Ez a második cikk, amelyet Gerald Knausnak, a befolyásos "European Stability Initiative" (ESI) nevű agytröszt vezetőjének és alapítójának írok válaszul. Az első cikkben arra az ESI által javasolt, szerintem nagyon rossz ötletre reagáltam, miszerint Lengyelországra egy hatalmas, több mint 5 milliárd eurós, a lengyel GDP 1%-át kitevő, összegű bírságot kellene kiszabni. A cikk itt olvasható.

Leginkább Knaus érvelése keltette fel a figyelmem: rámutatott, hogy mindez megtehető, mert az Európai Szerződés bírságokra vonatkozó 260. cikkének (2) bekezdése nem szab felső határt. A felső határ az, amit a bírságokra javaslatot tevő Európai Bizottság és a javaslatról döntést hozó Európai Bíróság (EB) "megfelelőnek" tart. Kissé drasztikusan érveltem amellett, hogy ezzel tulajdonképpen "meg lehet törni egy tagállamot".

Knaus a Twitteren reagált a cikkemre. Szerinte tévedtem: az EU nem élhet vissza ezzel a szabállyal, azért hogy egy tagállamot megtörjön. Az ő érvelése itt olvasható.

Mielőtt rátérnék a vita lényegi elemeire, hadd mondjam el, hogy bár az EU valószínűleg soha, vagy legalábbis remélhetőleg soha nem fog olyan magas bírságot kiszabni, amely egy tagállam pénzügyi csődjét (és így az EU-ból való kilépését) okozná, a Knaus-féle ötmilliárd eurós bírság is elegendő lehet ahhoz, hogy megtörjön, ha nem is egy államot, de egy kormányt.

A GDP teljes százalékpontjának megfelelő nagyságrendű bírságok (és miért ne lehetne két vagy három százalék?), ha valóban kifizetésre kerülnek, hatással lesznek például a foglalkoztatásra, korlátozzák a kormány képességét a társadalom számára előnyös politikai intézkedések végrehajtására (úgy mint nyugdíjemelés, az egészségügyi ellátás javítása, támogatások a gyermekes családok számára). Tehát minimum korlátozná annak lehetőségét, hogy a kormány népszerű politikai intézkedéseket hajtson végre, a legrosszabb esetben pedig népszerűtlen kiadáscsökkentésekre kényszerítheti.

Az ilyen nagyságrendű bírságok végül a lakosságot sújtanák, és ezzel a kormány (és az EU) népszerűségét rontanák, vagy legalábbis ronthatnák a választók körében

Knaus érvelése szerint, bárhogy is van, egy ilyen hatalmas bírság rendben van, mert a probléma nagyságához viszonyítva "megfelelő", ugyanis, szerinte a lengyelországi igazságügyi reformok olyan mértékben károsítják az igazságszolgáltatás függetlenségét, hogy megszűnik a közös európai jogi tér (a német "Rechtsraum" kifejezés ezt jobban kifejezi).

Nem vagyok jogi szakértő, de emlékeztetnék, hogy folyamatban van egy vita arról, hogy az EU a jogállamisági kérdést a tagállamok nemzeti jogi terének korlátozására használja fel, méghozzá egyre szélesebb körben és helytelenül. Ez a vita nem korlátozódik Lengyelországra. A német alkotmánybíróság ítélete szerint az Európai Bíróság túllépte hatáskörét, és "objektíve önkényesen" és "módszertanilag nem elfogadható" módon döntött, amikor úgy határozott, hogy az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja nem ellentétes az uniós joggal. A német bíróság szerint az EKB politikája alkotmányellenes. Az EU erre reagálva kötelezettségszegési eljárást indított Németország ellen. https://www.tagesschau.de/wirtschaft/eu-vertragsverletzungsverfahren-anleihekaeufe-ezb-101.html

Melyik bíróság árulta el a jogállamiság elveit?

A német alkotmánybíróság, mert figyelmen kívül hagyta azt az általános szabályt, miszerint az európai jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben? Vagy az Európai Bíróság, mert nem értette meg vagy nem fogadta el az EKB fellépésének jogi korlátait? Ki fog dönteni? (Spoiler: az Európai Bíróság) És vajon bármilyen döntés objektíven helyes lenne-e, vagy egy politikai irányultság kifejeződése? Az EU Bizottság és az Európai Bíróság a GDP 1%-ára fogja-e megbüntetni Németországot, ha az Európai Bíróság végül úgy dönt, hogy Németország ebben az ügyben megsérti az uniós jogot? Mennyi a 3,37 billió euró 1%-a? (Ha jól tudom, ekkora a jelenlegi német GDP.)

Knaus amellett érvel, hogy az uniós szabályok és értékek nem lehetnek opcionálisak a tagállamok számára, a jogsértésnek meg kell fizetni az árát. Persze. De ennek az árnak átláthatónak és kiszámíthatónak kell lennie, és ebben minden tagállamnak meg kell állapodnia. Mint Knaus rámutat, az EU Bizottság kidolgozott egy képletet a bírságok kiszámítására, és ezt az eszközt politikai körültekintéssel alkalmazta. Szerinte azonban ez a képlet nem fogja visszatartani a tagállamokat az uniós szabályok megsértésétől - a bírságok viszonylag szerény összegűek, és csak sokéves jogvita után kerülnek kivetésre.

De ez a képlet - mutat rá helyesen Knaus - jogilag nem kötelező érvényű. Módosítani lehet, felső határ nélkül.

Ezzel eljutottam a 260. cikk (2) bekezdésében szereplő "megfelelő" szó mögött rejlő veszélyekhez. Ez tipikus jogi gumiszöveg, és tetszőlegesen értelmezhető. Ez a fajta nyelvezet tette lehetővé, hogy a török hatóságok a kormányt kritizáló Dogan Media Group-ot egy 2009-ben kezdődött elhúzódó jogi eljárás során ekkora pénzbüntetéssel sújtottak (annyira, hogy a végén a tulajdonosoknak el kellett adniuk a cegüket).

Nyilvánvaló, hogy az EU nem Törökország. Reméljük, soha nem használná ki a szerződések jogi pontatlanságait arra, hogy indokolatlan nyomást gyakoroljon a tagállamokra. De biztosak lehetünk-e ebben? Tudjuk-e, hogyan fog kinézni és viselkedni az EU 2050-ben? Vagy 2070-ben?

Nem lehet megmondani, hogyan alakul majd az EU jogi gyakorlata és hatalmi struktúrája. Borzalmasan rosszul is elsülhetnek a dolgok, de azért mindannyian reméljük, hogy egy felvilágosult, nem tolakodó, a tagállamok fölött nem uralkodni próbáló, hanem azokat tiszteletben tartó EU marad.

A bizalom jó dolog. Az ellenőrzés még jobb. Az EU-nak tisztáznia kellene a kérdést, és a tagállamokkal szemben kiszabható bírságok egyértelmű, számszerűsített, átlátható határát be kellene építenie az 260. cikkbe.

Az ESI-javaslat valójában azt javasolja, hogy a bírságokat "a tagállam GDP-jének legfeljebb 1%-ában" korlátozzák. Ez egy felső határ. De az eddigi joggyakorlathoz képest ez egy radikális növekedés. Olajat önt az EU kelet-nyugati konfliktusának tüzére.

Van egy egyszerűbb javaslatom. Vegyük a Bizottság bírságok kiszámítására egyébként is használt képletét, és építsük be a 260. cikkbe. Így a jogi precedens tényleges formális joggá válik. Egyszerű, átlátható, semmi meglepetés.

In English.

Borítókép: shutterstock.