A turizmus a globális üvegházhatású gázkibocsátás 8 százalékát teszi ki, melynek csaknem felét a közlekedés. Ez a tény egyre kevésbé meglepő, hiszen 1950 és 2019 között a nemzetközi turista érkezések száma 58-szorosára nőtt. A 20. század derekán még „csak” 25 millió volt ez a szám, míg a COVID-19 világjárvány előtti évben közel 1,5 milliárd. A Sustaining Tourism szerint még a világjárvány által okozott lényeges visszaesés ellenére is a turisták száma tovább fog növekedni és 2030-ra elérheti a nemzetközi turista érkezések száma 1,8 milliárdot.
Természetesen a negatív hatások mellett számos pozitív hatással is jár a turizmus, mind az utazók, mind a helyi közösségek, kulturális örökségek, mind pedig egyes természetvédelmi területek számára, kezdve az infrastruktúra fejlesztésétől a kultúrák találkozásán át az új munkahelyek létrejöttéig. 2019-ben a Utazási és Turisztikai Világtanács szerint a turizmus tette ki a globális GDP 10,3 százalékát, valamint 333 millió embert foglalkoztatott, mely az globális foglalkoztatottság 10,3 százaléka.
A fenntartható turizmus a Turisztikai Világszervezet meghatározása szerint „az az idegenforgalom, amely teljes mértékben figyelembe veszi a jelenlegi és jövőbeli gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat, valamint a turisták, az iparág, a környezet és a befogadó közösségek igényeit.” A fenntartható turizmus könnyen összetéveszthető az ökoturizmussal, azonban az ökoturizmus a turizmusnak a természeti területekre irányuló hiánypótló szegmense, mely elsősorban a természet megtapasztalására és megismerésére összpontosít, míg a fenntartható turizmus nem egy bizonyos típusra utal, hanem arra törekszik, hogy a turizmus minden formája a lehető legfenntarthatóbb legyen.
A fenntartható turizmus tizenkét fő céllal rendelkezik, amelyeket a Turisztikai Világszervezet és az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) Környezetvédelmi Programja 2005-ben határozott meg:
1. Gazdasági életképesség:
A turisztikai célpontok és vállalkozások életképességének és versenyképességének biztosítása, hogy azok hosszú távon is képesek legyenek profitábilisan működni.
2. Helyi jólét:
Annak biztosítása, hogy az idegenforgalmi tevékenységek elősegítsék a helyi közösségek gazdasági fellendülését, segítve, hogy a gazdasági hozzájárulás nagy részét helyben tartsák.
3. Foglalkoztatás minősége:
Az idegenforgalmi ágazatban létrehozott helyi munkahelyek számának növelése, valamint annak biztosítása, hogy a bérezés és a munkakörülmények tisztességesek, biztonságosak és megkülönböztetés nélküliek.
4. Társadalmi méltányosság:
A turizmusból származó gazdasági és társadalmi előnyök széles körű és igazságos elosztása a fogadó közösségben, beleértve a szegények számára elérhető lehetőségek, jövedelmek és szolgáltatások javítását.
5. Látogatói igények teljesítése:
Biztonságos, kielégítő és teljes értékű élmény nyújtása a látogatóknak, amely mindenki számára elérhető, nemi, nemzetiségi, fogyatékossági vagy egyéb megkülönböztetés nélkül.
6. Helyi ellenőrzés:
A helyi közösségek bevonása és felhatalmazása a területükön a turizmus irányításával és jövőbeli fejlesztésével kapcsolatos tervezésbe és döntéshozatalba, más érdekelt felekkel konzultálva.
7. Közösségi jólét:
A helyi közösségek életminőségének fenntartása és erősítése, beleértve a társadalmi struktúrákat, valamint az erőforrásokhoz, a kényelmi szolgáltatásokhoz és az életet támogató rendszerekhez való hozzáférést, elkerülve a társadalmi leépülés vagy kizsákmányolás minden formáját.
8. Kulturális gazdagság:
A fogadó közösségek kulturális és történelmi örökségének, hagyományainak, hitelességének és egyediségének tiszteletben tartása és erősítése.
9. Fizikai integritás:
A városi és vidéki tájak minőségének fenntartása, gondozása és javítása, valamint a környezet fizikai és vizuális romlásának elkerülése.
10. Biológiai sokféleség:
A természeti területek, a vadon élő állatok és az élőhelyek megőrzése, védelme és károsodásuk megakadályozása.
11. Erőforrás-hatékonyság:
Fenntartható és megújuló erőforrások felhasználása a turisztikai létesítmények és szolgáltatások fejlesztése és működtetése során, illetve a szűkös és nem megújuló erőforrások felhasználásának minimalizálása.
12. Környezeti tisztaság:
A föld, a levegő és a víz védelme a szennyezéstől, a szemeteléstől és egyéb hulladékoktól, amelyek az idegenforgalmi vállalkozások vagy a látogatók miatt keletkezhetnek.
Gyakran felmerül, hogy egy fecske nem csinál nyarat, azaz, hogy egyénenként nem tehetünk semmit, azonban minél több ember gondolja és cselekedik másként, annál nagyobb az esély a valódi változásra. Turistaként számos olyan lehetőség van, melyekkel fenntarthatóbbá tehetjük utazásunkat, azonban a mindennapi élet során is tanácsolt tevékenységekre, mint például a szelektív hulladékgyűjtés vagy az energiatakarékosság nem térek külön ki. A felelőségteljes utazás alapvető elveinek betartása mellett érdemes előre tervezni és zöld úti célt, illetve olyan szálláshelyet választani, mely odafigyel a vendégei mellett a környezetre is „jó példák” alkalmazásával. A fenntartható szállások foglalása nem mindig pénztárcabarát opció, azonban a helyi, lehetőleg szezonális termékek vásárlása nem terheli meg azt. A helyi termékek vásárlása által segítjük a helyi gazdaságokat, ugyanakkor az ellátási lánc során is valószínűleg kevesebb káros anyagot bocsájtanak ki, mint a távolról érkező, például kínai termékek. Az ajándéktárgyak vásárlásánál is tartsuk szem előtt a fenti elvet, de lehetőleg kerüljük a fauna és flórához köthető szuvenírek vásárlását, hiszen könnyedén megeshet, hogy egy veszélyeztetett élőlény esett áldozatul.
Szerencsére egyre több kormány és helyi önkormányzat foglalkozik kiemelten a fenntarthatósággal és a városok, falvak és egyéb turisztikai helyek zöldebbé alakításával, mint például Spanyolország vagy Szlovénia fővárosa, Ljubljana, így az opciók száma folyamatosan bővül. A Green Destinations nonprofit szervezet minden évben felállít egy Top 100-as listát fenntartható úti célokról, így egzotikusabb jó példákra is ráláthatunk. A Föld összes folyamatosan lakott kontinenséről vannak települések a listán, többek között Európából az észak-macedóniai Vevcsani, Athén és a bosznia-hercegovinai Trebinje, Észak-Amerikából a coloradói Breckenridge, Dél-Amerikából a chilei Camarones, Ázsiából a japán Aso vagy Afrikából a zambiai Livingstone.