Korábban összesen kilenc határátjáró biztosított átjutási lehetőséget Oroszország és Finnország között: Vaalimaa, Vainikkala, Nuijamaa, Imatra, Niirala, Vartius, Kuusamo, Salla és Raja-Jooseppi. Az átkelőkből a finn kormány december közepén kettőt megnyitott teszt-jelleggel, ám még aznap újra lezárták azokat, mondván, Oroszország szándékosan szervezi a migrációt a határra, hogy destabilizálja az új NATO tagállamot. Petteri Orpo finn miniszterelnök szerint az átkelőkön naponta többszáz migráns próbál bejutni az országba, hogy beadja menedékkérelmét. Az igénylők között jemeni, marokkói, kenyai, szomáliai és más afrikai országok lakosai is vannak, akik a finn álláspont szerint csak központi orosz segítséggel juthatnak el a kiinduló országtól több ezer kilométerre lévő határszakaszig.
Nem ez az első alkalom, hogy Oroszország vagy szövetségese, Belarusz a migrációt eszközként használva gyakorol nyomást az Európai Unió keleti határára. A belorusz-lengyel, -litván, -lett határon 2021 óta feszült a helyzet, de a migrációszervezés egyfajta hibrid hadviselésként történő alkalmazására még korábbról is találunk példát. 2015. szeptember és 2016. február között egyszer már jelentősen megnőtt a migrációs nyomás a finn-orosz határon. Azon a határszakaszon, ahol korábban egyáltalán nem regisztráltak illegális határátlépési kísérleteket, fél év alatt több, mint 32 ezerre nőtt az ilyen módon a skandináv országba belépni szándékozók száma. 2016. tavaszán Sauli Niinistö finn köztársasági elnök Vlagyimir Putyin orosz elnök segítségét kérte a helyzet megoldásában. Oroszország pedig sikerrel enyhítette is a finnek problémáját, ennek azonban ára volt. Finnországnak fel kellett mondania azt az intézkedést, amely a 2014-es krími orosz megszállásra válaszul korlátozta a bilaterális kapcsolatokat Helsinki és Moszkva között.
Nem Finnország ugyanakkor az egyetlen kárvallottja az északi migrációs útvonalszervezésnek. Az említett 2015-2016-os időszakban Norvégia is intenzív emelkedést tapasztalt az Oroszország felől érkező migránsok számában. A NATO és Oroszország közötti legészakabbi határszakaszon 5500 közel-keleti és észak-afrikai illegális határátlépő tudott átjutni a schengeni övezetbe. Finnországhoz hasonlóan akkor Norvégia is lezárta Oroszországgal közös határszakaszát, végül többkörös egyeztetéssel tudta csak elérni, hogy az úgynevezett „biciklis migrációs folyósó” megszűnjön létezni. A finn történéseket látva a norvég hatóságok most is arra készültek, hogy migránsok tömegével kell szembenézniük, de náluk egyelőre nem volt ezen a téren eszkaláció. Észtország is kiújuló migrációs nyomástól tart keleti határszakaszán. Tallinn bejelentette, számolnak a válság hozzájuk is begyűrűző hatásaival, és az észt parlamentben politikai diskurzus kezdődött egy „megelőző határzárról”.