Három nagyon fontos tény fogja vélhetően befolyásolni az USA globális szerepét a következő években. Hogy mennyire jelentősen, nem lehet tudni, de hogy létező jelenségekről van szó, aligha lehet megkérdőjelezni.
Először is: a jelenlegi rendkívül feszült belső helyzet az Egyesült Államokban még egy jó ideig nem fog változni. A második nagy trend az, hogy az az USA, mely immár olajból is önellátó, sőt exportőr, azaz egyre kevésbé szorul rá a világra. A harmadik tény pedig az, hogy az amerikai lakosság nagyon nagy része, politikai szimpátiától függetlenül, belefáradt nemzetközi szerepvállalással járó áldozatokba.
Nem azért fontos ezt hangsúlyozni, hogy egyik vagy másik oldal felelősségét csökkentsük, hanem azért, hogy megértsük: a megosztottságot és a belső törésvonalakat Donald Trump távozása az elnöki székből nem fogja megszüntetni.
Az sem fog egy ideig változni, hogy az amerikai érdek is csökkent a globális jelenlétre. Az USA geopolitikai szempontból mindig is különleges helyzetben volt a nagyhatalmak közül, két óceán védelmében, csupán két szárazföldi határral, ráadásul olyan szomszédokkal, melyek jóval gyengébbek nála. Az energiaforrások biztosítása sokáig fontos tényező volt az amerikai politikában – most már nem az. Ettől még maradnak nagyon fontos hajtóerők a globális szerepvállalás fenntartására, de amíg egy alapvető érdeken nem lehet átlépni, egy-egy lobbicsoport érdekén, vagy az elit egyes vezető csoportjainak küldetéstudatán igen. Kína emelkedését persze lehet egzisztenciális kérdésnek tekinteni, de semmiképpen sem úgy az, mint egykor az olajimport zavartalansága volt.
A harmadik tény pedig az, hogy az amerikaiak elfáradtak az állandó háborúkban. Ez pártszimpátiától független jelenség, a demokraták és republikánusok közül is sokan fordulnának befelé. Ilyen értelemben a két nagy párt egyaránt megosztott és optikai csalódás, hogy a jövendő Biden adminisztrációt nézve csupán az aktív külpolitika híveit látjuk. Biden a múlt, a sokkal inkább befelé forduló Obama és Trump rezonál inkább az amerikaiak többségének akaratával, nem pedig az új elnök.
Az amerikai álom megtestesítője, Kalifornia a jelképe annak, hogy valami félrement: a magas adók és az egyre bonyolultabb szabályozás miatt menekülnek a cégek az egykor legsikeresebb államból. Mindezzel együtt is igaz, hogy az Egyesült Álllamokban sokkal jobb élni, mint a világ legtöbb országában. Csak éppen az amerikaiak jelentős része nem így érzi.
A világnak azzal kell szembenéznie, hogy egy fásult, magát rosszul érző Amerikát nehéz nagy célokra mozgósítani. Az USA hadereje, hírszerző és külügyi apparátusa páratlan, de ha eltűnik ezen eszközök mögül az akarat, akkor Amerika hihetetlen gyorsasággal bezárkózhat. Lehet persze nem szeretni az amerikai hegemónia korszakát, de azt látni kell: ha visszavonul a világ csendőre, megannyi konfliktusról lekerül a fedő. A neokonzervatív és liberális hegemonista külpolitika súlyos stratégiai hibák sorozatát követte el és veszélyesebbé tette a világot. De a baj már megtörtént, az amerikai bezárkózás még tovább súlyosbíthat a helyzeten.
A három fentebb vázolt tény persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy az USA visszavonulása a világból megtörténik, vagy azt, hogy gyors és nagy arányú lesz. Ez csak akkor fordulhat elő, ha a belső konfliktus súlyosan elfajul. Az USA kezd hasonlítani Franciaországra abban, hogy egyre inkább a közbeszéd témája egy esetleges polgárháború. Tény: az elmúlt hónapok, de különösen január 6 eseményei után teljesen nem lehet kizárni egy jelentős eszkalációt. Mégis, ez még egy kevéssé valószínű forgatókönyv.
A legvalószínűbb az, hogy a legfontosabb régiókban: Európában és Kelet-Ázsiában megmarad az erőteljes amerikai jelenlét. De arra építeni a magyar vagy európai jövőt, hogy az USA mindig bábáskodni fog a kontinens fölött – annak minden jó és rossz következményével –, nem lehet.
A szerző biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője.
Borítókép: Manuel Balce Ceneta/AP Photo
