Bizonyára emlékszünk Sziszüphoszra, akinek büntetésül szabták, hogy egy hatalmas kősziklát gurítson fel egy hegyre, majd le a másik oldalon. Amikor azonban már majdnem felért a csúcsra, ereje elfogyott, a szikla pedig visszazuhant az eredeti helyére. Sziszüphoszhoz hasonlóan érezhetik magukat azok a szervezetek is, amelyek képtelenek a változásra, viszont egy véget nem érő versenyhelyzetben kell túlélniük.

Általában három minta ismétlődik: küzdenek a versenytársakkal, az életben maradásért harcolnak (pandémia idején főleg), s emellett versenyt futnak a technológiai fejlődéssel is, amely digitális transzformációra kényszerít mindenkit.

Mijamoto Muszasi könyve alapműnek számít, és rokon gondolatokat közöl a valaha élt legnagyobb kardforgató Szun mesterrel, aki szintén egy fontos munkát írt meg kétezer ötszáz évvel ezelőtt.

Muszasi a híres-hírhedt japán filozófus, tanító, egy „kenszei” volt, azaz a kard mestere. Gátlástalan és legyőzhetetlen harcos, aki szamurájok és róninok tucatjait győzte le megalázó tiszteletlenséggel és fölényességgel. Csak élete késői szakaszában vált igazi szamuráj-szellemiségű emberré, és ezáltal a kardforgatás egyik stílusának alapító mesterévé. Fokozatosan formálta át magát ösztönös harcosból olyan emberré, aki megszállottan keresi a vallásos önfegyelmet és a természettel való azonosulást. 

Életének utolsó éveiben megírta a kétkardos vívás és a taktika esszenciájának számító híres művét, Go Rin No Sho-t (Az öt elem könyve), amelyet máig rengetegen forgatnak világszerte. Ebből származik az alábbi idézet is:

Ezzel a kijelentéssel Muszasi a stratégiaalkotás esszenciáját fogalmazta meg. Annak ellenére, hogy rengetegen hangsúlyozták ezt azóta is, számtalan olyan szervezettel találkozom manapság, amely egy jól hangzó küldetést fogalmaz meg, és ezt általában prioritásokkal támasztja alá. Ha megnézzük a szó eredeti latin jelentését (prior vagyis első), rájövünk, hogy ennek a szónak nem lenne szabad, hogy többes száma legyen, hiszen prioritás csak egy létezik.

A stratégiai prioritás tehát valójában pontosan az, amire Muszasi is céloz, az első és legfontosabb dolog, amire fókuszálunk egy adott élethelyzetben.

Érdekes módon ez a fajta tisztánlátás inkább az irreguláris hadviselő felekre (gerillálkra) volt jellemző. Gondoljunk csak a trójai háborúra és „bevetett” falóra, amely kiválóan illusztrálja azóta is az irreguláris gondolkodást.

A gerilla módszerek napjainkban az üzleti életben is nagyon népszerűek, a hadviselésben meglepően jó sikerrátával rendelkeznek, amely elsősorban annak tudható be, hogy a legtöbben még mindig nem ismerték fel: az aszimmetria sikere elsősorban nem erőforrásbeli különbségből, hanem az egymástól eltérő szemléletmódok eltéréséből fakad.

Hasonlóan meghatározó alakja a stratégiai gondolkodásnak Szun-ce, a legendás hadvezér és filozófus, aki feltehetően a kínai Vu állam szülötte volt. A háború művészete című munkája hívta fel rá Ho-lünek, Vu állam királyának figyelmét. 

Ho-lü felismerte, hogy Szun-ce olyan ember, aki tudja hogyan kell a hadsereget irányítani, ezért kinevezte őt tábornokának. A hadvezér több államot meghódított, és a stratégiáról szóló munkája napjainkig az egyik legnépszerűbb olvasmány katonák és az üzletemberek körében egyaránt.

Az irreguláris gondolkodásmódra A háború művészete is kiváló iránymutatást ad, egyben tapasztalatokkal is szolgál azok számára, akik sikerrel szeretnének navigálni napjaink egyre kiszámíthatatlanabb világában.

