A magyar diákok 171 éve teljesíthetik a matúra vizsgát, amelyet az 1848-as szabadságharc és a kiegyezés közötti neoabszolutista időszakban vezettek be nem kötelező jelleggel. 1851-ben a Magyar Királyságra is kiterjesztették Leo von Thun-Hohenstein kultuszminiszter reformját, a gimnáziumok és reáliskolák szervezetére vonatkozó új szabályzatot (Organisationsentwurf).

A szabályozás sok szempontból úttörőnek tekinthető. Európában a porosz és francia vizsgák alapján harmadikként írt elő egységes követelményeket, bevezette a szaktanári rendszert, az iskolai értesítőket és a reáliskola intézménytípusát is. Mindezek ellenére a szabadságharc leverése után a magyar lakosság körében nem aratott osztatlan sikert az Ausztriából importált rendelet. 

Az elmúlt két évszázad során az érettségi vizsgát sem kerülték el a történelem viharai, számtalan változtatáson esett keresztül.

Közép-Európa első szovjet típusú hatalma, a Magyarországi Tanácsköztársaság például meghaladottnak és szükségtelennek tekintette a megszervezését. 1919 májusában a Kunfi Zsigmond által vezetett Közoktatásügyi Népbiztosság rövidéletű hatalma idején az érdemjegyekkel együtt megszüntette az érettségit is. A tanácskormány alig három hónappal később bekövetkezett bukása miatt végül azonban a rendelkezés átmenetinek bizonyult.

Az 1948-as nyílt kommunista hatalomátvételt követően szintén változott az érettségi helyzete. A pártvezetés egyetemi felvételi vizsgát vezetett be a jelentkezők hátterének alaposabb vizsgálata céljából. A felvételizőknek ezentúl nem csak szaktárgyi, de ideológiai szempontoknak is meg kellett felelniük. Ezzel megszűnt az érettségi vizsga úgynevezett vízumszerepe, a továbbiakban jó eredménye nem jelentett belépőt a felsőoktatásba. Az állampárt emellett bevezette a szakérettségi rendszerét is, amely révén tízezres nagyságrendben képeztek politikai kádereket, két szaktárgyból továbbtanulásra felkészítő tanfolyamokon. 

Az érettségi az 1989-es rendszerváltoztatást követően sem kapta vissza korábbi szerepét, az egyetemek továbbra is saját felvételi vizsgákon szűrték a jelentkezőket. A rendszerváltoztatás időszakához kapcsolódik a leghíresebb érettségi botrány is, amely során az Országos Pedagógiai Intézetből 1989-ben kiszivárgott több szaktárgyi vizsga tartalma is. A diákok jelentős része értesült a vizsga egyes nyilvánosságra kerülő elemeiről. A botrány kirobbanása után Glatz Ferenc miniszter bejelentette a matematika érettségik érvénytelenségét, amelyet ezzel szemben nem írattak újra. Megoldásként az utolsó év végi érdemjegy került a bizonyítványokba. Az eset többek között Török Ferenc Moszkva-tércímű 2001-es filmjében is megjelenik, amely a diákok szemszögéből ábrázolja az izgalmakat.

Jelentős változást a ’90-es évek végén elfogadott új oktatási törvény és az elsőként 2005-ben megrendezett új típusú érettségi vizsgák jelentettek.

Utóbbi két fokozaton, közép- és emeltszinten méri a diákok tudását és kompetenciáit öt szaktárgyból. Matematikából, magyar nyelv- és irodalomból, történelemből, idegennyelvből és egy választott tárgyból tehetnek vizsgát a diákok. Középszinten több, mint 40 választható tantárgyból lehetséges vizsgázni, amelyek között a belügyi és rendészeti alapismeretek, honvédelmi alapismeretek, pszichológia, népművészet és a turizmus is szerepelnek.

Az érettségi közel két évszázados története során sokat változott, de fontos szabályozó ereje végig meghatározó volt. Kimeneti vizsgaként kiemelt jelentőséggel bír a teljes tanulási és tanítási folyamatra. A legtöbb pedagógus és tanuló szeme előtt egyaránt a sikeres vizsga célja lebeg, erre készülnek a témák és a feladatok tekintetében egyaránt. Ezek alapján még nagyobb figyelmet érdemel a vizsga tartalma. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen értékelési-számonkérési formák, feladattípusok jelennek meg benne. Sarkalatos kérdés, hogy mennyire motiválja a diákokat mérlegelő és kreatív gondolkodásra és ezzel szemben mennyiben várja el megtanult ismeretek visszamondását.