tavaszán, a koronavírus első hullámát kísérő korlátozások idején már könyvvásárlás témájában szintén az Amazon felületének bojkottjára szólította fel a franciákat.
Akkor attól tartott, hogy az Amazon forgalmának további növekedése kivérezteti a korlátozások miatt bezárásra kényszerülő könyvkereskedőket. A szocialista főpolgármester felhívásához ezúttal számos baloldali politikus csatlakozott, akik a hagyományos francia kiskereskedőket féltik a karácsonyi vásárlási láz totális online térbe költözésétől. Felhívásuk abból a szempontból nem újdonság, hogy a globális kereskedelmi vállalatok tevékenységének átláthatóvá, ellenőrizhetővé tétele évek óta visszatérő kérdés a politikai vezetők részéről. A Trump-adminisztráció azonban éppúgy nem tudott áttörést elérni ebben a kérdésben, ahogy az újabb jogi lépéseket tervező Európai Bizottság sem. De miért is számít kiemelkedő politikai kérdésnek az online kereskedelmi felületek szabályozása?
A globális gazdaság és kereskedelem lehetőségei és kihívásai
Az ezredfordulót követően számos olyan vállalatot lehetne nevesíteni, amelyeknek már nem csupán tevékenységi területe, hanem teljesítménye, tőkéje és befolyása is meghaladja a legnagyobb nemzetállamok lehetőségeit. A globális óriások sok helyen szívesen látott beruházók, amelyek munkahelyet, tőkét és nemzetközi kapcsolatrendszert hoznak magukkal – legalábbis a terjeszkedésüket pozitívan szemlélők szerint. Lehetőségeiket javítja, hogy az utóbbi három évtized tapasztalatai szerint ahonnan a globális tőke hiányzik, esetleg távozik, ott negatív társadalmi folyamatok (pl. foglalkoztatás és jövedelmek csökkenése) indulnak el. A vállalatok azonban nem szociális alapon tevékenykedő jótékonysági szervezetek, hanem profit és befolyás szerzésére törekednek. És ezen a ponton kerülnek összeütközésbe a politikai érdekekkel. Egy vállalat érdeke és értékrendje számos ponton különbözhet attól az országétól, ahol tevékenységét végzi. Ez a konfliktus válik egyre látványosabbá a politika és a globális gazdaság kiemelkedő szereplői között, és ez jelentkezik az Amazon esetében is.
Az Amazon története szinte mindenki számára ismert, a globalizáció egyik sikervállalataként tartják számon.
Növekedésében fontos elem volt, hogy más vállalatok termékeit is eladásra kínálta, ami viszont megteremtette a válaszlépés lehetőségét a kritikusok számára. Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban egyaránt azzal vádolják a céget, hogy visszaélt azokkal az információkkal, amikhez kereskedelmi tevékenysége révén jutott. Árait és termékeit a partnerekről szerzett ismeretek szerint alakítja, így fokozatosan kiszorítja a piacról azokat a kisebb szereplőket, akik az Amazon felületén léptek be az online kereskedelem világába.
Az Európai Bizottság két éve vizsgálja annak lehetőségét, hogy a versenykorlátozó és piactorzító hatásra, erőfölénnyel történő visszaélésre hivatkozva hogyan lehetne korlátozni, egyúttal átláthatóbbá tenni az Amazon tevékenységét, ezáltal védeni az európai szolgáltató szektort.
A tagállamokban különösen az utóbbi szempont kap egyre hangsúlyosabb szerepet. Anne Hidalgo párizsi főpolgármester már 2020 márciusában problémaként nevezte meg, hogy az Amazon akkor a franciaországi online kereskedelem 22 százalékát bonyolította, ami az évet jellemző kijárási korlátozások és a személyes kereskedelemi tevékenység visszaszorítását célzó intézkedések miatt emelkedett is. Ennek következtében a tradicionális francia kiskereskedő réteg egyre nehezebb helyzetbe kerül, amennyiben pedig a második hullámot kísérő korlátozások fokozzák a digitális térben zajló kereskedelmet, az a francia szolgáltatószektor szempontjából végzetessé válhat. A francia kormány tavasszal még megkérdőjelezte a probléma súlyát, és kormányzati pozíciót betöltők részéről még olyan kijelentések hangzottak el, hogy nincs gond az Amazon körül, mert részesedése a francia online kereskedelemben alacsonyabb, mint ami más nagy európai országokban tapasztalható. Az őszi hónapokra a helyzet változott, és a francia kormány a digitális kereskedelem, valamint a szolgáltatásaikat kifejezetten a globális színtéren végző vállalatok (vagyis az Amazon) különadóval történő terhelését célzó lehetőségeket kezdett vizsgálni.
