A 2019-es európai parlamenti választásokon először fordult elő, hogy a két legnagyobb pártszövetség, a döntően jobbközép pártokat tömörítő Európai Néppárt és a balközép szocialisták nem voltak képesek megszerezni mandátumuk több mint felét. Zavart igazán ez persze nem okozott az Európai Parlamentben, hiszen a liberálisokkal közösen a legtöbb posztot el tudták osztani a fent említett pártszövetségek, ugyanakkor ez az európai politikában fontos változások egy újabb jele volt. Mégpedig annak a jele, hogy a hagyományos – ha úgy tetszik, intézményesült – pártok a legtöbb országban nem képesek szavazóbázisuk megtartására sem, amely jelenség viszont izgalmas 2020-as évet ígért. Trendek és meglepetések az európai politikában - a koronavírus delelőjén. 

Célszerű tehát megnézni, mi történt eddig az európai politika színpadán ebben az évben, már csak azért is, mert a fent jelzett trendet tavasszal teljesen áthúzta egyetlen esemény: a koronavírus-járvány. COVID-járvány – és általában bármilyen váratlan esemény, vészhelyzet, katasztrófahelyzet stb. – esetén a választók elkezdenek a kormány felé fordulni, attól várják a megoldást, így rövidtávon szinte biztosan emelkedik a kormányzó párt(ok) népszerűsége. Bár a járvány előtt a trend folytatódni látszott mind az ír parlamenti választásokon (Sinn Féin előretörése), mind pedig két olasz régióban (Calabria, Emilia-Romagna) tartott regionális választásokon (döntően a Liga és az Olaszország Fivérei előretörése), azért olyanra is volt példa, ahol az intézményesült pártok erősödtek meg (pl. a burgenlandi tartományi választásokon). Ezt a fajta változást állította meg a koronavírus. Noha a járvány időszakában választásokat nem lehetett tartani, közvélemény-kutatási adatok nagy számban állnak rendelkezésre mind a pártpreferenciákat, mind pedig a kormányon lévő politikusok elfogadottságát illetően.

Ilyen adatokból pedig könnyen kiolvasható, hogy tavasszal még azokban az országokban is nőtt a kormányfő és pártjának népszerűsége, ahol a járvány kezelése hagyott némi kívánnivalót maga után.

Svédországban alig történtek korlátozások, ráadásul rendkívül magas volt a halálozási arány, a szociáldemokraták mégis közel 10 százalékpontot javítva, a március 23 százalék körüli értékről júniusra 32-re növelték szavazóbázisukat. Számottevően nőtt azonban Merkel és pártja, a CDU támogatottsága, Macron francia elnök elfogadottsága vagy a dán Szociáldemokraták népszerűsége is.

Ellenpéldákat is lehet természetesen hozni, hiszen alig tudtak hasznot húzni a járványból az olasz kormánypártok – noha a miniszterelnök népszerűsége jelentősen nőtt –, de azt sem lehet mondani, hogy pl. a Fidesz támogatottsága megugrott volna (bár utóbbi az esetben eleve magas volt a párt potenciális szavazataránya, és minimális emelkedés így is kimutatható volt). Ráadásul még ha emelkedett is a hatalmon lévők támogatottsága, kérdéses volt, hogy ez az emelkedés – vagy a megnövekedett érték – meddig tartható fenn. Erre a választ az első, júniusban megrendezett választások adták meg. Természetesen egy-két ország adataiból messzemenő következtetéseket egész Európára nézve nehéz lenne levonni, valamit azonban mégis jeleznek. Leginkább azt, hogy 3-4 hónapos időtávon a hatalmon lévők képesek voltak választási győzelemre konvertálni a járványkezelést. Ez történt a lengyel elnökválasztáson, ahol igazolódott a papírforma, és újraválasztották az inkumbens Andrzej Duda államfőt, de – a vártnál lényegesen nagyobb arányban – győzött a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) is hazája parlamenti választásán.

Kivételt is találunk azonban, mégpedig Észak-Macedóniát, ahol a kormányzó szociáldemokraták ugyan ismét győzni tudtak, szavazatarányuk csökkent a legutóbbi választásokhoz képest. Ami pedig a késő nyári és koraőszi választásokat illeti, ott egyértelműen kijelenthető, hogy a hatalmon lévő pártok nem tudtak profitálni a járványkezelésből. Montenegróban a szocialisták soha olyan gyengén nem szerepeltek, mint az augusztus végi választásokon, így 1990 óta először várhatóan kikerülnek a hatalomból. A hét olaszországi régióban tartott választások is – 1-2 kivételtől eltekintve – inkább szóltak a hagyományos pártok gyengüléséről.

A közvélemény-kutatási adatok ráadásul azt mutatják, hogy azokban az országokban sem tartott ki a pártok népszerűség-emelkedése, ahol ez tavasszal számottevőnek bizonyult. Az viszont tény, hogy a legtöbb országban nem is csökkent a járvány előtti szintre. Érdekes lesz megfigyelni az október 11-i litván parlamenti választások és a bécsi tartományi választások eredményét.

Az már most kijelenthető, hogy a kampányt a második hullám beköszönte ellenére sem tudja kizárólag a koronavírussal szembeni védekezés dominálni. Mindez azt mutatja, hogy az emberek kezdik megszokni a helyzetet, és – átmenetileg – az élet részének kezelni a korlátozásokat.

Ebből pedig következik, hogy a hatalmon lévők nem tudnak még egyszer komolyan profitálni a járványkezelésből. Hogy ebből következik-e az, hogy az intézményesült pártok visszaesése az elmúlt években látotthoz hasonló módon folytatódik, a jövő zenéje.

A szerző politológus, az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatótanára.