Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy olyan világszép leány, mint égen a ragyogó csillag. Amikor eladósorba került, regisztrált az online társkeresőkre, letöltötte a legnépszerűbb dating alkalmazást, jobbra húzta a dali szép hercegeket, majd várta azt, akivel matchelnek, leküzdik a három próbát, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak.

 Az egyedülállók piaca

A párkapcsolat és a szerelem mindig is fontos témakör volt az emberiség történetében. A hozzánk illő társ megtalálása azonban csak a lányregények és a hollywoodi filmek rózsaszín világában könnyű műfaj. A régi rendszer hagyományai eltűntek, már nem a társadalom szabályai, vagy a szülők akarata szabják meg, hogy kivel házasodjunk össze. Cupido íja mégis pihen, a folyamatosan alakuló életformánk és munkakörülményeink, a földrajzi mobilitás nem biztosít megfelelő közeget a személyes ismerkedésnek és a kapcsolatok elmélyítésének.

Magyarországon a 2016-os mikrocenzus adatai szerint 188 ezer 20-39 év közötti és közel 63 ezer 40-49 éves szingli él.

Természetesen az egyedüllét lehet egy önként választott életforma is, ugyanakkor a magyar kutatások szerint a fiatalok többsége házasságpárti, az egyedül élők jelentős része vágyik párkapcsolatra és a későbbiekben gyermekre is.

Dan Ariely amerikai pszichológus-közgazdász egyenesen úgy fogalmaz, hogy „az egyedülállók piaca egyike a legégbekiáltóbb piaci kudarcoknak a nyugati társadalmakban.”  Ezt a piaci rést használták ki az internetes társkeresők, ahol immár nem a szülők igényei mentén szűrjük a jövendőbeli partnereket, hanem saját elképzeléseink szerint válogathatunk. A pandémia okozta elszigeteltség még inkább beszűkítette a személyes ismerkedés lehetőségéit, így az utóbbi évben az online társkeresés még nagyobb teret kapott. A kutatások szerint az online alakuló párkapcsolatok nem törékenyebbek és a minőségük sem rosszabb, mint az offline létrejött párkapcsolatoknak, ugyanakkor sokan számolnak be arról, hogy az online társkeresés hosszú és fárasztó folyamat. Éppen ezért érdemes tisztában lenni azokkal a lélektani kérdésekkel, amik az internetes ismerkedés során hatással vannak a társkeresőre.

1. Választásaink fogságában

A személyes választási szabadság örvendetes, üdvözlendő tény, kérdés azonban, hogy mihez kezdünk vele? Barry Schwartz pszichológusprofesszor szerint: „Ha az embereknek nincs választási lehetőségük, az élet csaknem elviselhetetlen számukra. Ahogy a lehetőségek száma nő, mint ahogy fogyasztói kultúránkban is történik, a függetlenség, a szabályozás, a szabadság keveredése pozitívan és erőteljesen jelentkezik. A választási lehetőségek számának további növekedésével a negatív körülmények is jelentkeznek, és odáig szaporodnak, mígnem túlterheltnek érezzük magunkat. Ettől kezdve választásaink már nem szabadítanak fel többé, inkább gátolnak.”

Az internetes társkeresés világában a választási lehetőségeink szinte határtalanok. A rengeteg profil közül a tökéletes partner felkutatása óriási munka, ami döntésképtelenséghez vezethet. A lehetőség széles tárháza azt az illúziót kelti, hogy létezik tökéletes választás,  ami egyrészt a várakozásaink fokozódásával, másrészt a döntésünkkel kapcsolatos bizonytalanság, elégedetlenség és önhibáztatás érzéseivel járhatnak együtt.

A fenti csapdák hatását úgy enyhíthetjük, ha tudatosítjuk, hogy a „tökéletes társ” eszményképe csupán romantikus ideál, a kielégítő kapcsolat valójában közös munka eredménye, ami a mindennapi egymásra figyelésben, a törődésben és gondoskodásban érhető tetten.

2. Valódi jelenlét és figyelem

Az online ismerkedés kitágítja azok körét, akikkel egyidőben kapcsolatba léphet a kereső. A párhuzamosan folytatott csevegések felszínessé teszik a kommunikációt, hiszen lehetetlen egyszerre több beszélgetésben valódi figyelemmel jelen lenni. Ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy az online találkozók során is valóban jelen vagyunk, ahogyan azt egy közös vacsora vagy kirándulás esetén tennénk.

