Ez az a rendelet, amely az Európai Unión belüli ún. „jogállamisági mechanizmus” legújabb állomásának tekinthető. (A jogállamisági mechanizmus fejlődéséről és kronológiájáról az ezen ítélet alapjául szolgáló kereset beadásáig Sulyok Márton itt ír részletesen.)
Az Európai Unió értékközösségé válása az Alapjogi Karta alapító szerződések rangjára emelése, illetve a Lisszaboni Szerződés óta generál vitákat Európában, amelyek azonban sokszor túlmutatnak önmagukon, mivel a kérdés végső soron nem feltétlenül az értékekről szól, sokkal inkább arról a kérdésről, hogy legyen-e föderális Európa?
Az EUB ítélete szerint a jogállamisági mechanizmus (és így a kondicionalitási rendelet) célja annak megakadályozása, hogy az uniós pénzügyi forrásokat ne lehessen az Unió értékeivel össze nem egyeztethető célra felhasználni, a jogállamiság pedig egy az Európai Unióról Szóló Szerződés 2. cikkében rögzített értékek közül. A kondicionalitási rendelet szerint „a jogállamiság magában foglalja a törvényesség elvét, amely magában hordozza az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és pluralista törvényhozási eljárás meglétét; a jogbiztonság elvét; a végrehajtó hatalom önkényessége tilalmának elvét; a független és pártatlan bíróságok által biztosított hatékony bírói jogvédelem elvét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot is beleértve, az alapvető jogok tekintetében is; a hatalmi ágak szétválasztásának elvét; valamint a megkülönböztetés tilalmának elvét és a törvény előtti egyenlőség elvét.”
A jogállamisági mechanizmus (rendelet szerinti) lényege, hogy amennyiben az Európai Bizottság észleli a fenti értékek megsértését, úgy (meghatározott eljárás lefolytatását követően, amelynek részletezésétől most eltekintek) javaslatot tesz az Európai Unió Tanácsának (nem összekeverendő az Európai Tanáccsal!), amely alapján a Tanács az egyes uniós forrásokat a tagállamtól visszatarthatja mindaddig, amíg a feltételezett sérelem fennáll.
Az elgondolás első olvasatra nem is feltétlenül tűnik ördögtől valónak. Elvégre, ha rendelkezünk valamilyen forrással, azt miért kellene átengednünk olyan célok megvalósítására, amelyek nem egyeznek az értékeinkkel? Az Európai Unió Bíróságának gondolatmenete is valami hasonló elgondoláson alapul.
Végső soron a most kirajzolódó jogállamisági mechanizmuson keresztül egy nemzetközi szervezet a tagállamai által rendelkezésére bocsátott források felhasználását egy jogi természetű eljáráson keresztül egy olyan értektartalmú kritériumrendszer megvalósításához köti (az EUB az „eredménykötelem” kifejezést alkalmazza), amelynek tartalmát saját szervein keresztül állapítja meg, annak vélelmére alapítva, hogy az EU intézményei által megállapított értéktartalom megfelel a tagállamok „közös alkotmányos örökségének”, amelyre az Európai Unió épül.
A kondicionalitási rendelet szerint a jogállamiság elvei megsértésének azonosítása a Bizottság részéről alapos minőségi értékelést igényel, amelynek objektívnek, pártatlannak és tisztességesnek kell lennie, és figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló forrásokból és elismert intézményektől származó releváns információkat, „ideértve az Európai Unió Bíróságának ítéleteit, a Számvevőszék jelentéseit, a Bizottság éves jogállamisági jelentését és a Bizottság által készített uniós igazságügyi eredménytáblát, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és adott esetben az Európai Ügyészség jelentéseit, valamint a releváns nemzetközi szervezetek és hálózatok – beleértve az Európa Tanács szerveit, mint például az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportját (GRECO) és a Velencei Bizottságot, valamint az Európai Unió Legfelsőbb Bíróságai Elnökeinek Hálózatát és az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatát – következtetéseit és ajánlásait, különösen a Velencei Bizottság jogállamisági ellenőrzőlistáját.”
A Bizottság álláspontjának kialakítása során azonban elméletben nem kell figyelembe vennie például a tagállami alkotmánybíróságok gyakorlatát, vagy a nemzeti alkotmányokban foglalt rendelkezéseket. Természetesen a tagállam álláspontját az intézkedés kiszabása előtt meg kell hallgatni és lehetőség szerint figyelembe is kell venni.
A kondicionalitási rendelet alapján lefolytatandó – és ítéletében az EUB által jóváhagyott – eljárás részletszabályai helyett (azzal, hogy ezekről is érdemes részletes vitát folytatni) érdemes lehet egy pillanatra a konkrét történések mögé tekintenünk. Az Európai Unió Bírósága az elmúlt hónapokban, illetve években számtalan olyan döntést hozott, amelyen keresztül kiviláglik egy olyan, a common law jogcsaládban megszokott precedens rendszer, amelyben a tételes jog szabályait a bírói jogalkalmazás tölti ki tartalommal. De a helyzet talán ettől is tovább mutat: az Európai Unió Bírósága ugyanis olyan, az Európai Unió egészét érintő társadalmi kérdésekben (értékekben) nyilvánul meg, melyek az Alapító Szerződésekben nem szabályozott kérdéskörökre is vonatkoznak, sőt, sok esetben pontosan ellenkezőleg: olyan kérdéskörökre vonatkoznak, melyek kizárólagosan tagállami hatásköröket érintenek (pl. igazságszolgáltatás, törvényhozás működése, stb.).
Úgy tűnik tehát, hogy az Európai Unión belül az Alapító Szerződések által meghatározott hatáskörök (úgy, mint kizárólagos uniós, vagy éppen tagállami hatáskör) az EUB kikristályosodó gyakorlata és a jogállamisági mechanizmus mögött húzódó logika alapján nem érvényesülnek akkor, ha az EUSZ-ben meghatározott értékekről (EUSZ 2. cikk) van szó.
Megjegyzendő, hogy az EUSZ szerinti értékek – úgy, mint a jogállamiság – tiszteletben tartásának megkövetelése önmagában nem problematikus. Sőt, követendő és elvárható gyakorlat. Megváltozik azonban a helyzet, mikor az értékekre, mint közvetítő eszközökre kezdünk el tekinteni, amelynek tartalmát politikai törekvéseknek megfelelően határozhatjuk meg, erre a feladatra pedig egy szupranacionális bírói fórumot rendelünk. Az angol nyelvben a jogállamiságra alkalmazott terminológia a rule of law, míg a jog általi uralkodás a rule by law fogalmával írható körül. Remélhetőleg az EUB által megerősített kondicionalitási rendelet és az az alapján alkalmazott eljárás előbbit, s nem az utóbbit valósítja majd meg.
