Olvasási idő: 9 perc

A lengyel gazdaság, amely a régió húzóereje számos kihívással néz szembe a pandémia utáni időszakban. Heincz Barna elemzése.

A súlyos koronavírus okozta válság bár kevésbé érintette Közép-Európa gazdaságát és társadalmait, a hatások hosszú távon nagyon sok kihívás elé fogják állítani a visegrádiakat és vele együtt a csoport húzóerejét, Lengyelországot. A Varsóban töltött három hónap után, számomra egyértelmű, hogy a V4-ek sikere nagyrészt itt épül, a Visztula partján, a töretlen gazdasági fejlődés és a kiaknázatlan potenciál pedig a jövőben is nagy lehetőségeket rejt. A pandémia azonban átszabta a fejlődés ívét – a kérdés: mi vezethet sikerre Lengyelországba és mi várható a jövőben?

Összeségében elmondható, hogy a pandémia hatására Lengyelországban a foglalkoztatás csökkent az államadósság pedig hirtelen megugrott – mint minden régiós államban. Ezt egészíti ki az egyes munkavállalói csoportok alacsony termelékenysége, a „zöld gazdaság” fejletlensége (bizonyos esetekben teljes hiánya) és az elöregedő társadalom okozta, folyamatosan növekvő költségek. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága egy meghatározó kérdés lesz, a fenntarthatóság biztosításához pedig jelentős munkaerőpiaci és gazdasági átalakulásra van szükség. A koronavírus okozta gazdasági válság átalakulásából azonban Lengyelország nyertesen tudna kijönni, már amennyiben hajlandó feladni bizonyos szektorokat és részben átalakítani gazdaságát. Varsó és Poznan lehet az ipar, az innováció és a fenntartható fejlődés vezető ereje, azonban az nem segít, hogy a Katowice környéki sziléziai bányavidék a mai napig szénkitermelésből keresi kenyerét: a koronavírus utáni világ elsődleges jelszava a fenntarthatóság kell legyen, lévén a járványok kitörésének genezise is a fenntarthatósági problémákra vezethető vissza. Az OECD elemzése is arra jut, hogy a konjunktúra és a válság előtti életszínvonal-növekedés fenntartása érdekében Lengyelországnak a zöld infrastruktúrába és gazdaságba kell beruháznia, összekötve ezt a folyamatos készség- és képességfejlesztéssel.  Amennyiben az előbbieket sikerül kiegészíteni a lengyel kis- és középvállalkozások sikeres innovációjával, nemcsak az exportpiacon nyerne hosszú távon Varsó, hanem az új és folyamatosan változó nemzetközi környezethez is sikeres alkalmazkodna.

A pandémia kezdeti sokkja után a lengyel GDP és munkaerőpiac hamar visszapattant (nem a járvány előtti szintre, de jelentősen), a kényelmes késő nyári időszak és szeptember után azonban újabb intézkedések következtek, amelyek a gazdaság hullámzását hozták magukkal. A változó megszorítások folyamatosan hatással voltak a piacra, azonban meglátásom szerint a lengyel állam sikeresen találta meg az egyensúlyt a gazdaság működtetése és a járványügyi szabályozás között. Varsó – és vele együtt egész Lengyelország – elkerülte a teljes karantént, és bár szigorú szabályok vannak, a gazdasági életet kevésbé érintették a járványügyi szankciók. Bár hamarosan érkezik a vakcina, annak hatékonysága és a jövőbeli járványhullámok nagyban befolyásolják az ország talpra állásást, a jövőt nehéz kiszámítani. Az OECD becslései szerint 2020-ban a lengyel GDP 3.5 százalékkal esett vissza, 2021-ben azonban már 2.9 százalékos növekedéssel zárhat az ország, amelyet 3.8 százalékos bővülés fog követni 2022-ben, ezek a becslések azonban nem érik el a 2019-es 4.5 százalékos növekedést. A kormány gazdaságvédelmi intézkedéseinek köszönhetően a tömeges munkanélküliséget megakadályozták, a 3.3 százalékos 2019-es adat után a pandémia évében 0.2 százalékkal növekedett a munkanélküliség, azonban a hosszútávú hatások érezhetőek lesznek ugyanis 2021-re 5.5 százalékos munkanélküliséget prognosztizálnak. Előbbiekhez hozzájön az államadósság is, 2019-22-es időszakra levetítve a GDP arányos adósság 45.7 százalékról 63.6 százalékra lőhet ki.

