A European Stability Initiative (ESI) elnevezésű agytröszt arra tett javaslatot, hogy az EU 5,2 milliárd eurós bírságot szabjon ki Lengyelországra – ami az ország GDP-jének 1%-a –, ha az ország nem hajtja végre haladéktalanul az Európai Bíróság nemrég hozott ítéletét az igazságszolgáltatási rendszeréve kapcsolatban. Az Európai Bíróság szerint Lengyelországban sérült a jogállamiság – az EU egyik alapvető, de nem pontosan meghatározott értéke –, mivel az már nem mentes a politikai befolyástól.
A Gerald Knaus által vezetett ESI két meglátásra alapozza az 5 milliárd eurós bírságot kilátásba helyező radikális javaslatát:
a) az uniós szerződések nem szabnak határt az ilyen bírságoknak, és
b) az EU hasonló bírságokat szabott ki a Google-ra.
Bár ha jobban belegondolok, van ebben valami logika: az EU amúgy is hajlamos az országokat úgy kezelni, mintha azok csak valamiféle technikai konstrukciók lennének, nem pedig nemzetek, amelyekben emberek élnek, akik a maguk kultúrája szerint gondolkodnak, éreznek és reagálnak.
Visszatekintve, az EU Bizottság nagyon óvatosan használta a bírságok eszközét, leginkább olyan (politikailag semleges) területeken, mint a szennyvízgazdálkodás vagy a halászat. Senki sem vitatja persze, hogy a gondatlan környezetszennyezést vagy a túlhalászást büntetni kell.
Az Európai Bíróság nem végrehajtott ítéletei miatt kiszabott hasonló bírságok a múltban ritkák és viszonylag szerények voltak. A valaha kiszabott legmagasabb "átalányösszegű" bírság 40 millió euró volt, amelyet 2014-ben Olaszország ellen szabtak ki rossz szennyvízkezelés miatt. Az ilyen bírságok kiszámításához az EU Bizottság egy képletet használ (amelyet itt nem szeretnék részletesen ismertetni amelyet úgy határozták meg, hogy alacsonyan tartsák azok mértékét.
Jogilag azonban az uniós szerződésekben a bírságoknak valóban nincs felső korlátja. A 260. cikk szerint sem a bírság kiszabására javaslatot tevő Bizottságot, sem a bírság kiszabásáról döntő Európai Bíróságot nem korlátozza semmilyen határérték.
Ez a gondolat még senkinek sem jutott eszébe, mert a legtöbben úgy gondolják, hogy az EU soha nem fog politikai okokból visszaélni a hatalmával.
Az azonban tény, hogy a Szerződés e rendelkezése szerint az EU ezt igenis megteheti, ha úgy akarja. Az alábbiakban ismertetjük, hogy mit is tartalmaz a 260. cikk:
Itt nincs felső határ. Tehát elég, ha az Európai Bíróság kimondja, hogy egy tagállam megsérti az uniós jog tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségeit, majd a Bizottság javaslatot tesz a bírság kiszabására, és ezt követően az Európai Bíróság dönt a bírság kiszabásáról. A bíróságot azonban nem köti a Bizottság javaslata. Dönthet úgy is, hogy kisebb vagy nagyobb bírságot szab ki, vagy egyáltalán nem szab ki bírságot.
Az ESI reményei szerint a Lengyelországra kiszabandó 5 milliárd eurós bírság gyakorlatilag arra kényszeríti az országot, hogy feladja az uniós intézményekkel folytatott harcát. De ennek az ellenkezője is bekövetkezhet, mivel ez helyrehozhatatlan módon elidegenítheti Lengyelországot az EU-tól. Lengyelország – a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan – azért csatlakozott az EU-hoz, hogy előmozdítsa az ország jólétét, nem pedig azért, hogy Brüsszel halálra adóztassa (vagy megbírságolja).
Bár a Szerződésben semmi sem szab határt a lehetséges bírságoknak, a Szerződésben és az eddigi uniós jogalkalmazás tényleges gyakorlatában semmi sem mutat arra, hogy egy tagállamnak ilyen fejleménnyel kellene számolnia.
Mindez ráadásul azt követően jött, hogy Mark Rutte holland miniszterelnök legutóbb arra szólított fel, hogy kényszerítsék "térdre" Lengyelországot és Magyarországot, illetve uniós politikusok és a nyugat-európai média azt javasolják, hogy el kell érni, hogy ezek az országok megfelelően viselkedjenek. Ennek szellemében az EU jelenleg visszatartja Magyarországtól a Covid helyreállítási támogatását, arra hivatkozva, hogy egy új törvény, amely jogot ad a szülőknek arra, hogy eldöntsék, ki beszéljen a gyerekeiknek a szexről, valahogy ellentétes az uniós alapértékekkel. Magyarország erre úgy reagált, hogy az EU nélkül indította el a Covid helyreállítási programját. Az elemzők szerint az ország az idén nagyon jól fog teljesíteni, és az EU-val vagy anélkül is képes lesz újra felpörgetni a gazdaságát.
Más országok is hasonlóan reagálhatnak a Brüsszelből érkező durva politikai nyomásra. Ha az EU úgy dönt, hogy nyers politikai erőt alkalmaz a közép-európai másképp gondolkodó országokkal kialakult konfliktusában, az a közép-kelet-európai politikai stratégiák átrendeződéséhez vezethet. Ez valószínűleg nem egy hirtelen, inkább fokozatos stratégiaváltás lenne: Eltávolodás Németországtól, Franciaországtól és Brüsszeltől, valamint az EU globális színtéren mutatkozó csökkenő jelentőségétől. Az olyan országoknak, mint Lengyelország és Magyarország, újra kellene értékelniük gazdasági és biztonsági szükségleteiket az egyre korlátozóbb nyugati EU fényében.
Nem mintha lenne jobb lehetőség, mint bent maradni az EU-ban. Az a politikai dinamika azonban, amelyet egy Lengyelországra kivetett 5 milliárd eurós bírság elindítana, beláthatatlan következményekkel járna. Ez az EU-t a szívek és lelkek uniója helyett a nyers erő uniójává változtatná. Az ilyen szövetségek pedig, akárcsak a házasságok, széteshetnek.
