Napjainkban egyre több gyermeket érint az iskolai bántalmazás, iskolai zaklatás vagy elterjedtebb nevén bullying jelenség. Az utóbbi fogalom az Amerikai Pszichológiai Társaság definíciója szerint ez cselekvést jelöl amikor egy személy agresszív magatartást mutat egy másik személy felé, őt többször bántalmazza akár verbálisan vagy fizikailag. Az iskolai kortársbántalmazással kapcsolatban több probléma is felmerül. Egyrészt az eset sokszor rejtett marad, vagy hogyha fény is derül rá, mind a diákok, mind a pedagógusok gyakran lekicsínlően állnak a problémához. Emellett a másik nagy kihívás az, hogy a szülő-diák-pedagógus hármas egyike sincs felkészítve a helyzet megfelelő kezelésére. Emiatt kezdtek egyre inkább elterjedtté válni a különböző anti-bullying programok, amik már a világ minden táján segítenek az iskoláknak, hogy egy biztonságos és támogató kortárs környezetben tölthessék a diákok mindennapjaikat.

Az ehhez kapcsolódó cyberbullying (mindennek az online térben elkövetett megfelelője) is terjed, hiszen itt még kevesebb felügyelet jut a diákokra, így a bántalmazás akár teljesen rejtve maradhat. Nem is beszélve a virtuális tér kínálta anonimitásról, ami csak növeli az elkövetői agresszíót.

A diákok védelme szempontjából tehát mind az edukáció, a prevenció, valamint a zaklatás megtörténte esetén az intervenció is kiemelt szerepet kell, hogy kapjon.

A probléma időbeni felismerése különösen nehéz az iskolai bántalmazásnál. A bevezetésben olvasható definíció nagyon jól hangzik a való életben azonban nagyon nehéz azonosítani, hogy pontosan mit is definiálunk kortárs zaklatásként. Hogyan lehet például elkülöníteni egy barátok közötti heves veszekedést akár fizikai bántalmazással a mindennapos ám nem olyan heves megalázó beszólásoktól? Melyiket kell problémának tekinteni, és melyik a "diákvilág" velejárója?

Sokan ugyanis úgy tartják, hogy a diákok mindig is gonoszkodtak egymással, gondoljunk csak a szüleinktől hallott vagy akár regényekben olvasott, hétköznapi diákcsínyekre. Nem szabadna azonban mindent egy kalap alá véve, valamiféle természetes jelenségként "ráhagyni" minden esetet a fiatalokra. A bullying-ot elszenvedők olyan sérüléseket szerezhetnek, amelyek egész életükben elkísérhetik őket, így a prevenciós és a felismerést célzó programoknak kiemelt helye van. Mindemellett a pedagógusoknak kezében legyenek olyan eszközök, és tudás, amivel kezelni is tudják az ilyen szituációkat.

A prevenciót és intervenciót ötvöző programokra nagyon jó példát kínál a finn KiVa program, amit 2006-ban a Turkui Egyetemen fejlesztettek ki.

Finnországban a 2000-es évek elejétől az Oktatási és Kulturális Minisztérium törvénybe foglalta, hogy az iskoláknak kötelessége fellépnie a bántalmazás ellen, ezzel minden finn oktatási rendszerben tanuló diákot védelmezve. Magyarországon 2016 és 2018 között került bevezetésre kísérleti jelleggel három iskolában a KiVa magyar adaptációja, amely eredményesnek bizonyult mind a bántalmazás visszaszorításában, mind a közösségformálásban is.

Napjainkban a finn alapfokú oktatási intézmények legtöbbje, több mint 90 százaléka használja a KiVa programot, ezzel évente 20-30 százalékkal csökkentve az iskolai bántalmazást az országban. A programnak három fő célja van: megelőzni a bullying jelenségét, hatásosan kezelni amennyiben mégis megtörténik, valamint minimalizálni a bullying negatív hatásait. A gyakorlatok hátterében az a központi gondolat áll, hogy a kortársbántalmazás egy csoportfolyamat, így mindenképpen csoportban kell értelmezni és dolgozni vele.