Fotó: misdemeanorjustice.org

3. Tudatos társkeresés

A motivációkat illetően érdemes eloszlatni azt az előítéletet, hogy a dating alkalmazások felhasználói mind szexpartnert keresnek. Berger Viktor a mediatizált szerelemről írt remek tanulmányában kiemeli, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján mindkét nem esetében a társkeresés/szerelmi motiváció szerepel az első helyen. Persze ettől még sokan vannak, akik futó kalandok reményében regisztrálnak. Az azonban mindenképpen elmondható, hogy az online társkeresésben megszűnt a kétértelműség. A helyzet mesterségessége és a spontaneitás hiánya egyeseknek zavaró, míg mások kiélvezik az előnyét, hogy a kezdeményezés nehézségéből fakadó kellemetlenségeket elkerülhetik.

Ebből adódóan viszont előfordulhat, hogy az ismerkedés során a felek átugranak bizonyos lépcsőfokokat és túlontúl hamar intim viszonyba sodrodnak, olykor még azelőtt, hogy személyesen találkoztak volna.

Vannak, akik arról számolnak be, hogy ezután a személyes találkozás nehézzé válik, mert elkezdenek szorongani attól, hogy az online megélt közelség érzés a személyes randi során szertefoszlik. Jó, ha figyelünk arra, hogy az ismerkedés íve megmaradjon, és ne maradjanak ki fontos lépcsőfokok az egymásra találás során.

4. Filterezhető ember

Az internetes társkeresők algoritmussal könnyen mérhető és kereshető tulajdonságokkal próbálják leírni a felhasználókat, ami olyan érzetet kelt, mintha termékek közül válogatnánk.  A kategorizált tulajdonságlista azonban nem mond semmit a tekintetünkről, az arcmimikánkról, a testbeszédünkről, az illatunkról, a hangszínünkről, a kisugárzásunkról, vagyis képtelen megragadni azt, hogy valójában milyen érzés velünk lenni. A feltöltött fényképek nagy hangsúllyal esnek latba, ami szintén az eltárgyiasulás irányába mozdítja a felhasználókat, és képtelen megragadni a látványon túli többletet, magát az embert. A külső az offline ismerkedésben is nagy szerepet játszik, a személyesség mégis lehetőséget ad az egymásra hangolódásra, illetve a vonzalom lassú kibontakozására, valamint arra, hogy ne utasítsuk el a másikat csupán kategóriák feltételezett tulajdonságai alapján.

Érdemes az internetes profilok nézegetése közben is emlékeztetni magunkat, hogy nem egy tökéletes netes profilt, hanem egy hús-vér embert keresünk, aki a kategóriák mentén talán nem felel meg az összes elképzelésünknek, de ettől a társasága még nagyon is élvezetes lehet.

 

5. Hiteles énbemutatás

Az (ön)tárgyiasítás egészen addig vezethet, hogy a hiteles énbemutatás igénye elvész. Ez a jelenség általános emberi viszonyulás, sokan az offline ismerkedéskor is megpróbálják jobb színben feltüntetni magukat, főként, ha futó kalandot keresnek. A kutatások szerint azok törekszenek jobban a hiteles énbemutatásra, akik hosszútávú kapcsolatban gondolkoznak, így  a személyes találkozón is szeretnének jó benyomást tenni. Célszerű már a profilunk megalkotásakor a hitelességünket és önazonosságunkat megőrizve olyan információkat megosztani, amik az ismerkedés további részében is igaznak bizonyulnak, és építik a kapcsolatot.

6. Mediatizált kapcsolatok

A személyesség érzése online is létrejöhet, érdemes azonban jól megválasztanunk, hogy miről és hol kommunikálunk egymással. Dan Ariely és munkatársai kutatása szerint tanácsos az online randizás során a valós interakciókat lemodellezni, vagyis közös tapasztalatszerzésen keresztül ismerkedni. Tehetünk virtuális kirándulásokat és sétákat, nézhetünk online filmet vagy színdarabot, megoszthatjuk egymással a kedvenc könyveinket, amiről aztán beszélgethetünk. Javasolt a kommunikációs csatornát is jól átgondolni, és hosszas chatelés helyett mihamarabb videóhívásban beszélgetni, majd amint lehetséges, személyesen is találkozni, így elkerülhető, hogy azzal töltsük az időnket, aki személyesen nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, illetve a kötődés sem mélyüljön el annyira, hogy az nehezen legyen átültethető a valós találkozás világába.

Borítókép: deeperdatingpodcast.com