A jog kérdései ugyanis szoros összefüggést mutatnak a tudományos tényállásokkal, segítenek keretbe helyezni szakmai protokollokat és eljárásrendeket. 1989-ben az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt, melyet Magyarország 1991-ben ratifikált. Címünkben szereplő egyszerű szavaink azonban sokkal bővebb kifejtést igényelnek, hogy valós gondolkodásra késztessék olvasóinkat. 

Ki is a gyermek és mit tartalmaz a gyermekvédelem?

Hosszú folyamaton keresztül juthatunk el a ma ismert, hazánkban és kultúránkban használatos gyermek-reprezentációig, aki az újkorig a szülő, főként az apa tulajdonaként jelent meg. Kezdetben a gyermekmunka elfogadott volt egészen kis korban, később a 9 éves kor alattiak gyárban és bányában történő foglalkoztatását tiltották. A szülő, mint felelős személy, a gyermek fejlődéséért csak a XX. században válik elfogadottá, ahogyan az állam szerepe is erősödik a kérdésben, az iskolakötelezettség bevezetésével. Ebben az időben a gyermekvédelem speciális területe fejlődésnek indul. Hivatalosan a gyermekek jólétére az 1924-es Genfi Nyilatkozat tesz először utalást. A holisztikus - nem kizárólag jogi - tényezőket tekintve az első, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Gyermekek Jogairól Szóló Nyilatkozata, 1959-ben, mely kimondja, hogy más eszközökkel is biztosítani kell a gyermekek jóllétét, fejlődését. Mindezek értelmében „Gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.”(OBDK, 2014, 8.o.). Mára a gyermekvédelem intézményesedett, fogalmi körébe tartoznak mindazon törvények, rendeletek és intézkedések, amik a gyermekek egészséges fejlődését biztosítják születésüktől a felnőttkorig, azonban már a perinatális korszakra is kiterjednek. Szociális, egészségügyi és erkölcsi veszélyeztetettséget különböztet meg, utóbbinál utalva a morális fejlődés fontosságára (Arcanum, é.n.). „Az általános gyermekvédelem kiemelkedő területe a gyermekek lelki gondozásának ellátása.  A gyermek harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a biztonságos, derűs és szeretetteljes légkör mind otthonában, mind pedig a gyermek nevelésével és oktatásával foglalkozó intézményekben, valamint a gyermek fejlődéséhez alapvetően szükséges a gyermeknevelés, az iskoláztatás és az otthonteremtés kedvező feltételeinek biztosítása, mely elsősorban anyagi fedezetet jelenti.” (Szőke, 2013). Mára a szülők felelőssége egyértelmű, ami az anyagi, szociális jóllétet illeti, azonban kihívást jelent az erkölcsi és lelki tényezők esetén a fejlődéshez szükséges, elégséges vagy elengedhetetlen faktorok pontos definiálása. Nehéz pontosan meghatározni ugyanis, mi és mennyi az elfogadható kapcsolódás, szeretet, lelki értelemben vett biztonság. Milyen erkölcsi normák szerint érdemes a nevelést megvalósítani és nagy különbségeket látunk kultúránként is a kérdésekben. A lelki tényezők esetében így legfontosabb feladatunkká válik az ideális, tudományosan alátámasztott út megismertetése a szülőkkel, nevelőkkel, melyek azonban sok esetben ideálok, a tökéletesség mítosza egyben akár terhet jelenthet a szereplőknek, a megfelelő kommunikáció tehát elengedhetetlen részévé válik a folyamatnak. 

A lelki egészség biztosítása egyenlő a boldogsággal?

