Az alábbi írás társszerzője Takács Kitti, az MCC Vezetőképző Akadémia munkatársa.

Hogyan tudom a napjaimat hatékonyabban megtervezni és ezáltal jobban teljesíteni? Miért változtassak és hogyan építsek rendszereket a mindennapokba? Mennyi időt és energiát vagyok hajlandó erre szánni és ez mit eredményezhet a (közeli) jövőben?

Az MCC hallgatói az elmúlt hónapokban egy olyan tanfolyamon vehettek részt, amelynek középpontjában új szokásminták kialakítása állt, és amelynek célja a kihívásokkal szembeni ellenállóképesség (reziliencia képesség) fejlesztése volt.A három hónapot felölelő program blended-learning megoldásokkal, napi leckék és feladatok elvégzésével egy olyan fejlesztési környezetet biztosított a résztvevőknek, melynek során a tanultakat felhasználva egyénre szabottan a saját egyéni céljaikhoz tudták igazítani.A tanultakat egyből át is ültették a mindennapok gyakorlatába, reflektáltak saját tapasztalataikra, megosztották és megbeszélték egymással a sikereket, nehézségeket és ezáltal közösséggé kovácsolódtak az online térben és a workshopokon.A tanfolyam egyediségét az adta, hogy csúcstechnológiával támogatott felmérések, folyamatos bioszenzoros monitorozás, és profi szakemberek által biztosított egyéni konzultációk segíthették fejlődésüket. Ilyen képzésre eddig maximum nagyvállaltok csúcsvezetőinek nyílt lehetősége.

Miért is van szükség erre a képzésre?

A körülöttünk lévő világ folyamatosan változik, ami bizonytalanságot eredményez.

A személyes adaptáció képessége manapság alapkövetelmény mindenki számára. Sajnos a legtöbben nem tudják, hogyan is fogjanak hozzá, az újévi fogadalmaink elbuknak. Nem alkalmazunk rendszereket és nem tudjuk hogyan győzzük le a mindennap felmerülő akadályokat. Ezekre kell felkészülni, amikor szokásokat próbálunk átalakítani az életünkben. Azt is el kell fogadnunk, hogy a hibázás természetes velejárója a folyamatnak, és komoly szerepet játszik a fejlődésben és a rugalmas adaptációban. A rendszerek és a belső motivációt segítő módszerek segítenek abban, hogy tartósan kövessük a céljainkat.

A vírushelyzet 3. hullámának a kezdetén, amikor újfent visszatértünk az otthoni munkavégzéshez, az én szokásom (amin legelőször dolgoztam) napi 10.000 lépés megtétele volt a szabadban. A ’miért’-emet úgy fogalmaztam meg, hogy a szabadban töltött idő sokat segít a mentális egészségem megőrzésében, összeszedettebb és tudatosabb vagyok általa, és a teljesítményem is javul az életem minden területén. A célkitűzésem lett az a napi 1-1.5 óra „énidő”, amit Budapest felfedezésével, podcast/zene hallgatásával, vagy a saját gondolataim rendezésével töltöttem. Ezt a szokást viszonylag hamar megtanultam alkalmazni a mindennapokban, de a váratlan helyzetek és a komfortzónából kilépés továbbra is nehézséget okozott. A bizonytalan, stresszes helyzetek kezelése személyiségemből fakadóan nem megy a legkönnyebben. Szeretem az előrelátható dolgokat, illetve igyekszem mindenre előre felkészülni. Éppen ezért a tanfolyam segítségével az elmúlt pár hónapban arra törekedtem, hogy tudatosan olyan példákat keressek az életemből, amikor ilyen helyzetben találtam magam (akár akaratomon kívül is) és arra a következtetésre jutottam, hogy ezekből tanultam a legtöbbet magamról és a körülöttem lévőkről is. Bár továbbra sem mondom, hogy ilyen helyzetekbe bátran vetem bele magam, de talán a ’mindset’-em változik, és azon kapom magam, hogy megváltozott a gondolkodásom.

A tanfolyam alatt a szokásaim átalakítása révén több dolgot is tanultam. Egyrészt arra jöttem rá, hogy a rugalmasság és az adaptáció mennyire fontos. Már egy hónap elteltével is úgy érzem, képes vagyok jobban elfogadni, hogy ”csak a változás állandó” és ez számos pozitívummal jár az életemben. A mindennapi ellenállások és nehézségek leküzdéséből is sokat tanultam. Hasznos volt, hogy megértettem:

a terveink térképek, amelyek rugalmasan alakíthatók.

Ez meggátolt abban, hogy ha egy új szokást szerettem volna beépíteni az életembe és nem ment elsőre 100%-osan, elkedvtelenedjek.  Arra is ráeszméltem, hogy nem kell tökéletesnek lennie a tervnek, hiszen heti szinten felülvizsgálom azt, amit csinálok, elemzem a saját eredményeimet, ellenállásaimat és azokat figyelembe véve alakítom át a rendszereket, amiket alkalmazok.A méréseket egy valós idejű HRV – heart rate variability - monitorozásra alkalmas eszköz segítette, amely a szívfrekvencia variabilitását hasznos, hogy folyamatosan nyomon kövessük, mely szokásaink működnek. Az elmúlt évek kutatásai azt bizonyítják, hogy a HRV alkalmas arra, hogy segítségével nyomon követhessük a szervezetet ért terhelő és pihentető hatásokat, és ezek egymáshoz viszonyított arányát. Elemezhető az alvás minősége, a stresszhatások és regeneráció mennyisége is.

Segítségével kiismerhetővé válnak tevékenységeink szervezetre gyakorolt hatásai. A tanfolyam során speciális tanácsadás segítségével megértettük a saját biológiánkat, és megtanultuk hogyan használjuk fel a saját bioritmusunkat, ahelyett, hogy küzdenénk ellene. Ez önmagában is komoly teljesítménynövekedést jelentett. A tanfolyam közepére elértem azt, hogy több szokásom megváltoztatásán is dolgozom egyszerre, tudva, hogy a rendszerek fontosabbak a terveknél. Legfőképpen pedig arra jöttem rá, hogy a szokások azért kulcsok az önfejlesztésben, mert tudattalan mechanizmusok, amelyek nem igényelnek különösebb gondolkodást, vagy energiabefektetést.

Nagyon nem mindegy, hogy tudatosan feltérképezem és alakítom-e őket az életemben, vagy elszenvedem a (sokszor negatív) következményeiket.

Tisztában vagyok vele, hogy az út elején járok, és hónapokig, vagy évekig kell gyakorolnom, hogy igazán jelentős életmódváltást tapasztaljak, de rájöttem arra, hogy ez nem kínszenvedés, hanem egyfajta játék, ahol a tét mégiscsak óriási: az életem!Ha már mindenhol azt olvassuk, milyen szépen nő az átlagéletkor, én szeretném ezt a remélhetőleg hosszabb időszakot testileg és lelkileg is egészségesen leélni.Ehhez viszont már most meg kell alapoznom azokat a szokásokat, amelyek hozzásegítenek egy rugalmas és hatékony életvezetés kialakításához.