„Így aki igazán ért a hadviseléshez, úgy töri meg az idegen sereget, hogy nem vív csatát vele; úgy foglalja el az idegen városfalat, hogy nem ostromolja meg; úgy semmisíti meg az idegen fejedelemségeket, hogy nem tart sokáig (a háború).”

Szun-ce művének lényegi mondanivalója, hogy a háború igazi művészetét azok sajátítják el, akik képesek vérontás nélkül sikereket kivívni. Ez az eredetileg katonai stratégák által megfogalmazott gondolat az üzleti életben elvezetett napjainkra odáig, hogy a vállalatok a kék óceán stratégiát alkalmazva próbálnak meg versenyhelyzet helyett újabb piacok megteremtésével tartós versenyképességet elérni.

A stratégia célja ebben az esetben, hogy a győzelmet a lehető legkevesebb erőforrás ráfordításával érjük el, valamint folyamatosan törekedjünk arra, hogy ellenfeleinket kizökkentsük a tempójukból és reakcióra kényszerítsük. Ha jobban belegondolunk Szun mester már évezredekkel ezelőtt megfogalmazta az innováció lényegét.

„Így hát a harchoz az ért igazán, aki szilárdan áll abban a helyzetben, amelyben nem szenvedhet vereséget, s ugyanakkor nem szalasztja el azt (a helyzetet), amelyben az ellenségnek vereséget kell szenvednie. Ezért győzelmet aratni az a hadsereg fog, amelyik először győz és csak azután keresi a harcot; vereség pedig arra a hadseregre vár, amelyik először harcol és csak azután keresi a győzelmet.”

Ez pedig azt jelenti, hogy a stratégia lényege nem egy remekbe szabott terv kivitelezése. Mind Muszasi, mind pedig Szun-ce arra tanítanak bennünket, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat, amelyben a folyamatosan hagyományostól eltérő lehetőségeket térképezhetünk fel.

A sikeres stratéga tehát mindig olyan lehetőségeket keres, amelyek közül – az éppen aktuális helyzetnek megfelelően, a célkitűzéseink figyelembevételével – választhat.

Sziszüphosz példájánál maradva képzeljük csak el: nem a csúcsra törekszünk felgördíteni egy nagy sziklát, hanem inkább úgy helyezkedünk el a hegyoldalon, hogy a szikla bármely irányba legurulhasson egy kis lökést követően. Ezt nevezi Szun-ce előnyös helyzetnek, kínaiul sinek, hangsúlyozva, hogy a stratégia megvalósítása során ilyen helyzeteket kell teremtenünk a szervezeteink számára.

A si jellemzője, hogy bár rugalmas és adaptív, ugyanakkor soha nem tartós, csak ideiglenes előnyt biztosít. Míg a tradicionális tervezés alapú stratégiai szemlélet szerint a siker kulcsa a zseniális vezető vagy az erőforrásfölény, Szun-ce szerint a megoldás a si helyzetek megteremtésében és fenntartásában rejlik.

Ahogyan egy gyakorlott szörfös képes felmérni az áramlatokat és a víz mások számára kiszámíthatatlannak tűnő mozgását, úgy a gyakorlott vezető is idővel képessé válik arra, hogy felfedezze a lehetőségeket és úgy mozgassa a rendelkezésére álló erőforrásokat, hogy azokból a lehető legnagyobb hasznot húzza.

„Erőnket az íj megfeszítéséhez, kiszámítottságunkat pedig a nyíl kilövéséhez lehessen hasonlítani.”

A gerilla szemlélettel tehát folyamatosan újszerű és meglepő dolgok bevezetésére és új piacok létrehozására kell inkább törekedni. Ezek a si helyzetek lehetővé teszik számunkra kiszámíthatatlan viszonyok között is, hogy képessé váljunk szinte bármire rugalmasan reagálni.

Erre a rugalmasságra különösen nagy szükség van egy olyan világban, ahol megnövekedett a kulcsfontosságú szereplők száma, és a közöttük lévő kapcsolatrendszerek keszekuszaságából adódóan egyre komplexebb környezetben kell helyt állni. És ha már keszekuszaságról és túlterheltségről van szó, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az az egyetlen dolog amire valóban fókuszálni szeretnénk?

Borítókép: easttenthgroup.