Olaszországban azért került sor választásokra, mert júliusban lemondott az egységkormányt vezető Mario Draghi. Az új választások nagy médiafigyelmet kaptak Európában, hiszen Olaszország az EU egyik alapitó tagja, valamint a harmadik legerősebb gazdasággal és népességgel rendelkező ország az Unióban. A várakozásoknak megfelelően a jobboldal szerezte meg a szavazatok többségét, így Giorgia Meloni lehet az ország történetének első női miniszterelnöke.
Az új választások előzményei egészen 2022. július 21-ig nyúlnak vissza, amikor Mario Draghi olasz miniszterelnök és kormánya elbukta a bizalmi szavazást, majd Sergio Mattarella elnök elfogadta a lemondását. A szavazás elbukását az okozta, hogy a széles politikai palettát felölelő szakértői kormánytól több párt is megvonta a bizalmát, köztük az Öt Csillag Mozgalom (M5S), az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia) és az Olasz Liga. A Draghi-kabinet így nem ért el abszolút többséget, és a miniszterelnök nem látott a lemondáson kívül más alternatívát. Közvetlenül ezután elkezdődtek a találgatások, hogy ki fog győztesen kikerülni a szeptember 25-re kiírt választásokból. A közvéleménykutatásokra alapozva sok találgatás látott napvilágot, amelyek nagyrésze jobboldali győzelmet vetített előre. Sok helyen már az is megjelent, hogy a szakértői kormányt egy jobboldali koalíció kormánya követheti.
Draghi lemondása után a választásokig hátralevő viszonylag rövid időben a pártok azonnal kampányfokozatba kapcsoltak. Kialakultak és megszilárdultak az ellentétes pólusokhoz tartozó csoportosulások, tömbök, azonban volt pár különutas párt is, amely nem kívánt csatlakozni egyikhez sem. A XXI. századi európai politikai trendeknek megfelelően az olasz pártok jobb és bal között húztak határvonalat, amely viszont közel sem annyira éles, mint például Magyarországon vagy Franciaországban. A baloldali, heterogén csoportosulás meghatározó, és legerősebb pártja egyértelműen a Demokrata Párt (PD), amely élén az ex-miniszterelnök, Enrico Letta áll. A demokraták mellett a balközép tömbben még jelen vannak a zöld-szocialisták, a centristák és a pro-európaiak is. Az előzetesen a választások favoritjának kikiáltott jobbközép egységében is vannak kisebb-nagyobb törésvonalak.
A legnagyobb népszerűségnek kétségkívül Giorgia Meloni és pártja, a Fratelli d`Italia örvendett. Az FdI mellett jelen volt a négyszeres ex-miniszterelnök, Silvio Berlusconi pártja, a konzervatív Forza Italia (FI), valamint a 2018-as parlamenti választásokon taroló, ám népszerűségét egyre inkább elvesztő Liga (Lega) is, Matteo Salvini vezetésével. A pártok közötti rivalizálás ellenére a jobboldalon megfigyelhető volt egy többé-kevésbé egységes, és mindenki által elfogadott nemzeti, illetve konzervatív irányzat, míg a baloldalon a különböző pártok ragaszkodtak a saját ideológiai elképzeléseikhez, annak ellenére, hogy ezáltal nem tudtak egy egységes tömböt formálni. A két nagy csoportosulástól elkülönülve indult az Öt Csillag Mozgalom (M5S) a volt miniszterelnök, Giuseppe Conte vezetésével. A párt egy baloldali populista vonalat képvisel, amelyhez egy erőteljes elitellenes retorika is társul. Ez lehetett az oka annak, hogy az elemzők és a közvéleménykutatók a választások előtt a Mozgalom megerősödéséről beszéltek, valamint azt is valószínűnek tartották, hogy az M5S lehet majd a mérleg nyelve a kormányalakításban. A centrumban az Akció-Olaszország Él koalíció a jobb- és baloldaltól elhatárolódva eltérő irányt képviselt, bár az előzetes becslések szerint nem számíthattak komolyabb sikerre.
A szeptember 25-én tartott választásokon reggel 7 órától este 23 óráig lehetett leadni a szavazatokat, a külföldön élő olasz állampolgárok levélben szavazhattak. A 23 órai urnazárás után kerültek ki az exit poll adatok, vagyis a szavazók körében végzett közvéleménykutatás eredményei. Az exit poll becslések általában megbízhatók, ugyanakkor nem hivatalos eredmények, mivel jelentősen eltérhetnek a végleges adatoktól. A szavazók körében végzett felmérés szerint a jobboldal meggyőző fölényre tett szert, az eredmények azt mutatták, hogy az előzetesen favoritnak kikiáltott FdI a szavazatok 22-26%-át szerezhette meg, szemben a PD 17-19%-ával. Az FdI tehát a szavazatok negyedével rendelkezhetett, amely azért is lényeges, mert a jobboldali koalíció másik két tagja, a Liga és az FI is bőven 5%-on felüli eredményre számíthatott. Az Öt Csillag támogatását ugyanakkor 13,5-17,5% közé mérték, ami által a harmadik legerősebb párttá válhatott volna Olaszországban. A centrum-koalíció pártjainak támogatottságát 10 százalék alá becsülték.
Az Olasz Belügyminisztérium 2022. szeptember 27-én tette közzé a végleges eredményeket. A jobbközép koalíció így hivatalosan is többséget szerzett a felsőházban és az alsóházban egyaránt. A szavazatok több mint negyedét, 26%-ot szerző FdI mellett a Liga 8,8, míg az FI 8,1%-ot szerzett. Így a kétszáz fős felsőházban 112, míg a négyszáz főből álló alsóházban 235 mandátumot szereztek a jobboldali pártok. A legnagyobb baloldali párt, a PD 39, illetve 80 helyet szerzett, 19%-al. A harmadik legnagyobb párt az M5S lett, amely 15,4%-ot szerzett, és 28 szenátorral, valamint 51 képviselővel lesz jelen az új törvényhozásban. A centrum a várakozásoknak megfelelően a legkisebb arányokkal rendelkezett, 8% alatti támogatottsággal. A jobboldali koalíció győzelme azért is figyelemre méltó, mert a belügyminisztérium adatai szerint a 2018-as választások óta Giorgia Meloni hatmillió szavazót szerzett, majdnem annyit, amennyit a másik két jobboldali párt az elmúlt négy év alatt elveszített. A PD 800 ezer szavazót vesztett, amely ugyan nem egy csekély szám, viszont eltörpül az M5S gyengülése mellett. 2018 után az elitellenes retorikát folytató párt több mint 6 millió szavazót vesztett, ami igen jelentős visszaesésnek mondható.
Ismét a parlament tagja lesz a többszörös exminiszterelnök, Silvio Berlusconi is. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az új törvényhozásnak és az új olasz kormánynak nehézségekkel kell szembenéznie, és korántsem lesz egyszerű feladat számukra a megszerzett támogatás megtartása. Ismerve az elmúlt évek mintáit, komoly teljesítményre lesz szükségük a kormányzó pártoknak ahhoz, hogy végig tudják vinni a négyéves megbízatásukat.
