Brüsszel, Berlin, Budapest, Bonn – ezzel a négy várossal engem is összekötnek életem, politikai és társadalmi tevékenységem állomásai, amelyek tartósan formáltak, meghatároztak. Mind a négy helyszínnek megvan a saját genius loci-ja, és különböző politikai szempontok jellemzik.
Budapesten születtem, de Németországban nőttem fel, így gyorsan megismertem a magyarok és németek közötti gondolkodás illetve cselekvésbeli különbségeiket. Magyarországi német őseimnek köszönhetően már gyerekkoromtól fogva ismertem ugyan felmenőim hagyományait és kultúráját, de csak Németországban éltem meg, hogy a két nemzet mentalitása néha milyen távol és egyben milyen közel is van egymáshoz. Csak ha az ember valóban hosszú ideig élt, tanult vagy dolgozott Németországban, kívülállóként csak akkor kerülhet abba a helyzetbe, hogy megértse és helyén kezelje az országot legkülönbözőbb sajátosságaival együtt. Ez érvényes a magánéletre és a politikára egyaránt. Berlinben rideg szelek fújnak és a politikát másként alakítják, mint a mondén, de ugyanakkor hagyománytisztelő Budapesten, vagy a kényelmes, joviális Bonnban.
A német főváros a 2000-es évek elején nekilátott a Berlini Köztársaság azonnali megvalósításának. A politika ebben a lüktető, pulzáló világvárosban teljesen más szempontokat követ, mint ami a kényelmes nyugatnémet városokban megszokott volt. Minden gyorsabb, felszínesebb, barátságtalanabb lett és nem lehet nem felismerni a veszélyt, hogy a „buborékban” felejtik magukat. A német hatalmi struktúrák Bonnból Berlinbe kerültek át, és jó húsz év távlatából Közép-Európában is már régen felismerik, hogy ez mit is jelent.
Ha az ember visszatér Bonnba, akkor ismeri fel az igazi különbséget. A Rajna menti nagyvárost annak művelt polgársága ésaz új nemzetközi attitűd egyszerre formálja.. De Beethoven városa a magyar gondolkodás számára nemcsak földrajzilag, hanem lelkileg is messzebbre esik, mint Berlin. A város, amelyre a háború utáni politika és ezen túlmenően Konrad Adenauer is erősen rányomta bélyegét, összes emberi vonásával és közvetlen kapcsolataival bejárhatóságával és „megélt” kereszténydemokráciájával a régi szövetségi köztársaságot képviseli.
Brüsszel mindezekhez képest egészen más, egy immáron teljesen bezárult buborék. A város, mint az európai politika koncentrációjának egyik fellegvára, embertömegeket nyel el és köp ki. Már nem elképzelésekről és politikai elméletekről van szó, hanem fontos a kapcsolatteremtő képesség, a kitartás, a makacsság, és egy kicsit a kíméletlenség is. A város másfajta embertípust igényel és ettől nemcsak a közép-európaiak idegenkednek. Brüsszelben az európai politikát az Európai Néppárt köreiben testközelből élhettem át és követhettem figyelemmel. Az európai fővárosban közvetlenül fel lehet ismerni és szemléletesen követni, hogyan határozzák meg a hálózatok és a hatalmi struktúrák a mai Európát.
Több mint húsz év után, 2008-ban végül hazatértem Budapestre és csatlakoztam az akkori nagy ellenzéki párthoz, amely zászlajára tűzte a polgári Magyarország kiépítésének gondolatát. A Fidesz nemzetközi és ifjúsági részén tevékenykedtem, ahol a Konrad-Adenauer-Stiftunggal való kapcsolat már szinte magától értetődő volt. Végülis átkerültem oda és ott töltöttem a rákövetkező tíz évet, a magyarországi iroda projektkoordinátoraként és később helyettes vezetőjeként.
Ez a feladat majdnem hogy zsanér és relé a magyarok és a németek, a magyar és a német politika, a magyar és a német politikai kezdeményezések, politikai értelmezések és politikai elvárások között. A gyakorlatban ez a tudásátadás, a tehetséggondozási és utánpótlási programok, valamint a politikai kapcsolatok és partnerségek egy cizellált, finom háló keretében valósulhattak meg. A politikai döntéshozók gyakran találkoztak és sokszor folytattak párbeszédet – akár Brüsszelben, Berlinben, Bonnban, Budapesten vagy bárhol Európában. A legfontosabb az volt, és az is marad, hogy embereket hozzunk össze és bizalmat teremtsünk. Ehhez stabil, terhelhető és tartós kapcsolati hálóra van szükségünk a társadalom minden szegmensében, de különösen mindkét ország politikai elitjeiben.
A 2020. december 1-jén újonnan alapított Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért pontosan ezen követelmények fényében fog fórumot teremteni a Németország és Magyarország közötti akadémiai, tudományos és politikai párbeszéd számára, illetve megismertetni mindkét ország döntéshozóit, fiataljait a másik vitáival, folyamataival és gondolkozásával. Ebben központi szerepet játszik az információcsere, a hálózatépítés, valamint az utánpótlás- és tehetséggondozás. Az intézet az ebből a célból kiválasztott kérdésekkel kapcsolatos publikációkat és háttérbeszámolókat fog közölni, konferenciákat, szimpóziumokat és szakértői beszélgetéseket fog szervezni, valamint németnyelvű akadémiai szereplőket fog meghívni, valamint a köz- és tudományos életbe integrálni. Célunk, hogy a magyar-német párbeszéd egy új felülete és otthonaként erősítsük a már meglévő együttműködéseket és új tereket nyissunk a két nemzet közötti kapcsolatépítéshez.
A szerző a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója.
Borítókép: Getty