Az FPÖ útja a nagynémet egység gondolatától az osztrák kormányig
Az FPÖ-re évtizedek óta fokozott nemzetközi figyelem irányul. A párt gyökerei a 19. században megfogalmazott nagynémet egység gondolatához kapcsolódnak, amelynek ausztriai hívei számos kérdésben merítettek a klasszikus liberalizmusból is, így az 1956-ban alakult Szabadságpártban –elődszervezeteihez hasonlóan – mind a két gondolat erőteljesen megjelent. Az 1980-as évek második felétől az FPÖ új vezetőjének, Jörg Haidernek elit- és bevándorlásellenes kampányai új stílust és napirendet hoztak az osztrák politikatörténetben és a korábban 5-7 százalékos párt 25 százalék fölé növekedett, 2000-ben pedig kormányra került. A kormányzati időszak belső konfliktusai jelentősen csökkentették ezt a szintet, majd 2005-ben pártszakadáshoz is vezettek. Haider új pártja élén is az osztrák politika meghatározó személyisége maradt, egészen 2008-ban bekövetkező haláláig.
A 2005-ös szakadást követően lett pártelnök Heinz-Christian Strache, az FPÖ pedig visszatért az ellenzéki időszak sikereit eredményező elit- és bevándorlásellenes programhoz, amit a korábbi időszaknál markánsabb EU- és iszlámellenes pontok is kiegészítettek.
Hofer és Kickl karrierjének kezdete
Norbert Hofer és Herbert Kickl politikai életútja sok hasonlóságot mutat. Mindketten olyan területen születtek és nőttek fel, amely periférikusnak tekinthető. Az FPÖ számos meghatározó politikusával szemben családjuk nem kötődött több generáción át a párthoz vagy a német-nemzeti táborhoz, sőt a párt életében meghatározó jogász-ügyvéd közeghez sem kapcsolódnak.
Hofer Burgenland déli részén (Pinkafeld), Kickl pedig Karintia észak-nyugati iparvidékén (Radenheim és Spittal an der Drau) nőtt fel. Politikai szocializációjukat meghatározta az FPÖ felemelkedése Jörg Haider vezetésével. Hofer kisvárosi, alsó-középosztálybeli családja jobboldali értékrendet vallott, apja az ÖVP önkormányzati képviselője volt, majd az 1990-es évek elején az FPÖ-höz csatlakozott. Kickl egy gyári munkáscsaládból származik, amely sokakhoz hasonlóan az 1990-es évek során Haider hatására lett FPÖ-szavazó.
Hofer repülőgépszerelőként dolgozott és személyes sérelem vezette az FPÖ-be. Amikor apja már az FPÖ jelöltjeként kívánt indulni helyhatósági választáson, munkahelyén komoly támadásokban részesült, amire válaszul, apja iránti szolidaritását kifejezve csatlakozott az FPÖ-höz. Kickl baloldali lázadóként érkezett a Bécsi Egyetem filozófia szakára, azonban az egyetemen és a szakon uralkodó légkör hatására a baloldal ellen fordult és végül szakdolgozatát sem fejezte be. Egy karintiai ismerőse ajánlotta Haider figyelmébe, aki mellett 1995-ben kezdett dolgozni. Beszédeket és választási programokat írt, illetve kampányok tervezésében és megvalósításában is tapasztalatot szerzett.
Hofer és Kickl egyaránt a 2000-ben kezdődő kormányzati időszak alatt ismerte meg Strachét, aki fokozatosan vált a párt népszerűségének csökkenése miatt elégedetlen szárny egyik központi személyiségévé. A belső konfliktusok 2005 tavaszán a már említett pártszakadáshoz vezettek, amikor új lehetőség nyílt a fiatalabb politikusok előtt. Strache vezetésével egy harmincas éveiben járó, ambiciózus kör vette át a párt irányítását, amelynek tagja volt Hofer és Kickl is.
Az FPÖ második sikerkorszakának irányítói
A párt szociális és gazdasági kérdésekben végrehajtott baloldali fordulata, a bevándorlás- és EU-ellenes elemek kombinálása, a „Szociális Haza Pártja” (Die Soziale Heimatpartei) és Strache személyes profiljának felépítése egyaránt Kickl eredményének tekinthető. Egyre jelentősebb befolyása és Haider melletti egy évtizedes munkája ellenére a párt több politikusa szerint Kickl „lélekben szocialista maradt”. Rendszeresen kritizálta a luxus körülmények között élő politikusokat, a pártrendezvényeken kívül pedig csak ritkán, elsősorban túrák során lehetett közösségben látni. Korábban távol tartotta magát a Haider segítségével az 1990-es években felemelkedő, az FPÖ-t irányító csoport (Buberlpartie) Wörthersee mellett szervezett hírhedt bulijaitól és a későbbiekben ugyanígy járt el, amikor Strache belevetette magát a bécsi vagy ibizai éjszakai életbe.
