Napjainkban az Egyesült Államokban körülbelül 1,3 millió kubai bevándorló él kiugróan magas földrajzi koncentrációban: a karibi országból érkezettek 77%-a Florida államban, 63%-uk pedig Miamiban lakik, utóbbi város teljes lakosságának 13%-át ők adják. Kubaiak az USA-ba az 1959. évi, Fidel Castro-féle kommunista forradalom után kezdtek nagyobb számban érkezni. Először a korábbi rendszer USA-barát elitje kényszerült elhagyni a karibi országot, őket a kiépülő kommunista diktatúra elől menekülő középrétegek követték az 1960-as években. A hidegháborús logikából következett, hogy az Egyesült Államok a karibi országgal szemben bevezetett szigorú gazdasági szankciók mellett tárt karokkal fogadta a kubai kommunista rezsim elől menekülőket,

1995-ig minden kubai állampolgár az USA-ban maradhatott, aki lélekvesztőjén elérte Florida partjait.

A hidegháború végével a két ország közötti kapcsolat fokozatosan normalizálódni kezdett, ami viszont megkérdőjelezte a kubai migránsokkal szembeni különleges bánásmódot. 1995-ben megegyezés született Bill Clinton akkori amerikai elnök, valamint a kubai rezsim között, amely a „nedves láb – száraz láb” irányelv néven vált ismertté. A megegyezés értelmében az Egyesült Államok egyrészről kitoloncolja az USA felségvizein – tehát „nedves lábbal” – elfogott kubaiakat, másrészről a kommunista vezetés vállalta a kiutasított állampolgárainak visszafogadását. Ugyanakkor azok a migránsok, akik a partiőrséget kijátszva „száraz lábbal” érték el az USA partjait, az országban maradhattak, valamint az 1960-as években elfogadott jogszabályok értelmében gyorsított eljárás keretében kaphattak letelepedési engedélyt.

A „nedves láb – száraz láb” irányelvet Barack Obama elnök törölte el 2017 januárjában, ezzel megszüntetve az országba illegálisan belépő kubaiakkal szembeni különleges bánásmódot.

Az intézkedés következményeként 2018-ban hétszer annyi kubai irreguláris migránst toloncoltak ki az Egyesült Államokból, mint az azt megelőző évben.

2021 tavaszán a Közép-Amerikában évek óta fennálló push-factoroknak, valamint Joe Biden amerikai elnök megengedőbb migrációs politikájának köszönhetően súlyos migrációs válság alakult ki az USA déli határán. Mivel az érkezők elsősorban guatemalai, hondurasi és salvadori állampolgárok voltak, ezért a világsajtó figyelmét nagyrészt elkerülték az egyre nagyobb számban érkező kubaiak, akik csónakok helyett Mexikó érintésével próbálják elérni az Egyesült Államokat. 2021 januárja és júniusa között a mexikói határon az USA határőrsége 26 000 kubait állampolgárt fogott el, a határ mexikói oldalán táborokban várakozó menedékkérőknek pedig már 2021 februárjában a 16%-a kubai volt. Ezzel párhuzamosan ismét egyre többen kísérelnek meg a Karib-tengert átszelve Floridába eljutni. 2021 januárja és júniusa között az amerikai partiőrség több mint 500 kubait fogott el az USA felségvizein, 2019 – a koronavírus járvánnyal összefüggő korlátozások előtti utolsó év – első hat hónapjában ez a szám csak 313 volt.

Miért növekszik a Kubát elhagyó irreguláris migránsoknak a száma? A Donald Trump volt amerikai elnök által bevezetett gazdasági szankciók drákói szigora, valamint a koronavírus-járvány miatt Kuba gazdasága romokban hever, az ország GDP-je 2020-ban 11%-kal zsugorodott. A lakosság életszínvonalát különösen fájóan érinti a turisztikai szektor szinte teljes összeomlása, illetve a pénzügyi szektort sújtó amerikai szankciók, utóbbi miatt ugyanis a Floridában élő rokonok nem utalhatnak pénzt kubai bankszámlára.

A történelmi példák azt mutatják, hogy a Kubából induló migrációs hullámok egybeestek az országot sújtó súlyos gazdasági válságokkal és az életszínvonal drasztikus csökkenésével.

Kuba legfontosabb kereskedelmi partnere 1992-ig a Szovjetunió volt, így utóbbi összeomlása évekig húzódó gazdasági válságba taszította a karibi államot, az ország GDP-je 1989 és 1993 között 35%-kal zsugorodott. Ennek következményeként 1994-ben mindössze két hónap leforgása alatt 35 000 kubai érkezett csónakokban Floridába. 1980-ban hasonló forgatókönyvet követve egy jelentősebb recesszió után 6 hónap leforgása alatt 125 000 kubai szelte át a Karib-tengert. Mind a két esetben a lakóhely elhagyására sarkalló gazdasági tényezők tartós fennállása vezetett a kubaiak robbanásszerű exodusához.

2021. július 11-én régen nem látott méretű tüntetéshullám rázta meg az országot, emberek ezrei mentek az utcára a kilátástalan gazdasági helyzet miatt. A kommunista rezsimnek egyelőre sikerült elfojtania a tüntetéseket. Ha viszont a gazdasági helyzet nem javul, az újabb, az elmúlt hetekben tapasztaltaknál is jelentősebb demonstráció-hullámhoz vezethet, a jelenleginél is mélyebb válságba taszítva az országot. Egy ilyen helyzetben pedig ezrek dönthetnek Kuba elhagyása mellett, hogy szabaduljanak kilátástalan helyzetükből, vagy elkerüljék a kommunista rezsim esetleges megtorlását.

Az ország gazdasági kilátásai gyorsan javulhatnának, amennyiben az USA enyhítene a Kubára kivetett példátlanul szigorú szankciókon. Ha például az amerikai kormány újra engedélyezné a kubai bankszámlákra való utalásokat, akkor a karibi ország kétségbeesett lakosait megsegíthetnék a Floridában élő rokonaik, így nem a kivándorlás maradna az egyetlen opció. Ugyanakkor Biden kormányzata jelenleg a mexikói határon hónapok óta tartó migrációs válság kezelésével van elfoglalva, Jen Psaki, a Fehér Ház szóvivője szerint jelenleg is folyik az amerikai kormányzat Kuba politikájának alapos vizsgálata és komplex értékelése.

Véleményem szerint az elkövetkező hetek és hónapok legfontosabb kérdése, hogy a Biden kormányzatnak vajon sikerül-e időben kidolgoznia és végrehajtania egy olyan intézkedéscsomagot, amellyel megelőzhető egy 1994 óta nem látott migrációs krízis,

vagy az amerikai hatóságok olyan tűzoltásszerű válságkezelésre fognak kényszerülni, mint a mexikói határon.

Borítókép: shutterstock.