„A matematikát nem mint elvont elméleti tudományt állította tanítványai elé, hanem lépten-nyomon rámutatott a gyakorlati élettel való szoros kapcsolatára is. Nagy gondot fordított arra, hogy tanítványai önállóan is tudjanak matematikailag gondolkozni. Fokozatos és rendszeres előkészítő munkával elérte, hogy tanítványai előtt szinte önként tárultak fel a matematika igazságai.”

Rátz László 1863-ban született Sopronban és fiatalkorát is itt töltötte egészen a Soproni Evangélikus Líceumban megszerzett érettségi vizsgájáig. A város német polgári gyökerei miatt, német nyelven és a németes Ladislaus névvel kezdte tanulmányait, majd a líceumban már magyarul tanult. Az iskola Berzsenyi Dánielről elnevezett irodalmi önképző körének „legmunkásabb” próza és versíró tagjai között neve már Rátz Lászlóként szerepel. 

Vizsgái után az ifjú Rátz a fővárosba költözött. A Budapesti Tudományegyetemen tanult majd két évet töltött vendéghallgatóként Nyugat-Európában a Berlini és a Strasbourgi Egyetemen, ahol filozófiát és természettudományokat hallgatott. Hazatérve az Egyetemi Gyakorló Főgimnáziumba került tanárjelöltként, majd sikeres tanári szakvizsgát tett az Országos Tanárvizsgáló Bizottság előtt.

A Budapesti Fasori Evangélikus Főgimnáziumban kapott állást, ahol két évig dolgozott helyettes tanárként, majd ábrázoló geometriát tanított főállásban.

1909-től öt éven át igazgatói feladatokat is vállalt, ugyanakkor erről a tisztségéről idő előtt önként lemondott. Erről kollégája, Mikola Sándor a következőképpen vélekedett: 

„A tanári kar és az iskolai főhatóság ezt az elhatározását nem tudta megérteni, mert úgy alulról, mint felülről osztatlan bizalom sugárzott feléje. Valószínűleg bántotta őt az az ellentét, amely a lelkes, passzionátus [FR: szenvedélyes] tanár lelki világa és az igazgatói teendők ettől elütő természete között fölmerül; az ellentét érzetét nem tudván magából kiküszöbölni, visszatért régi szerelméhez a tanári kathedrához.”

Egyetemi és középiskolai kollégái számára kávéházi délutánokat szervezett, ahova több tanítványát is gyakran invitálta. A találkozások állandó témáját, matematikai problémák és feladványok izgalmas beszélgetései adták. A szűk körű találkozók mellett népes iskolai csoportok kirándulásait is rendszeresen szervezte, amelyek közül a fiumei, balatoni és felső-magyarországi utakról életrajzában külön is megemlékezik. 

Rátz László a tanítás mellett több közéleti szerepet és pozíciót is vállalt. Tagja volt az Országos Tanügyi Bizottságnak, az evangélikus Zsinatnak és az Országos Középiskolai Tanáregyesület Matematikai Reformbizottságának.

Legfontosabb megbízása a matematikatanítás nemzetközi közösségéhez kötődött. Gróf Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter nevezte ki a Matematikaoktatás Nemzetközi Bizottságába. A bizottság révén beutazta Európát és milánói, cambridge-i és párizsi konferenciákon kapcsolatba került a legkiválóbb nemzetközi kortárs szakemberekkel. 

A nemzetközi utakat nem csupán szórakozásra, hanem kapcsolatépítésre és alapos szakmai tájékozódásra használta fel. A nagy háborút követően tanácsosként új matematika tanterv kidolgozására kérték fel, amelynek következtében egy megreformált matematikatanítási-rendszert vezettek be a magyar iskolákban. 

Szemlélete középpontjában munkáltató matematikatanítás állt, amely nagy hangsúlyt fektetett a közvetlen tapasztalatokra, mérésekre.

Számtalan munkája mellett egy kimagasló tudományos folyóirat, a Középiskolai Mathematikai Lapok szerkesztését végezte a magyar millenniumtól egészen az első világháború kitöréséig. A később fizikával is kiegészülő folyóiratban nemcsak érdekes cikkek, de beküldhető feladatok is szerepeltek, amelyek megoldását a soron következő számban adták közre. A lap archívuma ma már digitális is elérhető

Tudományos és szakmai karrierjét ugyanakkor leginkább tanítványai sikerének fényében emlegetik. Sikeresen ismerte fel több később világhírű magyar tudós, Neuman János és Wigner Jenő tehetségét és eltérő módszerekkel támogatta őket. Neumannak különórákat adott, Wignert pedig önálló munkával és könyvekkel látta el. Fizetséget viszont még Neumann bankár édesapjától sem fogadott el.

Rátz László 35 éves tanári és mentori tevékenységének egy agyvérzés vetett véget, 1930-ban hunyt el Budapesten.

Tanítványait, Neumann Jánost a digitális számítógépek elméleti megalapozása és a Manhatten terv kapcsán ismerte meg a világ, Wigner Jenőt pedig kvantummechanika területén szerzett fizikai Nobel-díja írta be a történelemtankönyvekbe. Rátz egy harmadik tanítványa, Harsányi János szintén elnyerte a Nobel díjat a közgazdaságtan területén. 

Rátz Lászlót számtalan formában őrzi a magyar kollektív emlékezet, többek között a Rátz Tanár úr életműdíj formájában. Ezt a teljes karriert jutalmazó elismerést a természettudományok területén elért kimagasló eredmények alapján ítélik oda, szakmai szervezetek felterjesztése alapján. A díjat a tudományterületen vezető magyar cégek, a Richter, az Ericsson és a Graphisoft alapították 2000-ben és minden évben nyolc tanár nyerheti el, két-két tanárt választanak ki a matematika, fizika, biológia és kémia területéről. Legutóbb 2022 decemberében adták át a díjakat nyolc kiváló pedagógusnak, akik rövid életrajzai is elérhetőek az alapítvány oldalán.