Emellett a KiVa nagy figyelmet fordít a bystanderek, vagyis „megfigyelők” szerepére a bántalmazás folyamatában, ők azok ugyanis, akik passzív viselkedésükkel felhatalmazzák a bántalmazót a cselekedetre.

Számomra nagyon megtetszett már a program elnevezése is, ugyanis a „kiva” szó finnül a magyar kedves, barátságos tulajdonságnak feleltethető meg. Emellett pedig a Kiusaamista Vastaan szó szerint azt jelenti, hogy „zaklatás ellen”, ebből áll össze a KiVa mozaikszó. Emellett pedig nagy vonzereje a programnak az oktatást támogató alkalmazásként kifejlesztett számítógépes játék, amivel a gyerekek szabadabb és játékosabb környezetben mélyíthetik el tudásukat.

Ahogyan említettem tehát a KiVa mind prevenciós, mind intervenciós elemeket magában foglal. Az első elem minden diákra egyenlő mértékben vonatkozik, míg az intervenció csak az éppen bántalmazásban érintett diákok esetében használandó. A programot a KiVa csoporttagok koordinálják, akik pedagógusok, valamint segítő szakemberek (iskolapszichológus, szociális munkás) és általában 3-4 fő szükséges a feladatok ellátásához. A prevenciós program három egységből épül fel, amely mindig az adott életkorhoz kapcsolódóan segít a bántalmazásról való tudás bővítésében és feldolgozásában.

A program fő célja az általános iskolai évek alatt, hogy egy bántalmazás ellenes csoportnorma alakuljon ki az osztályközösségben. Ugyanis valószínűleg mind bántalmazásra hajlamos, mind áldozati szerepre hajlamos diákok is kerülnek az osztályba, de ha nem kötődik szociális jutalom, például népszerűség a bullying folyamatához, akkor nem fog bekerülni a normák közé. Így fontos szerepet kap a programban az áldozattal való együttérzés, empátia fejlesztése. Ez leginkább a már említett bystander-hatás miatt fontos, hiszen hogyha egyrészt nem normaszerű a bullying, másrészt együttérzés jelenik meg az áldozattal, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy egy esetleges bántalmazás során is közbelépnek a diákok, és a pedagógus segítségét kérik.

Ahogyan említettem a KiVa intervenciós elemeket is magában foglal, tehát amennyiben a kortársbántalmazás ténylegesen megtörténik, a KiVa csoport tagjai kezelik a szituációt. Itt fontos megemlíteni, hogy a program központi eleme a szülő-diák-pedagógus egység fenntartása, így mindhárom fél folyamatos és aktív résztvevőként van jelen.

Az intervenció a protokoll szerint úgy zajlik, hogy a KiVa csapat először az áldozattal beszél, hogy valójában mi is történt, majd a bántalmazóval veszi fel a kapcsolatot, hogy mit fog tenni a bántalmazás megszüntetése érdekében.

Ez két módon valósulhat meg, vagy szembe állítják azzal, amit tett, és elmondják neki, hogy ez nem helyes, valamint úgy, hogy segítséget kérnek tőle, hogy az áldozat jobban érezze magát. Ezek után a kiképzett szakemberek bizonyos időközönként utánkövető beszélgetéseket folytatnak a gyerekekkel, valamint folyamatos tájékoztatást kapnak az osztály légköréről a pedagógusoktól.

Láthatjuk tehát, hogy a KiVa program egészen a megelőzéstől a beavatkozáson át az utánkövetésig kínál megoldást az iskolai kortársbántalmazás jelenségére. Nem véletlen, hogy a programot napjainkban már Új-Zélandtól egészen az Egyesült Államokig használják, és alakítják az adott ország oktatási rendszeréhez. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy megóvjuk a legfiatalabb generáció mentális egészségét azáltal, hogy egy támogató és mindenekelőtt biztonságos környezetet biztosítunk nekik az általános iskolai évek alatt. Ez ugyanis azt eredményezi, hogy számukra az agressziómentes, bántalmazásmentes csoportnormák válnak alapvetővé, így nemcsak a bullying jelenségét kezelhetjük ezen programokkal, hanem a jövő társadalmát is formálhatjuk.

Borítókép: pixabay.