Az egyetemek a szellemi felfedezések fellegvárai, amelyek nemcsak a gazdasági növekedést táplálják, hanem képesek a társadalmi kihívások kezelésére, az oktatás fejlesztésére és az általános jólét javítására is. Schumpeter (1934) definíciójával élve az innováció olyan új ötletek, termékek vagy eljárások bevezetését jelenti, amelyek forradalmasítják a meglévő paradigmákat. Egészen az ókori Görögországig visszavezethető az újítás iránti vágy, ahol az olyan intézmények, mint a Platón által alapított Akadémia, platformot biztosítottak a tudáscsere és az innováció számára.

A középkorban az olyan egyetemek, mint a bolognai és a párizsi, megalapozták a jogi és teológiai innovációkat, a reneszánsz pedig a tudományos innováció fellendülésének tanúja volt. Egyes egyetemek, mint a padovai és az oxfordi, olyan területek úttörő felfedezéseinek központjaivá váltak, mint az anatómia és a csillagászat, az Edinburgh-i Egyetemhez hasonló intézmények pedig az orvosi oktatás és kutatás terén váltak fontos szereplőkké. Ezt követően az ipari forradalom paradigmaváltást jelentett, és az egyetemek alkalmazkodni kezdtek a gyorsan változó világ követelményeihez. Például az 1861-ben alapult Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) a tudomány és az ipar integrációját példázta, és döntő szerepet játszott a technológiai fejlődésben. Ebben az időszakban jött létre a berlini Humboldt Egyetem is, amely az oktatás és a kutatás egységét hangsúlyozta.

A 20. század a technológiai vívmányok fellendülésének tanúja volt, a második világháború utáni korszakban a Stanford Egyetem kulcsszerepet játszott a Szilícium-völgy kialakulásában. Az egyetemek és az ipar közötti szimbiózis egyre hangsúlyosabbá vált, ami többek között a számítástechnikában, az orvostudományban és az űrkutatásban is hasznos előre lépésekhez vezetett. Napjainkban az interdiszciplináris együttműködés, a technológiatranszfer és a vállalkozói tevékenység kap összpontosított figyelmet. Számos inkubátor és akcelerátor segíti az innoválni, alkotni vágyó diákokat abban, hogy ötleteikhez megfelelő szakmai és pénzügyi támogatást kapjanak.

Jelenleg majdnem minden egyetem oktat az innovációról, vállalkozói szellemről, fenntart, támogat vagy kapcsolatot ápol startup támogató intézményekkel és nagy hangsúlyt fektet ezen témakörök integrálására a saját működésében is. Számos statisztika és rangsor készül arról, hogy melyek a leginnovatívabb egyetemek, amelyek a felvételiző diákok egyik választási szempontjául is szolgálnak. A WURI (The World University Rankings for Innovation) ranglistája szerint első helyen jelenleg a Minerva University áll, melyet az Arizona State Univerity és a University of Pennsylvania követ. A negyedik és ötödik helyet pedig az MIT és Stanford foglalják el. A kiválasztási folyamat során 13 szempont szerint esnek bírálat alá a pályázó intézmények, amelyek egyes programjaikat nominálhatják. A Reuters Top 100 egy másik ranglista, amely kifejezetten az európai egyetemekre fókuszál, itt a KU Leuven, a University of Erlagen Nuremberg és az Imperial College London foglalják el a dobogót (2019-es adat). Érdekes, hogy a top 100-as gyűjteményükbe 23 német intézmény, 21 angol és 18 francia került be, még Hollandia, Belgium, Spanyolország és Svájc járult hozzá a listához 5 vagy több egyetemmel, a többi európai országban kevésbé volt jelentős a Reuters szempontjai szerint sikeresen teljesítő intézmények száma. Érdemes figyelembe venni természetesen, hogy az egyes rangsorolások során a vizsgált aspektusok és értékelési szempontok eltérnek egymástól, valamint nem képzik feltétlenül objektív alapját az egyes országok egyetemeinek összehasonlításának. Például, ha az egyik szempont a publikációk száma, akkor egy nagyobb létszámú, több oktatót foglalkoztató intézmény jobban fog teljesíteni. Napjainkban tehát kifejezett figyelmet kap az innováció támogatása, rengeteg új startup születik hetente világszerte a felsőoktatási intézmények szárnyai alatt. Érdemes megnézni, hogy a történelem hogyan segítette ennek az ökoszisztémának a létrejöttét. 

Vegyük például az orvostudományok terét, mely esetben jelenleg számos agykutatás, gyógyszer, gyógyító technológia megálmodása zajlik az egyetemeken. Ennek elődjeiként szolgált Alexander Monro és William Cullen, akik a 18. században az Edinburgh-i Egyetem orvosi karának jelentős tudósai voltak. Őket is megelőzte Fabricius de Acquapendente, aki a 16-17. század fordulópontján tevékenykedett a padovai anatómiai iskolában. Az ő elképzelése mentén alakították ki 1594-ben, az antik amfiteátrumok építészeti programja szerint, az első anatómiai színházat, amelyben a nézőtér tribünszerűen volt elrendezve, középen pedig boncasztal állt a teremben. Ez lehetővé tette a belső anatómia átfogóbb és szemléletesebb oktatását, akár a diákokat is be lehetett ily módon tömegesen vonni a közös gondolkodásba. Az ötlet nagy támogatásnak örvendett, a környékbeli börtön hóhérja például a professzor előadásaihoz igazította a kivégzéseket. Manapság kissé szofisztikáltabban biztosítják az egyetemek a teret a tanulásra és alkotásra, azonban az eszme megmaradt, hogy a közös gondolkodás és munka képzik alapját az új ötletek sikeres születésének.

Nem csak az orvostudományban vannak hasonló történetek, a közgazdaságtan, pszichológia és számos más diszciplína esetén szolgálnak az egyetemek múltbéli vívmányai a jelen projektek bázisául. A sikeres fejlődéshez emiatt elengedhetetlen, hogy az egyetemek visszatekintsenek és tanuljanak az újításokkal teli múltjukból. Ezen sikerek és kudarcok vizsgálatával az intézmények azonosíthatják a hatékony stratégiákhoz szükséges gyakorlati tanulságokat, és pragmatikus megközelítéssel eldönthetik, hogy mi a profiljuk, hogyan tudnak folyamatosan alkalmazkodni, fejlődni és akár a ranglisták élére is törni.

Összességében úgy gondolom, hogy a fontos a múltba visszatekinteni ahhoz, hogy a jövőbe irányuló újítások sikeresek legyenek. Így többek között Magyarország is sokat tanulhat a régi intézményeitől, mint például az elsőként színre lépőktől, az 1367-ben alapított pécsi egyetemtől vagy az 1395-ben induló óbudai egyetemtől, de akár az 1538 óta folyamatosan működő Debreceni Egyetemtől, vagy az 1635-ben alapított Eötvös Loránd Tudományegyetemtől is. A tanulságok és felhalmozott tudás segítségével pedig egyetemei magabiztosabban tudnak a jelenkorban is elismerésre méltó teljesítményt elérni az innováció terén.