A térség legdélebbi állama, Albánia sokáig teljesen el volt zárva a nagypolitikától. Az ország 20. századi történelme egy rövid életű királysággal kezdődött, amelyben egy magyar királyné, Apponyi Géraldine is szerepet kapott. A második világháború után itt is kommunista rendszer uralkodott, Enver Hodzsa diktátor vezetésével, aki autarkiát, azaz önellátást tűzött ki célul. Ennek sikeréről sokat elmond az a statisztikai adat, amely szerint az 1991-ben bekövetkezett rendszerváltáskor az alig több mint hárommilliós országban csupán hatszáz darab személyautó volt. Közülük a fővárosban, Tiranában volt a legtöbb, egy részüket taxiként használták: szám szerint kettőt. Volt honnan fejlődni.

A mai Albánia egy dinamikusan fejlődő ország képét mutatja. Bár az egy főre jutó hazai össztermék, a GDP csak 5000 dollár/fő körül van, ami a magyarországi adat egyharmada, de Albánia még két jelentős erőforrással is rendelkezik. Az egyik a külföldön dolgozó albánok által hazajuttatott pénz, a másik a feketegazdaság. A Nyugat-Európában munkát vállalók hazautalt összegei nyilvánvalóan sokat jelentenek a mindennapok megélésében. A feketegazdaságról természetesen nincs ágazati bontásban rendelkezésre álló statisztika, de azért sejteni lehet, hogy valóban vannak jelentősebb vagyonok, amelyeket a délszláv háborúkhoz kötődő fegyverszállítások, vagy a sokak szerint nagyrészt albán kézben lévő nemzetközi drogkereskedelem alapozott meg. Tirana legmenőbb negyedében, Bllokuban estefelé sok olyan „üzletembert” látni, akikről nehéz elképzelni, hogy egy jól megválasztott MBA diploma dobta volna meg a karrierjüket.

Akárhonnan is jön a pénz, az elsőre is jól látszik, hogy nagyrészt hova megy: az ingatlanfejlesztésbe. Egész Tirana egy nagy építkezés, nemzetközi sztárirodák élhetik ki fantáziájukat, és az eredmény tényleg impresszív. Ennek azonban ára van, nemrég egy kisebb városrészt is lebontottak, hogy több hely legyen építkezni. Ezzel pedig ment a levesbe a vasúti főpályaudvar is, emlékét ma már egyetlen mozdony őrzi. Mindez pedig nem csak Tiranára igaz. A főváros kikötője, Durres mindössze 42 km-re van, és lassan egybeépül vele, ezt a fejleményt hívják a helyiek Durana-nak. A partszakasz errefelé igazi adriai élményt kínál, és ennek meg is lett a következménye: gyakorlatilag teljesen beépült a várostól délre fekvő, szép és hatalmas öböl partvidéke. Magát a kikötőt és a várost pedig egy kétmilliárd dollár értékű (!), 2021. februárjában aláírt szerződés értelmében fogja megújítani a dubai illetőségű EMAAR cég.

Délebbre viszont kevésbé haladtak előre a fejlesztések, részben azért, mert még nem ér el messzire az autópálya, ami itt eleve egy relatív fogalom: egyszer például vezetés közben arra lettem figyelmes, hogy egy merőlegesen becsatlakozó földútról egyszerűen mellém kanyarodik egy traktor. Legalább a külső sávban maradt. Mindenesetre délen még sok a lehetőség: felújításra váró, de hangulatos kis óvárosok, azúrkék víz és érintetlen természet. A legdélebbi szakaszon a tenger már nem is Adria, hanem Ión-tenger: Saranda városából át lehet kompozni Korfura egy óra alatt, és vissza.

Mit kínál Albánia a magyar befektetőknek? Először is, magát a turizmust. Évente 50-60 ezer honfitársunk keresi fel a balkáni államot, ahol hallani olyan magyar vállalkozókról is, akik Tiranában vagy Durresben több száz fő elhelyezésére képes apartman-portfóliót gyűjtöttek össze. Emellett befektetési szempontból jelentős potenciál van még az alapvető infrastruktúra-fejlesztésekben: a jól megválasztott célpontok, koncessziós formában, nagyon hosszú időre stabil bevételt hozhatnak a magyar vállalkozásoknak is. Maga az albán kormány például a vasúti fejlesztéseket tekinti kiemelt potenciális együttműködési területnek, de általában szóba kerül a napenergia hasznosítása, a tengerpart megtisztítása vagy a repülőterek fejlesztése is.

Vannak már neves első fecskék: az OTP 2019-ben megvette az egyik legnagyobb albániai bankot. Idén pedig komoly lökést adott a magyar-albán kapcsolatoknak, hogy az áprilisban újraválasztott miniszterelnök, Edi Rama júniusban hazánkba látogatott. A sport terén is vannak közös pontok: Albánia és Magyarország ugyanabban a selejtezőcsoportban küzd a foci VB-n való részvételért.  A két találkozó eredményét (mindkétszer 1-0 oda) akár magyar diplomáciai gesztusként is felfoghatjuk…