Az Európai Unió tagállamainak kormányai kedden állapodtak meg arról, hogy az év végre meg akarják takarítani az éves földgáz-fogyasztásuk 15 százalékát. Önként, de aki ezt elmulasztaná, azt kényszeríthetik.
Ezen kívül a felelősségteljes politikát folytató és idejekorán kellő földgáz-tartalékot felhalmozó országokat a megállapodás szerint kényszeríteni lehetne arra, hogy kisegítsenek más, kevésbé felelősségteljesen készülő országot – ez mindenek előtt Németországot jelenti, ahol a földgáz-tartalékok az éves fogyasztás fogvacogtató 16 százalékát érik el.
Ez nem azt jelenti, hogy a budapesti kormány nem akarna elszakadni a földgáztól, sőt ez volt Orbán Viktor múlt hétvégi, Tusványoson, Erdélyben tartott legújabb beszédének egyik kiemelt eleme: eszerint a Nyugat legnagyobb problémája jelenleg az, hogy tőkével és katonai erővel ugyan rendelkezik, de korunk döntő jelentőségű nyersanyagaival nem. Nincs energiája és nincsenek a mikrocsipek, számítógépek és mobiltelefonok gyártásához elengedhetetlen úgynevezett ritkaföldfémei. A magyar kormányfő hangsúlyozta, hogy mindenek előtt a földgáz jelent problémát. A földgáztól pedig szerinte le kell válni, hiszen villamos energiát itthon is lehet termelni nukleáris vagy megújuló energiával.
A médiában erről semmit sem lehetett olvasni, mert az újságírókat hipnotizálta egyetlen mondat, amelyet Orbán tudatosan emelt be a beszédébe, hogy hipnotizálja őket: szerinte a társadalom Nyugat-Európában Közép-Európával ellentétben „kevert fajú”. Ez különösebb szimpátiát ugyan nem hozott Nyugaton, de annál nagyobb feltűnést okozott szerte a világban – ami varázsütésként hozza magával a politikai sikert a saját hazájában.
A lakossági energiafogyasztás támogatásának csökkentéséra vonatkozó magyar kormánydöntés is egyértelműen bizonyítja, hogy Magyarország le akarja építeni földgáz-fogyasztását. A lakossági villamosenergia-ár augusztus elsejével kétszeresére, a támogatott áramár viszonylag alacsony felső határát meghaladóan emelkedik. Aki többet fogyaszt, az tehát a dupláját fizeti.
Aki viszont átlagon felüli mennyiségű földgázt fogyaszt, az augusztus elsejétől az eddigi támogatott ár hétszeresét fizetné. Ez mutatja, hogy Magyarország jelentősen akarja csökkenteni a földgáz-fogyasztását. Tilalmak nélkül, csakis az árakkal.
Eddig minden világos. Az Európai Unió földgáz-terve a jóváhagyott formában szintén nem jelent problémát, hiszen sok a kivétel – többek között olyan országok tekintetében, amelyek átlagon felüli mennyiségben tárolják be a földgázt. Ilyen például Magyarország. Ezt tehát az európai szolidaritás egyik formájának tekintik. Ha Magyarországnak ráadásul sikerül megvásárolni a tervezett további 700 milliárd köbméternyi orosz földgázt is, akkor ezt végül majd valószínűleg az akkor már jóval magasabb piaci áron adhatja tovább az energiapolitikában oly óvatlan németeknek.
A kényszerintézkedés mechanizmusát – a takarékosság vagy a földgáz „szolidáris” elosztása érdekében – az állam- és kormányfők tanácsa kezdeményezheti minősített többséggel a bizottság ajánlására.
Mindazonáltal nem az uniós terv jóváhagyott, végleges változata a figyelemre méltó, hanem az eredeti első javaslat, amellyel a bizottság megkezdte a tárgyalásokat.
Ez az eredeti terv azt irányozta elő, hogy a bizottság egyszerűen csak önállóan, saját belátása szerint hirdethetne földgáz-ellátási vészhelyzetet, ami a tagállamokat kollektív földgáz-gazdálkodásra kényszerítené. Ez nagy horderejű eszköze lett volna a brüsszeli hatalmi központnak.
Alternatív lehetőségként az eredeti terv azt irányozta elő, hogy „két ország” – később: „három ország” – kezdeményezheti a földgáz-vészhelyzetet. Ez magyarul Német- és Franciaországot jelentette.
Figyelemre méltó, hogy ilyen lendülettel akartak maguknak ekkora hatalmat vindikálni. Ez pedig egyúttal ijesztő is: valóban azt akarjuk, hogy ennyire nyilvánvaló politikai hatalmi ösztönökkel rendelkező bizottság vezessen minket? Nem lenne sokkal inkább az a feladata, hogy közvetítsen az érdekegyeztetésben és hogy a kollektív gyámság legkisebb közös nevezőjére törekedjen a legnagyobb közös többszörös helyett?
Ez talán egy olyan gondolat, amelyet az Európai Unió reformjáról adott esetben folytatott vitákban figyelembe kellene venni.
Ez az oka Magyarország ellenvetésének is: az új kényszerítő intézkedésnek nincsen világos jogalapja az európai szerződésekben. Ez valószínűleg nem teljesen így van. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikke leszögezi, hogy az unió energiapolitikája a „szolidaritás szellemében” érvényesül. Szükség esetén ebből jogilag bármi levezethető.
