Az ötévenként megrendezett esemény legfontosabb kérdését, hogy Xi Jinpinget ismét megválasztják-e a párt vezetőjének, nem igazán vitatják az elemzők, inkább csak azt a dilemmát, hogy a KKP főtitkáraként folytatja-e tovább vagy megválasztják a párt „kormányosának”. A régi időket idéző kifejezést a párt nem használta Mao Zedong óta. Mindkét irányba mutató előjeleket lehet látni, a párt főideológusa, Wang Huning ugyanis utalt rá, hogy a kongresszus feladata a vezetők megválasztása mellett hogy áttekintse a párt alapokmányát, aminek egyik kimenetele az lehet, hogy Xi Jinping státusza megváltozik, míg a másik oldalon a külső és belső kihívásokkal terhes időszakban nem biztos, hogy ez elsődrangú kérdés lesz a legfőbb döntéshozók számára. Talán sokkal fontosabb az a tény, hogy a kongresszus lehetőséget a kínai elnöknek, hogy a döntéseit közvetlenül segítő felső vezetés soraiban változtatásokat hajtson végre, akár a miniszterelnöki pozíciót is beleértve.
A megújhodott vezetésnek több kihívással kell szembenéznie. A gazdaság lassulását ugyan a világjárvány, az ukrajnai háború váltotta ki közvetlenül, de vannak olyan kérdések, amelyek közép- és hosszú távú stratégiai válaszokat követelnek a kínai vezetéstől. Az Egyesült Államok és Kína közötti vetélkedés, az ukrán háború geopolitikai következményei mellett, Kína, mint fejlettebb gazdaság egy lassabb növekedési szakaszba lépett már a globális járvány kitörése előtt, és az elmúlt három év átalakulásai csak megnehezítették az ország ún. „szocialista modernizációjának” 2035-re tervezett befejezését.
A kínai gazdaság fejlesztésének legújabb koncepciója az ún. „a duális körforgás” sokat elárul a gazdaságfejlesztés új irányairól. Ebben az elképzelésben a gazdaságot két körrel, egy belső és külső körrel írják le. A koncepció ugyan első pillantásra nem mond sokat, hiszen minden nyitott gazdaság jellemezhető ezzel a hasonlattal. A trükk azonban abban van, hogy az elmúlt időszakban a belső kör egyre nagyobb hangsúlyt kap a gazdaságpolitikán belül. A koncepciónak két, egymást nem kizáró értelmezése van. Az egyik az, hogy ez egyfajta válasz az amerikai gazdaság a kínai gazdaságról történő leválasztására („decoupling”). A Kínához való kapcsolódási pontok elvágására irányuló politikát leginkább az amerikai-kínai kereskedelmi háborúban ragadhatjuk meg vagy a technológiai transzfert érintő amerikai korlátozásokban láthatjuk, de gondolhatunk a „vigyük haza a feldolgozóipart” szlogenre is. A kínai ellenlépések középpontjában a technológiai szuverenitás megerősítése és a kutatási-fejlesztési kiadások növelés áll.
Ez első hallásra ugyan nem tűnik nehéznek, de az export-orientáltság csökkentése, a növekedés kevésbé befektetés-súlypontúvá alakítása komoly kihívás. Japán gyakorlatilag három évtizede küzd ezzel a problémával. Kínában 2021 végén a GDP-arányos befektetések 41,9 százalékot tettek ki, amely hihetetlenül magas egy a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó gazdaság számára, de még sok, alacsony jövedelmű ország esetében is igen magas arány lenne.
Október elején az amerikai Kereskedelmi Minisztérium bejelentette, hogy 31 kínai vállalatot és kutatói intézetet fog korlátozni a legújabb félvezető technológiákhoz való hozzájutásában. Az október végén hatályba lépő rendelkezése elsődleges célja, hogy megakadályozza a félvezetők gyártása területén, hogy Kína világelső legyen. A dolog üzleti jelentősége mellett a vetélkedés geopolitikai és katonai vetülete nyilvánvaló. Így az ilyen lépésekre való reagálás mikéntje sokkal inkább foglalkoztatja a vezetőket, mint az ukrajnai háború bármilyen jellegű befolyásolása.
A nyugati sajtóban jellemző értelmezéssel szemben a kongresszus jelentősége inkább abban keresendő, hogy a kínai gazdaságpolitika milyen irányokba megy tovább.
Az „Egy Út, Egy Övezet Kezdeményezés”, a „Kínai-KKE kooperáció” mind annak a jele, hogy bár talán Kína jobban fog koncentrálni a növekedés belső elemeire a jövőben, de nem fog bezárkózni.
Magyarország következetesen végrehajtott Kelet-nyitás politikája, a Kínával és az egész térséggel fenntartott jó politikai kapcsolatok számos eredményt hoztak eddig is, gondoljuk csak a legutóbb kínai befektetésre (CATL), amely révén egy akkumulátor gyár létesül Debrecenben és a 7,3 milliárd euró tőke bevonzása mellett hozzávetőlegesen 9000 munkahelyet fog teremteni. Magyarország elsődleges érdeke a Kínával való jó kapcsolatok fenntartása, hiszen ez hozzájárulhat a kereskedelem, a tőkeberuházások és a technológiai import diverzifikációjához, így éppen ezért a kongresszus eredményeinek és döntéseinek értelmezése kulcsfontosságú a magyar érdekek képviselete szempontjából, de sokkal kevésbé a Nyugaton hangoztatott személyi kérdések miatt, hanem a követendő gazdaságpolitika miatt. Ráadásul azt is érdemes hozzátenni, hogy a kínai és amerikai vetélkedésben való részvétel nem magyar érdek, hiszen a gazdasági kooperáció fenntartása, erősítése és a kérdések békés úton való rendezése támogatja hazánk gazdasági felzárkózásának folyamatát.
