Magyarország az elmúlt időszakban sok fontos területen ledolgozta hátrányát, jelenleg nagyjából ugyanolyan sikeresen használja fel erőforrásait, mint a többi visegrádi ország. Az Európai Unió egészében pedig átlagosan másfélszer annyi eredményt tudnak kihozni ugyanannyi erőforrásból, mint mi. 

Az MNB nemrég megjelent Termelékenységi jelentését átolvasva az a kép rajzolódik ki, hogy a gazdasági innováció hatékonysága, a vállalkozások és a lakosság digitalizációs szintje együtt mozog a gazdaság termelékenységével. Az ökológiai területeken Magyarország teljesítménye valamivel kedvezőbb, ezen a területen a legjobbak vagyunk a régióban.

Helyünkön vagyunk a világban

Mindez egyszerre jó és rossz hír. Jó hír, hogy gazdaságunk teljesítménye a különböző területeken kiegyensúlyozott, nem vagyunk beragadva a hasonló sorsú és lehetőségű visegrádi országokhoz képest. 
A rossz hír pedig az, hogy nem a belső egyensúlytalanságok, egyes területek kirívó elmaradásai magyarázzák az uniós átlaghoz viszonyított termelékenységi hátrányt. Ugyan vannak ilyen területek, azonban nem várható, hogy az elmaradásokra fókuszáló beavatkozások önmagukban a felzárkózás további fő motorjai lehetnek. A válság után volt mit ledolgoznunk bőven. Komoly feladatokat adott például az alacsony foglalkoztatás, kisvállalkozásaink termelékenységi hátránya, az alacsony vállalati hitelezés, a magas közterhek, a nagy illegális gazdaság. 

Az MNB Termelékenységi jelentése a jövőre vonatkozóan is azonosít ilyen problémás területeket:
•    kicsi az exportálló, illetve az innovatív vagy a digitálisan érett vállalkozások aránya,
•    alacsony a szabadalmak száma, a tudásalapú szolgáltatások felhasználása,
•    alacsony a lakosság digitális felkészültsége,
•    alacsony az egységnyi anyaghasználatra, illetve az egységnyi hulladéktermelésre jutó hozzáadott érték.

Fontos, hogy a közpolitikák sikeresen csökkentsék ezeket az elmaradásokat. Ennél azonban többre lesz szükség. 
Egyrészt kiemelt figyelmet érdemelnek a mutatók mozgását befolyásoló tényezők. A jelentés részletesen bemutatja, milyen fontos többek között a cégek tőkevonzó képességének és finanszírozásának erősödése, a munkaerő képzettségi szintjének növekedése, az automatizáció és a digitalizáció kihívásainak sikeres kezelése. 


Másrészt azzal, hogy ledolgoztuk a visegrádiakhoz viszonyított hátrányunkat, most nem a mezőnyhöz való felzárkózás a feladat. Új modellre, új mozgatókra van szükség, hogy egy erős hazai vállalatokból álló, innovatív gazdaság jöjjön létre, ezáltal egyre több területen tudjunk a megbízható beszállító kategóriából továbblépni. 

Hét bő esztendő – mi jön utána?

A magyar gazdaság minőségi továbblépésre volt képes az elmúlt időszakban. A válság utáni fellendülés első éveiben (2013-2016) a foglalkoztatás bővülésére épült a gazdasági növekedés, 2017 óta már a termelékenyég javulása az elsődleges. Az időszak egészét nézve a Magyarországon előállított nemzeti termék egy főre vetített értéke 7 százalékkal nőtt az Eurostat adatai alapján. Ha az uniós átlaghoz viszonyítjuk magunkat, 5 százalékot dolgoztunk le a lemaradásunkból hét év alatt.

A járvány mindenképpen korszakhatár lesz. Egyrészt újrarendezi a terepet, meghatározza, melyik ország gazdasága hogyan kerül ki a koronavírus remélhetőleg minél hamarabb véget érő időszakából. Másrészt a különböző szektorok és vállalattípusok más perspektívákkal, tartalékokkal és finanszírozási képességgel vágnak neki az újraindulásnak. 

Egy ideig újra fel fog értékelődni a gazdasági egyensúlytalanságok kezelése: az adósságmenedzsment, a piaci bizonytalanságok csillapítása. Azonban hosszú távon a Termelékenységi jelentésben is hangsúlyozott tényezők a meghatározóak: az nyer, aki többet tud kihozni ugyanannyi erőforrásból. Az MNB elemzése által vizsgált területek – a vállalati termelékenység, az innováció, a digitalizáció, az ökológia – szerepe meghatározó lesz a következő időszakban.

A szerző az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője.

Borítókép: vg.hu ; Ábrák: MNB, Eurostat