A 2020 novemberében tartott választásokon a demokraták nem csak a Fehér Házat hódították meg, hanem a Kongresszus mindkét üléstermében többségbe kerültek. Így első ránézésre semmi akadálya, hogy Biden elnök törvényekké formálja a 2020 őszén tett választási ígéreteit, többek között liberális és megengedő migrációs programját. Az elmúlt hónapokban az amerikai sajtó mégis attól volt hangos, hogy a Szenátusban kisebbségbe került republikánusok az általuk túlzónak tartott demokrata programnak éppen melyik elemét fogják blokkolni.
A szenátusi obstrukció (filibuster) alapja, hogy a Kongresszus felsőházában a vitának nincs fixen rögzített időkorlátja, így kisebbségbe szorult képviselők egy csoportja tartósanblokkolhatja a többség akaratát. Az intézmény célja egyrészről, hogy védje a mindenkori kisebbséget a többség zsarnokságától, másrészről pedig, hogy kompromisszumos, többpárti megegyezésekre kényszerítse a törvényhozókat.
A szenátusi obstrukció egyidős az amerikai alkotmánnyal, a filibuster szó eredetileg a Karib-tengereket dúló kalózokat jelölte, a kifejezést az 1850-es években kezdték alkalmazni a Kongresszus felső házában egyre gyakrabban alkalmazott „agyonbeszélésre.” A 20. század elejéig a Szenátus semmilyen eszközzel nem rendelkezett a filibuster ellen, így extrém esetben akár egyetlen szenátor is egészen addig blokkolhatta a ház munkáját, amíg csak ki nem fogyott a szóból – a rekordtartó a dél-karolinai Strom Thurmond, aki 1957-ben 24 órán és 18 percen keresztül szónokolt. A korlátlan obstrukciónak végül 1917-ben vetettek véget azúgynevezett klotűr bevezetésével. Az új szabály lehető tette, hogy a szenátorok kétharmadának szavazatával lezárják egy törvénytervezetnek a vitáját. A klotűrt először a versailles-i békeegyezmény szenátusi vitájában alkalmazták 1919-ben.
A filibustert a 20. század második felében tovább korlátozták. 1970 óta a szenátus párhuzamosan több előterjesztést is tárgyalhat, így egy adott javaslattal szembeni obstrukció ma már nem blokkolja a ház teljes munkáját. Az azóta is érvényes szabálynak ugyancsak következménye, hogy a filibustert alkalmazó kisebbségnek már nem kell ténylegesen órákon vagy napokon keresztül magánál tartania a szót véget nem érő beszédekkel, elég pusztán az obstrukcióval való fenyegetés. 1975 óta pedig a klotűr alkalmazásához a korábbi kétharmadhelyett elég a szenátorok háromötödének (60 fő) szavazata.
A szenátusi obstrukció, illetve annak esetleges gyengítése vagy teljes eltörlése az elmúlt évtizedben egyre gyakrabban került a politikai viták homlokterébe.
Ilyen helyzetben a két párti megoldásokra sarkalló filibuster sok esetben csak arra szolgál, hogy az éppen kisebbségbe került képviselőcsoport makacsul, sokszor bármiféle megegyezési hajlandóság nélkül blokkolja a többség akaratát. Az amerikai politikai rendszer sajátossága, hogy bár az obstrukciónak klotűrrel való megtöréséhez 60 szenátor szavazata kell, azonban ahhoz, hogy a filibustert szabályzatilag korlátozzák 51 voks is elég a Kongresszus 100 fős felsőházában. Így összességében a többségben lévő párt részéről csak kellő politikai akaratra lenne szükség az obstrukció eltörléséhez. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról, hogy az USA-ban frakciókon átívelő mély tisztelet övezi a politikai intézményrendszer működési hagyományait, amely pedig rendszerint óriási gátlótényezőt jelent bármilyen forradalmi szabálymódosítással szemben.
Az elmúlt évtizedben kétszer fordult elő, hogy a két párt kompromisszumképtelensége miatti frusztráció olyan magasra hágott, hogy a szenátusi többség a filibuster korlátozása mellett döntött (nuclear option). 2013-ban a demokrata szenátorok a szövetségi bírósági kinevezésekre vonatkozóan törölték el az obstrukció lehetőségét, 2017-ben a republikánusok a Legfelsőbb Bíróság tagjainak kiválasztása kapcsán iktatták ki a filibustert.
Bő négy hónappal a demokrata Joe Biden beiktatása után egyre nő az olyan, a képviselőház által már elfogadott, progresszív-liberális előterjesztéseknek a száma, amelyek kapcsán esély sem látszódik a republikánus szenátorokkal való megegyezésre. A szenátusi republikánusokat vezető Mitch McConnell szerint ugyanis a demokraták a novemberi választáson kicsikart hajszálvékony többségükkel nem arra kaptak felhatalmazást, hogy forradalmian átalakítsák az USA-t, így frakciója kész arra, hogy a túlzóan liberális javaslatoknak minden eszközzel ellenálljon. Az indulatok jelenleg a demokraták által szponzorált szövetségi választójogi reform körül tornyosulnak, a párt balszárnya egyre hangosabban követeli a javaslat elfogadását még a 2022-es kongresszusi választások előtt, akár a filibuster végleges eltörlésének árán is.
Egyelőre egy-két centrista demokrata szenátor mereven elzárkózik a filibuster kiiktatásától, valamint Biden is a republikánusokkal való megegyezés híve. Nem lehet tudni ugyanakkor,hogy miként fog változni az elnök és a centrista szenátorok álláspontja, hogyha az elkövetkező hónapokban semmilyen kompromisszumot sem sikerült elérni a republikánusokkal egy olyan témában, amelyet a demokraták liberális szárnya egyre gyakrabban emberi jogi kérdésnek aposztrofál.
Az USA képviselőháza még márciusban két törvénytervezetet is elfogadott, amelyek együttesen több millió, már az Egyesült Államokban tartózkodó illegális bevándorló ott tartózkodását legalizálnák. Az elkövetkező hónapokban fog kiderülni, hogy egy választójogi no-deal esetén a demokraták hajlandók lesznek-e végleg a történelemkönyvek lapjaira száműzni a filibustert, és az intézkedés farvizén a migrációhoz kapcsolódó előterjesztéseket is erővel keresztülvinni a Szenátuson.
Borítókép: shutterstock.