A baloldal a szociális igazságosság és a versenyképesség kihívásának szorításában
A digitális térben zajló kereskedelem nem az egyetlen terület, ahol a baloldal a szociális igazságosság és a gazdasági versenyképesség szempontjainak ütközésével találkozik. A helyzet különlegessége, hogy ezúttal a francia baloldal egy része a nemzeti gazdasági szereplők védelmére kelt.
Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben a szakszervezetek mellett a munkaadók érdekvédelmi szervezetei, sőt az Európai Bizottság is ugyanazt az álláspontot képviseli: az Amazon tevékenysége versenykorlátozó és piactorzító, ami elsősorban a kiskereskedelmi szektort veszélyezteti.
A francia politikusok ennél a helyzetleírásnál annyiban fogalmaznak bátrabban, hogy amennyiben a kiskereskedelmi egységek jelentős számban csődbe mennek, annak gazdasági és társadalmi ára francia szempontból olyan súlyos lesz, amit a vásárlók kényelme és esetleges anyagi megtakarítása nem tud ellensúlyozni. Ennek tükrében sem a francia szocialisták, sem Jean-Luc Mélenchon antikapitalista és euroszkeptikus baloldali mozgalma nem kockáztat sokat, ha határozottan a francia kiskereskedők mellé áll egy globális vállalattal szemben. Sőt, ezzel tudják megakadályozni azt, hogy a korábban is sok szavazójukat elhódító Nemzeti Tömörülés kisajátítsa magának a témát. A Macron elnök mögött álló kormány pedig a politikai nyomás mellett az angolszász modellnél jellemzően protekcionistább francia állam hagyományai, nemzeti érdekeinek védelme miatt is kénytelen foglalkozni a problémával. Kérdéses azonban, hogy a francia állam önmagában képes-e ezt a lépést megtenni.
Korlátok közé szorítható-e bármely globális vállalat?
A digitális felületeken zajló adat- és tőkeforgalom ellenőrzése egyre érzékenyebb kérdéssé válik a nemzetállamok szuverenitása szempontjából. A hagyományos jogszabályok és intézmények, amelyek a piac működését az állam részéről felügyelik, sok esetben lassúak és könnyen kijátszhatók a globális vállalatok részéről, amelyek már évtizedek óta inkább tekinthetők ellátási láncnak, hálózatnak. Ennek tükrében különösen érzékeny egy olyan vállalat tevékenysége, amely fogyasztók és versenytársak adat- és tőkeforgalmát felügyeli különösebb külső kontroll nélkül.
Az állam részéről érkező válasz megfogalmazása és kivitelezése elsősorban politikai akarat függvénye, ami az eddigi tapasztalatok alapján azért késett, mert a politikai vezetők döntő többsége tanácstalan volt annak kérdésében, hogy miként hirdethet protekcionista lépéseket olyan globális vállalatokkal szemben, amelyek gazdasági ereje és politikai befolyásoló képessége sokkal nagyobbnak tűnik. A válaszlépések terén sokan az EU-ra vártak, így próbálva időt nyerni és egyensúlyozni a két oldal között.
Hogy ez végül eléri-e célját és alkalmas lesz-e tagállami színtéren is a helyzet kezelésére, a jövő kérdése.
Rövidtávon bizonyára maradnak a karácsonyi vásárlásra vonatkozó, valamint pártok kampányaihoz kötődő felhívások, amelyek erejét éppen az gyengítheti, ha mindenki azonos álláspontot fogalmaz meg. Ha Anne Hidalgo, Emmanuel Macron, Marine Le Pen és Jean-Luc Mélenchon egyetért egy politikai kérdésben, akkor az nagyobb eséllyel fog lekerülni a napirendről minthogy rövidtávon érdemi változást eredményezzen. Így a globális vállalatok továbbra is a törvényalkotók előtt járnak majd, amíg koordinált, határozott nemzetállami lépésekkel nem találkoznak.
A szerző az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatótanára.
Borítókép:nbcnews.com