Kijelenthetjük, hogy a lelki egyensúly fontos és elengedhetetlen tényezője a boldogabb életnek, ez azonban nem mérhető egzakt módon. Egyéni sajátosságok, a személyiség faktorai és a kapcsolatok minősége, azok elérhetősége egyaránt meghatározzák. A biztonságos kötődés kialakítása gyermekkorban a későbbi szociális kapcsolatok minőségét, a lelki jóllétet meghatározza, pszichopatológiai tünetegyüttesek ellen védőfaktorként funkcionál (Mikulciner & Shaver, 2013). A mai pszichológia emberképét tekintve bio-pszicho-szociális és spirituális szemléletű, a test és lélek összhangja, egészsége tehát egymás elengedhetetlen tényezői a fejlődés során (Whitbourne & Whitbourne, 2010). Az erkölcsi nevelés hozzájárul a stabil szelf kialakulásához, a későbbi döntéshozatal jelentős eleme és az énazonosság elérésének egyik feltétele (Kavak, Gürel, Eryiğit & Tektaş, 2009). A spirituális énrészhez való kapcsolódás megtanítása, fejlesztése legfőképpen az érzelmeken keresztül fejti ki hatását, a kognitív rendszer fejlődéséhez is vezethet. A vallásosan nevelkedők több pozitív érzelmet élnek át, érzelmeiket könnyebben fejezik ki, a spiritualitás és hit védőfaktorként jelenik meg a pszicho-neuro-immunitás esetében (King, Hardy & Noe, 2021; Miovic, 2004). A fizikai fejlődés, idegrendszeri érés és a kognitív funkciók együttesen fejlődnek, amelynek egyértelmű következménye a fizikai és lelki tényezők elválaszthatatlansága (Carson et al., 2016). 

A gyermekjogok, gyermekvédelem modern szemléletében elengedhetetlen, hogy holisztikus, interdiszciplináris módon gondolkodjunk. Hatékony cselekvéseink kizárólag team-munkában képzelhetőek el az aktuális legújabb tudományos eredmények figyelembe vételével. További rendszerszintű változtatásokat és specifikációkat javaslunk a lelki egészség kérdéseinek meghatározása tekintetében, új tanulmányok tükrében. Folyamatos fejlesztésre ösztönözzük a terület összes szereplőjét, a szakmai protokollok kialakításánál, az edukációs folyamatban, a hétköznapi élet könnyebbé tétele, egyben a gyermekek jóllétének javítása érdekében. A szociális szféra dolgozóinak és a védőnőknek szerepe felértékelődik, amikor a kérdésről holisztikusan gondolkodunk, már a fogantatás millanatától kezdődően. A terület fejlődése, fejlesztése töretlen, azonban további egyeztetéseket javaslunk szakmai grémiumokkal és nem utolsó sorban az érintettekkel, a családokkal és nevelőkkel egyaránt. 

Felhasznált irodalom:

OBDK, 2014. https://www.ijsz.hu/UserFiles/altalanos_gyerekjog_v03.pdf

Szőke, G. 2013. A Gyermek és Ifjúságvédelem általános értelmezése, területei és jelzőrendszer. https://slideplayer.hu/slide/2054036/

Arcanum, é.n. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/medicina-1B567/kislexikon-fogalomtar-es-szotar-1C254/elso-resz-egeszsegugyi-kislexikon-1C256/gyermekvedelem-1C307/

Mikulincer, M., & Shaver, P. R. (2013). Adult attachment and happiness: Individual differences in the experience and consequences of positive emotions.

Whitbourne, S. K., & Whitbourne, S. B. (2010). Adult development and aging: Biopsychosocial perspectives. John Wiley & Sons.

Carson, V., Hunter, S., Kuzik, N., Wiebe, S. A., Spence, J. C., Friedman, A., ... & Hinkley, T. (2016). Systematic review of physical activity and cognitive development in early childhood. Journal of science and medicine in sport19(7), 573-578.

Kavak, B., Gürel, E., Eryiğit, C., & Tektaş, Ö. Ö. (2009). Examining the effects of moral development level, self-concept, and self-monitoring on consumers’ ethical attitudes. Journal of Business Ethics88(1), 115-135.

King, P. E., Hardy, S. A., & Noe, S. (2021). Developmental perspectives on adolescent religious and spiritual development. Adolescent Research Review6(3), 253-264.

Miovic, M. (2004). An introduction to spiritual psychology: Overview of the literature, east and west. Harvard review of psychiatry12(2), 105-115.