Hofer 2016-ban vált szélesebb körben ismertté, amikor pártja köztársasági elnök-jelöltje lett. Képviselővé választását megelőzően súlyos balesetet szenvedett, ami miatt hosszú ideig kerekesszékkel közlekedett és több mint egy évtizedes rehabilitáció után is nehezen járt. Emiatt sokan megkérdőjelezték, hogy fizikailag képes lesz-e egy személyére épülő kampányt teljesíteni. Végül Hofer maradt a legtöbb elnökségi tag által elfogadható személy, egészségügyi problémáit pedig a kampány során előnnyé és szimpátiává tudták kovácsolni. Fegyelmezetten követte pártja kommunikációs irányvonalát, nyíltan elutasította a „pártok feletti elnök” vízióját, stílusa és megjelenése gyökeresen különbözött nyugdíjas korú ellenfeleitől. A 2016-os elnökválasztás 1. fordulója talán a Strache-korszak legsikeresebben kivitelezett kampánya volt, és Hofer sikerével zárult. A májusban tartott fordulót minimális különbséggel elveszítette, az Alkotmánybíróság egy FPÖ-s beadványnak helyt adva, a választás megismétlését rendelte el, amit azonban Hofer ismét elveszített. Ennek ellenére a párt legnépszerűbb politikusa maradt, aki a következő időszakban is központi szerepet kapott.
Kickl belügyminiszter, Hofer pedig az infrastrukturális területet, nagy állami vállalatokat irányító miniszter lett. Kickl radikális imámok kiutasításával, mecsetek bezárásával, valamint szigorúbb rendészeti intézkedéseivel számos kritikát váltott ki az ellenzék mellett a koalíciós társ Néppárt egyes politikusaiból is. Hofer ezzel szemben miniszterként is a visszafogott, „emberarcú FPÖ” profilt képviselte.
Romeltakarítás Ibiza után
Az új helyzetben Hofer a pártelnöki, Kickl pedig a frakcióvezetői tisztséget vette át, ami a párt hagyományaival ellentétes működési mechanizmust eredményezett. A két politikus merőben ellentétes módon értékelte a Strache-korszak botrányos végének következményeit és a párt lehetőségeit is. Hofer úgy gondolta, hogy egy jó eredménnyel akár a 2019-es előrehozott választás után is helyreállítható az együttműködés a Néppárttal. Reményét a vártnál gyengébb szereplés és az ország történetének első néppárti-zöld kormányának hivatalba lépése után sem adta fel, arra számítva, hogy az új kormányzati kísérlet kudarcot vall és egy újabb választást követően ismét ÖVP-FPÖ koalíciós kormány alakulhat. Kickl ezzel szemben radikális ellenzéki magatartást hirdetett és legfőbb célként Kurz megbuktatását jelölte ki. Kickl úgy értékelte, hogy az Ibiza-botrány mindent lerombolt, amit addig felépített, a Néppárt pedig a 2000-es évek elejéhez hasonlóan ismét hátba támadta a megrendült FPÖ-t. A 2019 májusa óta eltelt két év alatt a párt támogatottsága érdemben nem emelkedett, ezért dönthetett úgy, hogy minden téren saját kézbe veszi a párt irányítását. Elnökként a stratégia kialakítása, megvalósítása mellett a kommunikációt és a döntések végrehajtását is saját kezébe veheti, egyértelmű arcot ad a pártnak, ami radikálisabb ellenzéki magatartást és reményei szerint magasabb támogatottságot eredményez majd. Emellett azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a korábbi háttérember miniszterként azt is megtapasztalta, milyen politikai hatalmat gyakorolni, ami alapjaiban változtathatta meg gondolkodását.
Kickl egyre ambiciózusabbá válásával párhuzamosan Hofer fokozatosan „elfogyott” a 2016 januárja óta személyére nehezedő nyomás alatt. Az elnökválasztási kampány végül három fordulóra nyúlt, amit követett egy előrehozott parlamenti választás, kormányalakítás és miniszteri tisztség, majd a pártelnöki tisztség kényszerű átvétele egy újabb előrehozott választás, 2020-tól pedig a koronavírus által előidézett válság.
Az FPÖ új elnöke előtt álló kihívások
2021 júniusában viszonylag gyorsan mindenki félreállt Herbert Kickl elől, egyetlen potenciális rivális sem vállalta a küzdelmet. Kickl számára a legfőbb kihívás, hogy képes lesz-e túllépni a háttérember szerepen és bebizonyítani, hogy jobb teljesítményt tud nyújtani azoknál, akiket korábban hatalomba segített. Haider és Strache sikereinek megismétlése azonban attól is függ, hogy az új elnök által meghirdetett totális ellenzéki stratégia hoz-e közvélemény-kutatásokban és helyi választások eredményeiben érzékelhető sikereket, ami elcsendesítheti azokat, akik még mindig a Néppárttal történő együttműködés konszolidálásában reménykednek. Utóbbi csoport számára azonban az igazi vereséget azt jelentené, ha valóra válna a Hofer távozását követően terjedő pletyka, amely szerint megegyezett az ÖVP vezetőivel arról, hogy a következő választáson már a Néppárt jelöltjeként fog indulni. Ez a lépés ugyanis hosszútávra is befagyasztaná a két párt közötti jelenlegi ellenségeskedést, viszont stabilizálná és igazolná Kickl irányvonalát. Azonban önmagában ez sem adna választ arra a kérdésre, hogy az FPÖ milyen témákkal és miként tud túllépni az Ibiza-botrány árnyékán.
Borítókép: apa.