A fentiek alapján elmondható, hogy nagy feladat vár a lengyel vezetésre, a növekvő munkanélküliség és államadósság ugyanis új kihívásokat teremt.

Az aktív állami intézkedéseknek köszönhetően (amik a lengyel GDP 5.2 százalékát tették ki 2020-ban) a gazdaságot részben sikerült megvédeni, a folyamatos beruházások és a piac járvány általi organikus átalakulása pedig kedvez Varsónak, ugyanis rövid- és középtávon pörgetik a gazdaságot. A lengyel egészségügy bár nem vizsgázott rosszul a pandémia során, az egészségügyi ellátórendszer számtalan hiányossága és gyengesége jött a felszínre, amelyeknek kijavítása és fejlesztése is meg fog látszani az ország gazdasági mutatóin. 

Azonban a pandémia okozta kihívásokat, nem lehet pusztán aktív állami szerepvállalással legyűrni. Az OECD szakértői szerint a három kulcsszó Lengyelország esetében a beruházásösztönzés, az innováció és a vállalkozásfejlesztés. Mindezeket mindenképpen ki kell egészítse egy zöld átalakulás is, Varsó ugyanis sereghajtó a fenntarthatóság tekintetében, bár az utóbbi években nagyon ambiciózus célokat és fejlesztéseket tűzött ki maga elé. Ezen felül Lengyelország az Európai Unió hétéves költségvetésének és helyreállítási alapjának (EU MFF & Next Generation EU) egyik legnagyobb nyertese a déli tagállamokon kívül. Nyáron a brüsszeli alkudozások jól zárultak, ugyanis 124 milliárd euró fog érkezni Lengyelországba, amelyet a közös uniós adósságkibocsátással (hitelfelvétellel) 160 milliárd euróig lehet feltornázni. Ennek a pénznek a nagyrésze éppen a szénfüggő országot hivatott ráterelni a zöldebb és fenntarthatóbb útra, ami azonban nem lesz egyszerű – csak Szileziában közel 90 ezer szénbányásznak kellene más szektorokban munkát találni.

Lengyelország 2019-ben egyedüliként nem írta alá az EU27 közül a 2050-re kitűzött klímasemlegességi célt, azonban a klímavédelemre és fenntarthatóságra fordított források felét lehívhatja, ezt pedig kiegészítik az uniós költségvetési és helyreállítási alap milliárdjai. Összeségében elmondható, hogy a jövőben Lengyelországban lesz egy zöld boom és a fenntarthatósági fejlesztések nagy szeletét fogják kitenni a beruházásoknak.

Ezzel pedig nemcsak Lengyelország jár jól hosszútávon, hanem a szomszédos Németország is, a fenntarthatósági beruházásokhoz szükséges technológiai ugyanis jórészt német közösségen belüli termékbeszerzésből érkezik – ezek alapján pedig érthető, hogy a németek miért (is) simították el a lengyel-magyar uniós vétót.

A lengyel politikában természetesen egyre több olyan hangot hallani, amelyek a megújuló energiaipar és a fenntartható technológiák polonizációját is sürgetik. A bányászok átképzése, a szénbányászat felszámolása és a fenntarthatósági beruházásoknak biztonságpolitikai vetülete is van: bár Lengyelország most sem függ az orosz gáztól, a megújulók által elősegített energiaszuverenitás újabb dimenziót teremt, arról nem is beszélve, hogy jelentős integratív erő tud lenni az uniós közösségen belül – az energiapiacok szorosabb összekapcsolása, a közös együttműködés és beruházásösztönzés, esetleg a technológia fejlesztések vagy transzferek egytől-egyig összekötik a régiót kelet-nyugat és észak-dél viszonylatban.

Lengyelországba a pandémia nélkül is új idők köszöntöttek volna, azonban a korona-válság okozta sokk és folyamatok gyorsítanak a lengyel energiapiac, munkaerőpiac és gazdaság régóta várt – és remélt – átalakulásán. Az már hab a tortán, hogy ezzel az átalakulással javulnak a légszennyezettségi mutatók, egy évnyi szabad levegővétel Varsóban ugyanis ezer cigaretta elszívásával ér fel.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium Jogi Iskolájának hallgatója, jelenleg az MCC Fellowship Program keretein belül tölti ösztöndíjat a Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézetben, Varsóban.  

Nyitókép: MTI/EPA/Andrzej Grygiel